„Budapesten, a Kempinski ötcsillagos szálloda nyugati homlokzatával szemben 2004 óta szellemházként vegetál a Bécsi utca fele, amelyhez öt évvel ezelőtt felzárkózott az egykori angol nagykövetség Harmincad utcai épülete is.
Ha leszáll a léghajó, felmegy a vérsavó
Ilyen üres épületként ismeretes a hotellel parolázó sarki Fischer Áruház, közvetlenül mellette a Bécsi utca 8. szám alatti Baich-Korner-bérház, illetve a Bécsi utca 6. szám alatti Iparterv egykori kilencszintes székháza is. Ezek az egykori társas– és üzletházak Csipak Péter milliárdos egyik cége, az Immobilia Real Estate Development Ingatlan Fejlesztő és Beruházó Kft. tulajdonában állnak.
A Baich-Kohner-bérház
A Bécsi utca 8. szám alatti, napjainkra nagyon lecsupaszított és többszörösen kibővített bérház második emeletét báró Baich Miklós főrendiházi politikus, a Szerb Királyság trónörököse építtette, aki egyébként rendületlenül támogatta a pesti Szerb Napló című lap, a Szerb Matica kulturális és tudományos intézményt, valamint az újvidéki szerb gimnázium felépítését is.
Érdemes megjegyezni, hogy a Milosnak is hívott főnemes mostohaanyja Obrenovics Petrina szerb hercegnő, mostoha-unokatestvére pedig I. Milán király volt.
Az 1884-ben átadott harmadik szint és a ház új homlokzatát Kallina Mór terve alapján kivitelezték. Báró Kohner Adolf nagyiparos megrendelésének köszönhetően az épületre 1923-ban emelték a harmadik emeletet, amelyet Quittner Ervin tervezett. A magyarországi zsidó élet aktív tagja, az Országos Képzőművészeti Társulat elnöke, a szolnoki művésztelep egyik alapítója ezen az emeleten helyezte el világírű, zömmel francia impresszionisták által festett festménykollekcióját.
A képek többségét Berthe, Bonnard,Cézanne, Chintreaul, Constable, Corot, Courbet, Daumier, Delacroix, Denis, Gauguin, Géricault, Goya, Magnasco, Manet, Manet, Millet, Morizot, Puvis de Chavannes,Puys, Renoir, Sisley és pár magyar, Mészöly Géza, Munkácsy Mihály, Paál László, Szinyei Merse Pál festette.
A 12 darab neobarokk öntöttvas konzol által tartott legfelső emeleten a Del Medico Panzió működött, amelynek 14 szobájának egyikében nemcsak dr. Del Medico Imre jogász, közíró, a levélírók doyenje töltötte gyermekkorát, hanem alkalmanként itt tért nyugovóra Magyarország úri közönsége is, mint például gróf Révai János gróf, Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter, Bernáth László honvédelmi államtitkár, Károlyi Mihály húga, sőt még Tristan Tzara világírű román származású Párizsban élő költő is, akiben a dadaizmus egyik atyját tisztelhetjük.
A vállalkozó 2008-ban töröltette el a szóban forgó három épület helyi védelmét a tervtanácsnál, a főváros és a kerület akkori vezetésénél, hogy az ingatlanok helyére
a világhírű Norman Foster építésziroda terve szerint felépíthessen egy modernista lázálmot.
A városképet teljesen negligáló, a világörökségi helyszínt jelentősen veszélyeztető, a szakhatóság, az ekkor még működő Kulturális Örökségvédelmi Hivatal megkerülésével felépíteni kívánt gigantikus méretű luxuspláza azzal borzolta leginkább sokak kedélyét, hogy a tetejére egy olyan hosszú henger alakú körpanorámás tetőkertet álmodtak meg, amely egyesek szerint léghajóra, mások szerint inkább szivarra, de leginkább egy méretes falloszra hasonlított.
A Belváros új városközpontjának szánt bevásárlóközpont 30 százalékos önerő mellett banki hitelekből kívánta Csipak Péter megvalósítani, amely ekkor 40 milliárd forintot tett ki. A mintegy 45 ezer négyzetméteres összszint-területnyi pláza 233 gépkocsi befogadására alkalmas háromszintes mélygarázzsal is rendelkezett volna. Az elsőfokú építési engedély ellen fellebbezést nyújtott be az ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottság, a Budapesti Városvédő Egyesület és a Budapest Világörökségéért Alapítvány is, amelynek hatására a Fővárosi Közigazgatási Hivatal is felismerte, hogy a grandiózus terv nem felel meg az előírásoknak.
