„Gyermekkorom emlékeiben felemás érzések kavarognak a tanszervásárlás kapcsán. Egyrészt nagyon nem vártam, hiszen ez már a nyár végét kongatta, másrészt imádtam a papírboltban válogatni a ceruzákat, tollakat, füzeteket. Anyukámmal mindig egy egész délutánt szántunk a felszerelések beszerzésére, és szerencsére a legtöbbször magam választhattam a dolgokat. Az volt az elve, hogy így még nagyobb kedvet kapok a tanuláshoz.
Most a kisiskolás fiammal ugyanígy teszek, és szerencsére ő is szeret válogatni az üzletekben. Persze manapság egész más a kínálat, akármelyik kedvenc mesehőssel, vagy mintával kapunk dolgokat, nagyon menő cuccokkal rukkolnak elő a gyártók, pedig ezekből régebben is találtunk gyönyörű dolgokat.
Meséltem a fiamnak a minap, hogy nekem első osztályban még kellett köpenyt hordanom, és az iskolában még úgynevezett „potoszt” is kellett viselni.
Ezt a cipőre kellett húzni, hogy megvédjük a tanterem parkettáját a karcolásoktól, a sártól. Nem sok iskolában volt ez kötelező, és mi sem szerettük, kimosni meg mindig mindenki elfelejtette otthon, így igazi porgyűjtőként szolgált. És ha a fiúk nekiálltak dobálózni vele, akkor mindent beterített a kosz. ”
Címlap fotó: Laufer László
Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
