Van, amit se feledni, se megbocsájtani nem lehet
A kilenc éve elhunyt Horn Gyula volt szocialista miniszterelnökről neveznek el sétányt Budapest XIII. kerületében, a Fővárosi Közgyűlés múlt heti rendkívüli ülésén hozta meg a döntést.
Az ötlet a Tóth József angyalföldi ősszocialista polgármester vezette XIII. kerületi önkormányzatban született meg. Már van Göncz Árpád Városközpont, most lesz Horn Gyula sétány is. Illetve lehet, ha a közvélemény vagy valamilyen jogi intézmény nem akadályozza meg.
Akadályozzuk meg! Ne legyen se Horn-sétány, se Horn utca, se semmi mást ne nevezzenek el róla! Egész egyszerűen azért nem, mert több kárt okozott a magyar népnek, mint hasznot. Vagyis nem érdemli meg, hogy emlékezzünk rá! Vannak dolgok, amiket nem lehet megbocsájtani.
Nem bocsájtjuk meg, hogy Horn 1989-90-ben aktív részt vállalt a Magyar Népköztársaság államrendjének megdöntésében, a szocializmus felszámolásában. Szüleink építették, ő lebontotta. Tette ezt úgy, hogy közben élvezte a szocializmus minden előnyét, a pártvezetés tagja, a külpolitika egyik vezetője lehetett. Megkapta a Szocialista Magyarországért Érdemrendet is.
Nem bocsájtjuk meg, hogy a rendszerváltás előkészítése során a legszorosabb kapcsolatot tartotta fenn Helmut Kohl német kancellár kormányával. Ezzel megalapozta, hogy a német tőke a rendszerváltás után döntő szerepet kapjon a magyar piac megszerzésében.
Nem bocsájtjuk meg, hogy 1989 októberében részt vett a Magyar Szocialista Munkáspárt szétverésében. Galád módon becsaptak több százezer párttagot, becsületes embereket és elhitették velük, hogy kreációjuk, a Magyar Szocialista Párt a nép, a dolgozók érdekeit fogja képviselni.
Nem bocsájtjuk meg, hogy 1994-98 között miniszterelnökként a szó szoros értelmében kiárusította az országot. Külföldi kézre adta a bankokat, a kiskereskedelmet. Eladta a külföldi tőkének azokat a cégeket, amelyek a magyar lakosságot árammal, gázzal, vízzel látták el. Ráadásul biztos, 8 százalékos hasznot garantált minden ilyen külföldi cégnek. A hazai befektetők tulajdonszerzési lehetőségeit erősen korlátozták. A Horn-kormány több állami vagyont privatizált, mint a rendszerváltás utáni kormányok együttvéve. Kormányzása végére a magyar GDP 80 százalékát már külföldi tulajdonú cégek állították elő.
A Bokros-csomaggal elindította a lakosság széles rétegeinek kizsigerelését. Közben ravaszul elhitette az emberekkel, hogy ha nem is lesz a kenyér ismét 3.60 forint, sok mindent visszahoz a kádári szocializmusból.
Nem bocsájtjuk meg, hogy a Horn-kormány tette meg a döntő lépéseket Magyarország EU-csatlakozása és NATO-tagsága felé. Mindkét területen a nemzeti érdekeinket sértő politikai és gazdasági engedményeket vállaltak fel.
Nem bocsájtjuk meg, hogy az MSZP elnökeként 1994-98 között mindent megtett a Magyar Munkáspárt kiszorításáért és felszámolásáért. Ebben egészen odáig elment, hogy 1996-ban nem engedte, hogy a Munkáspárt hivatalosan koszorút helyezzen el Grósz Károly temetésén, noha Grósz a Munkáspárt tagja volt.
Nem bocsátjuk meg, hogy vezetésével az MSZP lenyelt vagy felszámolt minden baloldali pártot és szervezetet.
Nem bocsátjuk meg, hogy a Horn-kormány szakszervezeti vezetők kezébe adta a társadalombiztosítást és a nyugdíjbiztosítást, a szakszervezeti vezetőket pedig gyakorlatilag integrálta az MSZP-be.
Nem bocsátjuk meg, hogy Horn megakadályozta, hogy a Thürmer Gyula vezette Munkáspárt és a Kapolyi László vezette Magyarországi Szociáldemokrata Párt választási pártot hozzon létre, és komoly esélyt kapjanak a parlamenti bejutásra.
Nem bocsájtjuk meg, hogy Horn vezetése alatt az MSZP szövetségre lépett a liberális erőkkel. Koalíciót hozott létre a Szabad Demokraták Szövetségével, s ezzel lassú, de biztos pusztulásra kárhoztatták az MSZP-t. Horn elindította az MSZP-t a baloldaliságának, sőt szociáldemokrata jellegének felszámolása felé.