A bíróság 2011 májusában semmisítette meg a projektre kiadott elvi építési engedélyt, így a Zeppelin árnyéka kis időre eltűnt.
Flitteres Fischer ziher, hogy itt sikeres lesz
A veszély azonban nem hárult el. Az ingatlanok jogi státusza körül még mindig folyamatban lévő perek és egyeztetések zajlanak, amelyek értéke több milliárd forint. Bár az épület rendszeres őrzéséről, műszaki állapotának karbantartásáról elméletben gondoskodik Csipak cége, a valóság teljesen más.
A sarokház Harmincad utca felé néző tetőszerkezeténél egy egybefüggő 16 négyzetméteres sávban már teljesen hiányzik a tető, de nem jobb az Erzsébet tér felé néző oldalon sem, ahol szintén egy csaknem ugyanekkora egybefüggő rész hiányzik.
A két téglalap méretű cseréphiány között emberi törzs vastagságú lyukak vannak a cserepek között. Esős és havas időben itt minden gond nélkül ömlik lefelé a víz és a hólé. A „Minden határon át – Bp. Urbex” csapat felvételei szerint a legfelső emelet parkettája már púpos és szintén lyukas. Eltűnt a nyeregtetőt díszítő kovácsoltvas korlát és végeit lezáró két „Fischer” feliratú kőváza is. Az udvarra néző tető már össze is omlott. Több négyzetméteres szakaszokon hiányoznak az udvarra néző falak fehér csempéi is. Van ahol már két emeletnyi ez a hiány.
A lepusztult házban gyakran szállnak meg hajléktalanok és drogosok is. Bár a tulajdonos szerint komoly statikai problémákról nincsen szó, az épület állapotának rohamos romlása „jó magyar megoldásként” azt is valószínűsíti, hogy
omlás- és életveszélyre hivatkozva Csipak Péter és Immobilia Real Estate Development Ingatlan Fejlesztő és Beruházó nevű cége mégis eléri a bontást, hogy a felszabadult értékes telket úgy építhesse be, ahogy a helyi építési szabályok megengedik.
Holzer a nyerő, ő a pesti első
A Hatvani (ma Kossuth Lajos) utca 9. szám alatt álló korábbi épületet 1889-ben alakította át a Schmahl Henrik építész a saját elképzelései szerint egy háromemeletes mór-eklektikus stílusú palotává. Ezt a több szintet átfogó díszes öntöttvas portállal rendelkező épületet 1895-ben vásárolta meg tőle Holzer Simon császári és királyi beszállító, hogy az alsó két szinten alakíthassa ki a főváros első modern üzletházát.
A pazar fénnyel és kiváló ízléssel berendezett, félmillió koronából megvalósított üzletház a századfordulón már 150 eladót és több mint 800 szabót munkáltatott. 1907-ben az épületben egybefüggő eladóteret alakítottak ki, amely fölé egy üvegtetőt emeltek, s hamarosan a Reáltanoda utca felé eső szuterénben is folyt a kereskedés. A Temesváron, Kassán, Linzben, Karlsbadban, Lembergben, Klagenfurtban és Triesztben is fiókot nyitó Holzer-cég a nagy gazdasági világválságban ment csődbe.
A Kossuth utcai épületet 1936-tól Nagykovácsy Milenkó üzemeltette tovább Nagykovácsi Áruház néven, ez a vállalkozó volt az, aki a homlokzatot radikálisan megváltoztatta és lecsupaszíttatta. A II. világháború után ez az üzletház lett kezdetben a Metró, 1948-tól a Duna, majd Forgó Gábor és Kaesz Gyula tervei szerint 1950-ben itt nyílt meg az Úttörő és Ifjúsági Áruház, amelynek belsejét Kovács Margit szobrász díszkútjával ékesítették. Az áruház 1994-ben ment tönkre, majd 2006-ban lebontották. A helyén jelenleg a First Site Hotel és Irodaház terül el.
