1949: a Kínai Népköztársaság születése
Az 1920-as évektől két politikai erő határozta meg Kína fejlődését. A tőkés utat akaró Kuomintang párt Csang Kaj-sek vezetésével, és a szocialista utat akaró Kínai Kommunista Párt Mao Ce-tung vezetésével. A sok éven át tartó polgárháború után 1949 őszére a Kínai Kommunista Párt vezetésével a Kínai Népi Felszabadító Hadsereg vereséget mért a tőkés erőkre, és kiszorította őket Tajvan szigetére. Október 1-én Mao Ce-tung kikiáltotta a Kínai Népköztársaságot.
Az „Egy Kína elv”.
1949 a Kínai Népköztársaság a korábbi Kínai Köztársaság jogutódjának és a kínai nép egyetlen képviselőjének nyilvánította magát.
A tőkés utat akaró erők Csang Kaj-sek vezetésével Tajvan szigetére vonultak vissza és amerikai segítséggel önálló államot hoztak létre. Az USA és szövetségesei a „két Kína” elvet hirdették meg, azaz önálló államnak ismerték el a Kínai Népköztársaságot és Tajvant is. Az USA elérte, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsában Tajvan legyen „Kína képviselője”.
A Kínai Népköztársaság küzdelme sikeres volt. Az ENSZ Közgyűlése 1971. októberében úgy döntött, hogy Tajvannak el kell hagynia a Biztonsági Tanácsot és helyét a Kínai Népköztársaság foglalja el.
A Kínai Népköztársaság csak azokkal az országokkal tart fenn diplomáciai és egyéb kapcsolatot, amelyek elismerik az „Egy Kína elvet”.
Tajvant jelenleg 13 ország ismeri el, azaz tagadja az „egy Kína elvet”, köztük Guatemala, Honduras, és a Vatikán is.
Tajvan lakossága 23,8 millió, területe 36 ezer négyzetkilométer. A Kínai Népköztársaság lakossága 1,4 milliárd, területe 9,6 millió négyzetkilométer.
Magyarország és Kína
Magyarország a Kínai Népköztársaságot ismeri el a kínai nép egyetlen képviselőjének. Magyarország Tajvannal gazdasági-kereskedelmi, kulturális és tudományos, illetve technológiai együttműködés jellegű kapcsolatokat tart fenn. A külképviseleti feladatokat a tajpeji Magyar Kereskedelmi Iroda (Hungarian Trade Office), illetve a budapesti Tajpej Képviseleti Iroda (Taipei Representative Office) látják el. Mindkettő rendelkezik konzuli és külgazdasági szekcióval.
1964 – Kína atomhatalom
Kína vezetése először a Szovjetuniótól kér segítséget az atomfegyver előállításához, de a Nyikita Szergejevics Hruscsov irányította Szovjetunió elutasítja. Kína emberfeletti erőfeszítéseket tesz a saját atomfegyver előállítására. 1958-ban sikerül saját számítógépeket rendszerbe állítani, 1964 októberében Csou En-lai kínai miniszterelnök bejelenti: Kína atomhatalom.
„Egy ország – két rendszer elv”
A Kínai Népköztársaság mindig is Kína részének tekintette a korábbi időszakokban erőszakkal elszakított területeket. Ilyen volt Hongkong, amely brit gyarmat volt, Makaó, amely portugál gyarmat volt, és Tajvan is. 1979-ben a Kínai Népköztársaság Kína békés újraegyesítése érdekében meghirdette az „egy ország – két rendszer elvet”. Ez azt jelentette, hogy a tőkés úton haladó szigetek megőrizhetik a tőkés rendszerüket azt követően is, hogy újraegyesültek a Kínai Népköztársasággal. 1997 júliusában Hongkong, 1999-ben pedig Makaó újra egyesült Kínával. Az elmúlt évtizedek bizonyították e megoldás sikerességét.
„Kínai sajátosságú szocializmus”
A Kínai Kommunista Párt Marx és Lenin elméletét ismeri el a szocializmus koncepciójának és ezt alkalmazza a konkrét kínai helyzetben. A kínai sajátosságú szocializmus lehetővé teszi a magántőke jelenlétét és fejlődését, de a gazdasági rendszer fő pillére a társadalmi tulajdon. A mai rendszer lehetővé teszi a különböző tulajdonformák egymás melletti létezését, de nem engedi meg a magántulajdon dominanciáját, azaz vezető szerepét.
A kínai sajátosságú szocializmus lehetővé teszi azt is, hogy a magántőke kiemelkedő képviselői minden szinten bekapcsolódjanak a népi kongresszusok és politikai konzultatív szervek munkájába, de nem engedi meg, hogy a magántőke önálló politikai szervezeteket hozzon létre és bármilyen formában is részt vegyen az államhatalom gyakorlásában.
Kína pártpolitikai rendszere nem a politikai pártok váltógazdálkodására épül, hanem a politikai pártok együttműködésére és konzultációjára a Kínai Kommunista Párt vezető szerepe mellett. A hadsereget a Kínai Kommunista Párt irányítja, és nem lehet szó semmilyen „nacionalizálásról”. Mindennek az alapját az adja, hogy a kínai sajátosságú szocializmusban az össznépi tulajdon képezi a gazdaság fő pillérét.
A kínai sajátosságú szocializmus lehetővé teszi a magántőke létezését és működését, de nem engedi meg, hogy a Kínai Kommunista Párt és a kínai kormány tisztségviselői, bármilyen szintről is legyen szó, bekapcsolódjanak az üzleti életbe.
