„Evés közben szigorúan tilos volt beszélni, de a barátoknak volt módszerük, hogy bizonyos dolgokat kifejezzenek.
Sok otthonban máig jól ismert szokás, hogy az evés ideje alatt nem szabad beszélni, a középkori kolostorokban viszont rendkívül komolyan vették a csendet. Számos apátságban szigorúan tilos volt megszólalni étkezés közben, a korabeli szerzetesek viszont találékonyak voltak, és egy jelnyelvet hoztak létre – írja a Science Norway.
Marianne Vedeler, az oslói Kultúrtörténeti Múzeum régésze szerint csendes étkezéseket Hovedøyán, az Oslo-fjord egy kis szigetén is tartottak. „A 12. században szerzetesek egy kis csoportja érkezett ide. Az Angliában található Kirksteadből utaztak el, és kolostort akartak alapítani itt, Norvégiában. Ciszterci szerzetesek voltak, és nagyon szigorú kolostori rendszabályuk volt” – mondta a kutató, aki a Hovedøyán feltárt, az apátsághoz köthető romokat, ételmaradványokat és halcsontokat vizsgálta.
Az előírások többek között azt is meghatározták, hogy naponta mennyi kenyeret fogyaszthatnak a barátok. Mivel a szabályokat lejegyezték, azok máig jól ismertek. A ciszterci regulát Norvégiában is éppen úgy tartották, mint a franciaországi és angliai monostorokban.
A középkori szerzetesek számára fontos volt, hogy a lehető legkevesebbet beszéljenek, gondolataikat Isten felé fordítsák. A napi két közös étkezés szintén meghatározó volt. A csendes evés szokása már a 6. században kialakult, a kolostorokban pedig később nagyon komolyan vették ezt az előírást is.
A barátok peszketáriánus étrendet követtek, a nagy mennyiségű zöldséget és halat ettek. Hovedøya szigete éppen ezért ideális választásnak tűnt. A tengerből kifogott állatok mellett a szerzetesek édesvízi halgazdaságokat is létrehoztak.
Kirk Ambrose, a Boulderi Coloradói Egyetem munkatársa elkészített egy listát arról, hogy a jelnyelv segítségével milyen ételeket neveztek meg. Az apátságok lakóinak többek között volt jele a mézre, a babra, a tojásra és hét különböző halfajra. A halakra például úgy utaltak, hogy kezüket halfarokhoz hasonlóan mozgatták, a tintahalat pedig széttárt, hullámzó ujjakkal fejezték ki. Ambrose szerint egyes jeleket még ma is használnak a ciszterciek.”
Címlap fotó: GETTY IMAGES
Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
