Több mint tízezren keresték fel a Német Kommunista Párt (DKP) lapja, az Unsere Zeit 21. fesztiválját. Mint ismeretes, a fesztivált először tartották a fővárosban, Berlinben. Több, mint tízezer ember Berlin közepén, a Rosa-Luxemburg téren, nem messze a TV-toronytól, bizony nem kis dolog.
Hatvan különféle szervezet volt jelen, ami szintén jelzi a DKP ismertségét és befolyását. A szervezők azt sem ellenezték, hogy Kino Babylon épületében olyan szervezetek is megjelenjenek, melyek nem kommunisták, de sok mindenben bírálják a kapitalizmust.
Lapunkban már beszámoltunk a fesztiválról, de érdemes visszatérni rá. A fesztivál ugyanis az egyik eszköze annak, ahogy a párt készül a forró őszre. A háború, a drasztikus áremelések növelik az emberek félelmét. Ma még csak ébredeznek, ma még a tüntetések szerények, de holnapra akármi lehet.
Nincs forradalmi helyzet, de bármikor lehet – mondják a német kommunisták is. Lelkileg, lélektanilag is fel kell készíteni a párttagokat a változás lehetőségére. Nem feladni, nem csüggedni, hanem erőt meríteni abból, hogy nagy változások jöhetnek.
A viták, az emberekkel való kapcsolat, röplapok osztogatása is része a felkészülésnek. Nem egyszerű idegen embereket megszólítani az utcán, de ezt kell tennünk majd akkor is, ha éleződik a helyzet – mondják a DKP aktivistái.
Gyakran mondják, hogy pénz nélkül választást sem lehet csinálni, nemhogy forradalmat. Honnan vegyen a párt pénzt? Ez bizony kérdés a DKP-ban is. Kire számíthat a párt? A tagjaira. A DKP számos tagja jelentős adománnyal járult hozzá a fesztiválhoz és ezzel együtt a forró őszre való készüléshez. Az adomány nem azt jelenti, hogy befizetjük a tagdíjat, az minden párttag kötelessége. Ezért nem jár elismerés.
Az adomány azt jelenti, hogy a párttag saját magától vesz el, abból ad a pártnak, amiből neki is kevés van. De ad, mert tudja, hogy ez kell a párt életéhez. A DKP megköszöni az adományozók gesztusát. Ők a párt hősei, akiket ismerniük kell másoknak is. A kommunista mozgalomban ma a példamutatás a legfőbb eszköz. Ha ad a megyei elnök, a városi elnök, a KB-tag, az egyszerű párttagok is adnak.
A DKP fesztiválja anyagilag is jól sikerült. A párt értette a gyűjtési akció lényegét, értette a szolidaritás fontosságát. Mire megy a pénz? Az őszi kampányra, a kitelepülésekre Németország városaiban, propagandaanyagokra. Mindenhez sok erőre és nem utolsó sorban pénzre van szükség.
Fűtés, kenyér, béke! Ez most a DKP követelése, és az emberek egyre inkább értik. Ez már nem csak a háborúról szól. A német Baloldali Párt megáll a háború bírálatánál és nem szól a fő ellenségről. Pedig a fő ellenség ott van Berlinben, Németországban: a német tőke, a német kapitalizmus. A háború elleni harc egyben küzdelem a tőke uralma ellen is. Fűtés, kenyér, béke! Igazuk van!
Németországról beszélünk, de mindezt Magyarországon is elmondhatjuk. A Munkáspárt is az utcára megy. Szeptember 26-án ismét a háború ellen tiltakozunk. De a tőke ellen is tiltakozunk, hiszen az EU-szankciók mögött az európai tőke buta politikája áll. A mögött pedig az amerikai tőke önző, az emberiséget pusztulással fenyegető politikája
És persze a Munkáspárt is gyűjtésbe kezd. Pénz nélkül nincs kitelepülés, nincs kampány, a forradalomról nem is beszélve. Úgyhogy, elvtársak, kövessétek a német kommunisták példáját, járjatok élen az adományozásban!