Óriási szenzációnak számított a fővárosiak életében, hogy 15 év elteltével 1910-ben végre megnyílt Budapest második modern áruháza a Belvárosban. Fischer Simon nőiruha- és selyemkereskedő megbízása alapján alig egy év alatt felépített ötemeletes, manzárdtetővel megspékelt, a bécsi szecesszió stílusjegyeit követő divatcsarnokot Kármán Géza Aladár és Ulmann Gyula építészpáros tervei alapján építették fel. A bádogos- és famunkákat Steiner Ármin és Ferenc udvari beszállítók végezték el.
Érdekesség, hogy a lenolajból, parafából, fából és jutaszövetből préselt, 1863-ban szabadalmaztatott Walton-féle angol linóleumot Magyarországon ennél az épületnél használták először,
amelyet Elsinger M. J. és Fiai nevű cég fektettek le. Az aranyozási munkákat Kurbel József és csapata végezte el, a címfestési feladatokat Bokor és Klein műterme bonyolította le. A modern sarokház persze központi fűtéssel is rendelkezett, amelyet a Fort Oszkár és Társa nevű vállalkozás szerelt be. A félemeleti átjáró 1913-ban készült el Dorman Jenő terve alapján.
A Bécsi és a Harmincad utcák kereszteződésében 845 négyzetméter alapterületen megvalósult hétszintes épület valóban város volt a városban. A szuterént, a földszintet és a félemeletet teljesen kitöltötte az 1881. december 1-jén alapított Fischer Simon és Társai (Spitzer Miksa, Fischer Ödön, Weiss Miksa és Engel Pál) 180 millió korona alaptőkével működtetett nagykereskedése, amely tíz darab kék ívfényekkel megvilágított, hetente átrendezett kirakattal csalogatta bendőjébe az asszonyokat, ahol 150 alkalmazott leste az ébenfa berakásos mahagóni berendezések mögül óhajaikat.
Az áruház mindig a legutolsó divat szerinti, Párizsban, Lyonban és Budapesten készült selyemharisnyákat, melltartókat, kombinéket, hálóingeket, pongyolákat, pizsamákat, amerikai fürdőruhákat, kalapokat, gyermekruhákat, pulóvereket, gumiból készült „csodafűzőket” és felöltőket árusította.
A vállalkozás fő profilja persze a méteráruosztály volt, ahol a fémszálas selyemtől kezdve a gyapjún, a bársonyon, a gyapjúkelmén, a csipkén, a szarvasbőrön át az antilopbőrig szinte minden kapható volt. A Fischer áruház csaknem harminc osztállyal várta a pesti hölgyeket amely között megtalálgató volt a fehérnemű, a kötöttáru, a szalag, a fátyol, a hímzés, a bélésáru, a plüss, a bútorszövet, az angol velvet, a kínai krepp, a török imprim, az écharpe, a függöny, a paplan, a szőnyeg, az illatszer, a bizsu, a pipere, a kozmetikai és a háztartási cikkek osztálya is.
Mindegyik vásárló ingyenes prospektusokat és divatlapot kapott, ha betért ide, az áruház hetente még színházjegyeket is kisorsolt a legújabb európai és amerikai divatra éhes fiatal lányok között, akik bónuszként mindig az első sorból nézhették meg vasárnaponként az áruház nagytermében lebonyolított heti divatshow-kat is.
Objektív gyermekszív, negatív szuvenír
Persze a Fischer-féle áruház mellett más ruházati divatáruboltok is helyt kaptak a sarokházban, amely vállalkozásokban valamilyen arányban mindig érdekeltek voltak az építtető és cégtársai is. Többek között szintén ebben a bérüzletházban működtek a Kovács Viktor vezette harisnya- és trikókereskedés, a leginkább perzsa, kaukázusi, egyiptomi, török és torontáli szőnyegeket forgalmazó Perzsaszőnyeg Rt. és a Carpathia Selyemszövőgyár Rt. mintaüzletei is.
A bónusz persze a Veres A. Pál udvari és kamarai fényképészete volt, akit Budapest leghíresebb gyermekfotó-specialistájaként tartottak számon.
Ennek tükrében ez a fénymester örökíthette meg először Horthy Mikós kormányzó unokájának, Nikolettnek az arcvonásait, de ő készített felvételeket Habsburg-Lotaringiai Margit Klementina magyar főhercegnőről, a házasságra készülő gróf Széchenyi Mihály földbirtokosról és jövendőbelijéről Cséry Sarolta divatszalon-tulajdonos, jelmeztervezőről is,
akinek féltestvére ráadásul az a Madarász Margit volt, akit a magyar női teniszsport első nemzetközileg is elismert és díjazott képviselőjeként ismertek.
