„Bár Hszi Csin-ping elnök ki se mozdult a koronavírus járvány kezdete óta, külügyminisztere Vang Ji szorgalmasan gyűjtötte a kilométereket. Idén is több mint harminc országban járt: csendes-óceáni szigeteken, Közép-Ázsiában, Kína nyugati részein és sok-sok afrikai országban – gondosan elkerülve Európát, amely nem nézi jó szemmel az oroszokkal igencsak megengedő kínai vezetést.
Ha harc, hát
A kétezertízes évekre a Kína hangvétele a globális politikában egyre agresszívabbá vált, Vang Ji is harcias hangvételének köszönheti pozícióját. Bár eredetileg a Japánban nagykövetként dolgozó Vangot 2013 előtt máshogy ismerték: „Úriember volt, nem egy harcos” – nyilatkozta a külügyminiszterről a New York Timesnak Yun Sun, a washingtoni székhelyű Stimson Center kutatócsoport kínai programjának igazgatója. „Aztán külügyminiszter lett, és teljesen megváltozott.”
A levert hongkongi tömegtüntetések idején állt harci üzemmódba a kínai diplomácia. Vang a minisztérium 70. évfordulóján, 2019-ben beszédében a „harci szellem” szükségességéről beszélt. Nagy sikert aratott diplomata körökben.
Lavrovval kéz a kézben
A külügyminiszter eleinte ellenezte Hszi közeledését az orosz vezetés irányába, mára már támogatója a kínai-orosz együttműködésnek: augusztus elején az orosz külügyminiszter Szergej Lavrov találkozott Vang Jivel, ahol az oroszok támogatásukról biztosították a kínai vezetést, miszerint Tajvant továbbra is Kína részének tekintik. Cserébe a kínai fél az oroszokkal való együttműködésről beszélt a nemzetközi színtéren. Hogy hogyan létezhet egyszerre két Kína, vagy hogy létezik-e egyáltalán, arról múlt héten írtunk hosszabban.
Utána a pénzözön
Vang éveleji afrikai látogatásai lassan megszokottá válnak: Kína az kétezertízes években méretes hiteleket osztogatott szét a világ minden táján – Európába is jutott belőle -, de leginkább afrikai fejlődő országokban. Ezek a hitelek azért kedveztek a kisebb, gyakran igen korrupt országoknak, mert a kínai hitelezőknek nem voltak a Világbankhoz, az IMF-hez hasonló elvárásai, így sokszor nyugodtan zsebre tudták tenni a pénzt, és lényegében arra költhettek, amire csak akartak – vagy hitték, hogy akarnak.
Vang márciusban jelent meg a jelentős adósságokkal küzdő Zambiában. Júliusra Kína szokatlan engedményt tett az országnak nyújtott 6 milliárd dolláros kölcsön kapcsán, és beleegyezett az adósság átstrukturálásába.
Könnyen elképzelhető, hogy Kína ezen hiteleken keresztül próbál politikai befolyást szerezni a világ azon pontjain, ahova még nem betonozta be magát az Egyesült Államok, esetleg Európa. (A sokszor már mémként emlegetett kínai hitelcsapda elméletről továbbra sincs egyértelmű konszenzus, mindenesetre itt egy érdekes videó, mely többek közt a nemrégiben összeomlott Srí Lanka esetén keresztül mutatja be, miért nem olyan egyértelmű, mit is akarhat a kínai vezetés, és hogy beszélhetünk-e egyáltalán tudatos térhódításról az Egy Övezet, Egy út projekt kapcsán.)
Kell a tenger
Vang legfontosabb feladata az volt, hogy Kína érdekeit érvényesítse az Egyesült Államok dominálta csendes-óceáni térségben. Májusban kisebb turnét tartott: a Fidzsi-szigetekről a Salamon-szigetekre, majd több más országba repült uszkve 10 nap leforgása alatt, hogy Kína a „Közös Fejlesztési Vízió” név alatt futó stratégiai együttműködésről megállapodjék. Az országok nagyja visszautasította az együttműködést, mondván félnek, hogy az a térségben az amúgy is eléggé feszült Kína és az Egyesült Államok közti rivalizálást súlyosbítaná.”
Címlap fotó: 444.hu
Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
