„Egyfajta bátorságpróba az összesen négyszáz lépcsőfok megmászása az egyedi koppenhágai kilátásért.
Dánia egyik fő turisztikai látványossága, ez a nagy barokk templom Koppenhága Christianshavn kerületében található. A templom a különleges, csavart tornyával nemzeti kincsnek számít és már messziről láthatjuk a város több pontjáról. És bár az útikönyvek a kerületet a „hippik birodalmának” aposztrofálják, bátran vállalhatunk egy kirándulást ide. Az épület a Megváltónk temploma névre hallgat (dánul Vor Frelsers Kirke) és nem csak impozáns, de a története is figyelemreméltó. Vágjunk is neki a négyszáz lépcsőfoknak felfelé (vigyázat, csak előzetes foglalással látogatható)!
A városi legenda szerint az építésze öngyilkos lett, amikor leugrott a torony tetejéről, miután rájött, hogy a spirál rossz irányba – az óramutató járásával ellentétesen – fordul. A mítoszról a helyszínen olvashatunk a tájékoztató táblákon. Hamar kiderül azonban, hogy a történetben nincs igazság: Laurids de Thurah (aki valójában nem is az építész, hanem a spirális torony tervezője volt) az ágyában halt meg hét évvel a torony elkészülte után, és a feljegyzésekben semmi sem utal arra, hogy bármilyen módon elégedetlen lett volna a munkájával, melynek sikerében a toronyra pillantva ma sem kételkedhetünk.
Tény, hogy a barokk korból származó épületek meglehetősen ritkák Dániában. Az okok felfedezéséhez azonban egyfajta időutazásra kell indulnunk, egészen addig az időkig, amikor Dánia a hosszú és véres háborúkat követően elvesztette a mai Svédország déli részét. A 17. század közepén III. Frigyes dán és norvég király fiát, V. Keresztélyt már kilencévesen hivatalosan trónörökössé nyilvánították, aki később egy lenyűgöző építési stíluson keresztül kívánta megszilárdítani az abszolutizmust. A Megváltónk templomát a legnagyobb alkotásának szánta, így nem véletlen, hogy monogramja ott rejtőzik a templom számos pontján. Mivel a dán rendek közül az úgynevezett Elefánt Rendet a legkiemelkedőbbek közé sorolta, ezért az elefántdíszítés is megtalálható az épület több részletén, mind a stukkómunkában, mind az orgonatalapzaton.
„A templomot 1696. április 19-én szentelték fel. Az építése nem kevesebb, mint tizennégy évig tartott, miután az építési területet teljes egészében a feltöltött terület, ezért az alapok megszilárdítása komoly kihívásnak bizonyult. Az építője, Lambert van Haven az úgynevezett palladianista-holland stílust használta, ami egy letisztultabb, egyszerűbb barokk vonal, ahol a vörös tégla szilárd gránit alapon épült, homokkő párkányokkal a tető alatt. Az építtetője szerint egy igazi Templum Salvatoris (szó szerinti fordításban a Megváltó temploma), ahol mindennek megvan a maga helye. Nem véletlen, hogy az alaprajza egy görög egyenlő oldalú kereszt sarokkápolnákkal. A stílusos tornyot csak ötven évvel később építették hozzá, bár az nem szerepelt Haven eredeti tervei között. Sokan akkor és ma is úgy vélik, hogy a spirális formavilág elvonja a figyelmet arról a komolyságról és ambícióról, amellyel az épület készült” – tudtuk meg a helyszínen tartott tájékoztatón, mielőtt nekivágtunk volna a felfelé vezető négyszáz lépcsőnek.
Dán mércével mérve a templom méretei óriásiak. A mennyezeti szarufák magassága 36 méter, a falak és a négy pillér a koppenhágai mészkő medrébe nyúló árkokban eltemetett sziklákon alapulnak. Az oltárt egy Rómában tanult svéd építész, Nicodemus Tessin építette, akinek bár sikerült elkészítenie a terveket, ám az oltár felszentelése a nehéz márványoltárhoz szükséges időigényes alapozási munka, valamint a 18. század elején Svédország és Dánia közötti konfliktusok miatt 1732-ig húzódott.
A templom tornyát tehát csak 1752-ben szentelték fel, több mint ötven évvel a templom építése után. A város időközben egyre növekedett. Azóta és ma is a Megváltónk templomának tornyából a legjobb (és a legfélelmetesebb) kilátás a városra. Nem véletlen, hogy egy ideig egyfajta férfiassági próbának tekintették, ha valaki felmászott a tetejére és megérintette a földgömböt a csúcsán. A cikk elején már említett Lauritz de Thurah legnagyobb alkotásának építését a mélyen vallásos VI. Keresztély dán király hagyta jóvá. Az épületet a római St’Ivo alla Sapienza egyetemi kápolna ihlette, ahol Francesco Borromini, a barokk kori építőművészet egyik meghatározó egyéniségének barokk tornya is külső spirális alakú.
A dániai torony belső és külső lépcsőkből áll, a felszíni részen összesen négy csavarral, ami egy galériától indul és felfelé vezet. A csúcs felé vezető úton aranyozott vasrács védi a látogatót. A tetején egy aranyozott földgömb található, amelyről Krisztus három méter magas aranyozott alakja zászlóval kezében néz a városra.
Az építmény méretei is jelentősek: a földtől Krisztus zászlajáig kilencven méter, és nem kevesebb, mint négyszáz lépcsőt kell megmászni a tetejéig, ebből az utolsó százötven fok a torony külső része körül forog.
Végül kiderítettünk még egy érdekességet a templommal kapcsolatban: PS Rung-Keller orgonaművésznek az 1920-as években támadt az az ötlete, hogy érdemes volna az egyedi tornyot a világ legnagyobb hangszerével felszerelni. Így került 1928 és 1933 között a helyiek és a Carlsberg Alapítvány adományaiból egy 33 harangos harangjáték a toronyba, amit később 48 harangra bővítettek. A harangjáték azóta is a legnagyobbnak számít Észak-Európában, ami reggel 8 órától éjfélig óránként játssza a dallamokat.”
Címlap fotó: JEKI GABRIELLA
Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