Csecsebecse Belvedere ellenszere lehet Betlehem szeretete
Az épület felső emeletei szabóságokként és irodaként működtek, ahol többek között az Idegenforgalmi Hivatal, a perui konzulátus és a berlini Victoria Általános Biztosító Rt. magyarországi igazgatósága bérelt. A manzárdtetős műteremlakások egyikében élt Fónagy Béla építész, művészeti író, aki 1921-ben alapította meg a Váci utca 11/B alatt
a Belvedere nevű művészeti szalont, amely olyan feltörekvő festőművészeknek adott lehetőséget a bemutatkozásra, mint Szobotka Imre, Kmetty János, Derkovits Gyula és Molnár C. Pál.
A súlyosan beteg Fónagy halála előtt két évvel költözött át Budára, az Attila utca 63., mai számozással Attila út 101. szám alatti báró Weiss Jenőné építtette Fried Miksa tervezte társasházba, hogy ott adhassa át lelkét a teremtőjének.
A műteremlakások másik híres lakója pedig Vámbéry Ármin híres keletkutató fia, dr. Vámbéry Rusztem ügyvéd, publicista volt, akit nemcsak a hazai kriminológia egyik legfontosabb szakértőjeként tartottak számon, hanem ő volt a walesi herceg keresztfia is, aki később VII. Eduárd néven az Egyesült Királyság és a Brit Domíniumok királya, valamint India császára lett.
Rusztem egyetemi tanárként, majd táblabíróként 1914-ben lett a Polgári Radikális Párt elnöke. Ügyvédként részt vett a Tanácsköztársaság népbiztosainak perében, majd
1924-ben szintén őt jelölték ki József Attila védőjének, akit az ügyészség a „Lázadó Krisztus” című verse miatt perbe fogott és a bíróság nyolc hónap fogházra és 200 ezer korona pénzbüntetésre ítélte.
Mindenki megkönnyebbülésére a Kúria egy év múlva felmentette a költőt az istengyalázás vádja alól. Vámbéry 1947-ben lett Magyarország washingtoni nagykövete. Megbízatása lejártával Amerikában maradt, ott érte a halál.
Londoni lordok, bocskais gondok
Az áruházat két alkalommal is felkeresték a brit Rothermere-ház neves vikomtjai.
A Daily Mail és a Daily Mirror angol bulvárlapok alapító-tulajdonosa, Harold Harmsworth sajtómágnás-politikus Horthy Miklós kormányzó meghívására
először 1938. október 6-án látogatott el Budapestre, hogy részt vehessen a saját pénzén megvalósult Magyar Fájdalom című szobor felavatásán, amelyet a Szabadság téren a Nemzeti Bank épülete előtt avattak fel. A francia Emile Guillaume szobrász készítette műalkotást a világháború után a margitszigeti Palatinus fürdő bejárata előtt avatták fel ismét, ekkor lett az aktnak a címe a Napfürdőző nő.
A lord ez év november 10-én látogatott el másodjára Budapestre, hogy fővárosi sétája során felöltőt vásárolhasson a Fischer-áruházban, majd másnap reggel a régenssel karöltve részt vehessen az első bécsi döntés kapcsán visszakapott kassai bevonuláson.
A Lord itthoni népszerűségét annak köszönhette, hogy lapjában érzelmektől túlfűtött publicisztikát írt Magyarország helye a nap alatt címmel, amelyben elítélte a trianoni békediktátumokat és azonnali etnikai revíziót követelt. Budapest hálás közönsége közadakozásól 1929-ben még egy szökőkutat is felavatott a vikomt tiszteletére, amely a mai napig a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár előtti téren látható.
A Szentgyörgyi István szobrász készítette csobogó a Magyar Igazság kútja néven ismert. Míg a Seenger Béla kőfaragó készítette kútkáva talpazatán Rothermere lord domborműves képe látható, addig a talpazaton két nőalak áll, amely azt a „jelenetet” ábrázolja, hogy az igazságosztó Justitia istennő támogatja a reményvesztett Magyarországot szimbolizáló nőalakot.
