A kormányok szerte Európában feszítik a húrt. Az Orbán-kormány is, a többiek is. Egyre több terhet raknak az emberek vállára, velük fizettetik meg a háború és az elhibázott EU-politika következményeit.
A kormányok tudják, hogy a túlfeszített húr elszakadhat. Az emberek egyszer eljutnak oda, hogy eddig és ne tovább. Mindenki tudja, hogy a politikai következmények még előttünk vannak. De senki sem tudja, mikor jönnek és milyenek is lesznek.
Elsőként a magyar kormány ismerte fel, hogy nem lehet büntetlenül próbára tenni az emberek tűrőképességét. A húr elszakadhat és akkor olyan bajok jönnek, amelyeket ma még elképzelni is nehéz.
A magyar kormány nem véletlenül fújt riadót. A németeknek, az osztrákoknak és a többi nyugati embernek sem könnyű, de ők jobban élnek, mint mi, van mihez nyúlni baj esetén. A szociális bomba ott is robbanhat, de később.
A kormány elkezdte adagolni a nyugtató injekciókat. Van gáz, meg jön is a gáz, nem kell félni! Megvédjük a rezsicsökkentést! A nyugtató hatott. Az elmúlt hónapokban, háború ide, infláció oda, nem mozdult meg a társadalom.
De gyorsan kiderült, hogy a kormánynak nincs ereje megállítani az áremelkedést. Az ársapkák ellen már a kormány miniszterei is agitáltak, nem beszélve a nagy tőkés cégekről. Most visszaüt az, hogy a kiskereskedelmet még a Horn-kormány eladta a multiknak, az Orbán-kormány pedig minden ígérete ellenére sem tudta visszaszerezni. A multi pedig szépen, nyugodtan, ahogyan a csillag megy az égen, srófolja fel az árakat.
A kormány elkezdett taktikázni. Mondtak egy számot, hogy szerintük annyi az átlag magyar energiafogyasztása. Arra jár az alacsonyabb hatósági ár, a többi után pedig tessék fizetni a piaci árat. Milliók szerint nem annyi az átlagfogyasztás, mint amennyit kitalálnak a Karmelita kolostorban, de ilyenekről nincs vita. Egyébként másról sincs vita, nem is lehet, elvégre migrációs, sőt háborús veszélyhelyzet van.
Az emberek félnek a háborútól, és a kormány erre rájátszik. Maradjatok csendben, ne lázadozzatok, mi mindent megteszünk a békéért, mondják a kormány illetékesei. Arról viszont hallgatnak, hogy miért adják egymásnak a kilincset Budapesten az amerikai és német tábornokok, hogyan folyik a magyarországi hadszíntér gazdasági és katonai előkészítése a háborúra.
És most jön az ősz, majd a tél, a hideggel és a számlákkal egyetemben. A kormány mindenesetre rendesen felnyomta a rendőrök fizetését, a határon szolgáló rendőröket pedig kiváltja a gyorstalpalón kiképzett határvadászokkal, úgyhogy a városokban megint lesz elég rendőr. Van már Védelmi Tanács is, úgyhogy a demokratikus hercehurca, ami a covid elején még megvolt, ma már nem akadály.
A kérdés csupán az, hogy mindez elég-e. Az emberek ugyanis előbb-utóbb felocsúdnak. Ma még mindenki megpróbál alkalmazkodni. Kevesebbet fogyasztunk, vagy olcsóbb dolgokat veszünk.
Kevesebbet autózunk, nem veszünk új ruhát.
Sokan a napelemektől várják a megváltást, és most milliókat áldoznak rá. Megjelent a betörők új csoportja is. Nem pénzt vagy ékszereket lopnak a lakásból, hanem napelemeket a tetőről.
A történelem arra tanít, hogy nálunk nincsenek fokozatok. Ha elszakad a húr, akkor az ország összes rendőrével sem lehet megállítani az embereket. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy a húr Európa más országaiban is elszakadhat, az események egymást erősítő láncreakcióba lépnek.
A rendkívüli helyzet rendkívüli intézkedéseket kíván. Fel kell ismerni, hogy a problémákat nem csak a kormányok okozzák, hanem maga a tőkés rendszer. A tőkés kormányok a kapitalizmus keretein belül cselekednek, nem lépik át annak a határait.
Az Orbán-kormány megadóztatja a nagy cégek extraprofitját, de nem adóztatja meg a milliárdosokat. Állami tulajdonú vállalatokat hoznak létre, de nem nyúlnak a tőkés cégekhez.
Vitatkoznak a tőkés EU-val, de nem lépnek ki. A magyar tőke tart attól, hogy a magyar kilépés belső társadalmi váltást is elősegíthet.
Kérdéses a kormány mostani hintapolitikája is. Nem lehet egyszerre az ukránok fenekét nyalni, és kiegyezni Oroszországgal. Enélkül pedig nincs béke.
Magyarország számára a megoldás a pénz uralmának leváltása, az új közösségi társadalom megteremtése. Azonnal meg lehetne adóztatni a milliárdosokat, társadalmi tulajdonba lehetne venni a gazdaságot, nem a tőke, hanem az emberek érdekei döntenének. Az új Magyarország azonnal egyenjogú együttműködést alakítana ki azokkal, akik nem amerikai egyeduralmat, hanem sokpólusú világot, a népek demokratikus együttműködését akarják.
Ma még nincsenek meg e társadalmi változás feltételei. Ma a dolgunk az, hogy a kormányt rákényszerítsük mindarra, amit még a tőkés rendszeren belül is meg tud tenni. Korlátozzák a tőkét, adóztassák meg a milliárdosokat! Adjanak lényegesen többet az embereknek! Változtassák meg a választási rendszert, engedjék a népet beleszólni a politikába! Lépjenek ki az EU-ból, a NATO-ból, egyezzenek meg Oroszországgal, együtt más EU-államokkal vagy ha kell, akkor önállóan!
Vannak dolgok, amelyeket a tőkés kormányok maguk is megtesznek csak azért, hogy mentsék a kapitalizmust és saját magukat. De vannak dolgok, melyekhez a tőkeellenes erőknek, a béke híveinek, a szakszervezeteknek, minden józanul gondolkodó embernek, a népnek kell megmozdulnia. A világot átfogó válság gyengíti a kapitalizmust, teret nyit azoknak, akik változást akarnak. Akarjunk változtatni! A jobb élet, a béke tőled is függ!