Ezt a két látogatást előzte meg időrendben pont tíz évvel korábban Esmond Harmsworth vizitje, aki a sajtómágnás fiaként, Rothermere második vikomtjaként érkezett Budapestre. Ő 1928. május 23-án tért be az áruházba. Érkezése azért is zajlott le nagy sajtóérdeklődés mellett, mert sokan
egy abszurd ötlettől vezérelve a Habsburgok után őt kívánták az ország új királyának megválasztani. Rákosi Jenő újságíró például annyira lelkes híve volt ennek a gondolatnak, hogy a Rothermere vezetéknevet rögtön Radomérra magyarosította.
Ha Esmond nem is lett új magyar király, látogatása kapcsán számtalan festmény és mellszobor készült róla magyarországi körútja során.
A vékony brifkó és a pufi fickó
A gazdasági helyzet romlása, a selyemárak csökkenése, a forgalom visszaesése és a nagy kamatterhek következtében a cég 1932-ben csődbe ment. Az ekkor már 102 alkalmazottat foglalkoztató Fischer és Társai már nemcsak a bankoknak, a selyemgyáraknak tartozott hanem
2545 pengővel még Huszár Pufi színésznek is, aki még Stan és Pan párosa előtt lett Hollywood legismertebb burleszk filmsztárja. Huszár Károly, alias Charles Puffy olyan híres filmekben alkotott szenzációsat, mint a Fritz Lang rendezte Dr. Mabuse, a játékos vagy az 1930-as A kék angyal című klasszikus.
Világsztárként nemcsak a magyar származású Alexander Korda igazgatta komédiákban, mint például a Sárga liliom, hanem horrorfilmekben is szerepelt, sőt Marlene Dietrich filmcsillaggal közösen a Csókolom a kezét, madame! opuszban is. A hangosfilm korában hazatért szülőföldjére, Magyarországra, ahol kisebb szerepeket kapott több filmben.
A Fischer áruház az Országos Hitelvédő Egylet közreműködésével a Deutsch család tulajdona lett. Ők 1933-ban Ákos Frigyes építőmester bevonásával az első emeletet is irodákká alakították át, amelyet a Viktória Biztosító Rt. vett ki. Ekkor szüntették meg a teherliftet is a Harmincad utcai tűzfal mellett. 1934-ben újabb átalakításokat végeztek el sarokházon. Míg a harmadik emeletet Kozma Lajos tervei szerint, a másodikat Fónagy Béla elképzelései, addig a manzárdban sorakozó műtermeket Ehrlich Mihály tervei alapján alakították át.
Az új tulajdonosi kör sem bírta sokáig a tempót. 1940. július 2-án ismét csődöt jelentett a cég, amely a zsidótörvények miatt eleve nem is működhetett volna sokáig. A II. világháború után már új funkciókat kerestek az épületnek. 1945-től itt működött a Budapest Hall Kabaré és a vele egybekapcsolt Picadilly étterem, ahol reggel 6-ig lehetett ropni a táncot Rácz Vali énekesnő, Bánk Tomy énekes és a Balog-Tassy-Balassa Jazz Band zenekarnak köszönhetően.
Szintén ez év októberében költözött a Türr István utca 4. szám alól a Grünwald nővérek kalapszalonja, akik olyan neves színésznőket láttak el fejfedővel, mint Lázár Mária, Mezey Mária, Tolnai Klára, Bársony Rózsi, Hertelendy Hanna, Balogh Erzsébet, vagy Szepes Lia. A kalaposok mellett Berkovits Andor szalonja és az Altmann Rezső irányította férfi és női szöveteket árusító Éva Áruház is itt működött. A felső szintek lakásait a kor szokása szerint feldarabolták, hogy 32 kisebb alapterületű lakást alakíthassanak ki a helyükön.
Az államosítás után kezdetben a Raktárház és Hűtőipari Központ, a Bányászati Aknamélyítő Vállalat, majd az Irodagép Technikai Vállalat működött a földszinten. A rendszerváltás környékén az Információtechnikai Vállalat iratsokszorosítója, a KSH SZÜV és Garzon Bútorgyár közösen fenntartott bútorszalonja, a Banco di Sicilia, az Iraqi Airways, az Enetco AG, a Vario irodái, valamint a Média Nova és a Corvina közös könyvesboltja működött az épületben.”
Címlap fotó: Magyar Építőművészet
Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
