„Peter Hoeres, a Würzburgi Egyetem Jelenkori Történelem Tanszékének vezetője volt az MCC Magyar-Német Intézet az Európai Együttműködésért intézetének vendége, aki a Frankfurter Allgemeine Zeitung történetét kutatja. A Frankfurter Allgemeine Zeitung (FAZ) több mint 70 éve egyike a vezető véleményformáló újságoknak Németországban. Alapítása óta az FAZ döntően formálta Nyugat-Németország főbb politikai vitáit, a nemzetiszocialista múlt újraértékelésétől és a hidegháború alatti konfliktusoktól kezdve egészen a jelenkor olyan sürgető kérdéseiig, mint Európa jövője, az iszlám szerepe vagy a digitalizáció.
*
Ön a Frankfurter Allgemeine Zeitung történetét kutatja. Miért fontos ennek az újságnak a története?
A FAZ a legnívósabb napilap Németországban, és úgy lehet tekinteni rá, mint egy a német államhoz közel álló lapra. A lap még a régi nyugatnémet államhoz kötődött, és
A lap viszont sokat változott az utóbbi időben, ahogyan az ország is, és a lap történetének kutatása rávilágít az állam történetére is.
Kutatása során csak cikkeket elemzett, vagy hozzáfért a lap irattárához is?
Én vagyok az első és talán az utolsó történész, aki hozzáférhetett a FAZ irattárához. Az elején többször elküldtek, hogy az irattár nem nyilvános, de végül a sokadik kérésemre beengedtek kutatni. A legtöbb kutatás nem tud rávilágítani a belső döntéshozatal folyamatára, csak a végeredményt tudja megmutatni. Így tehát kutatásom egyedi volt.
Azt mondta, hogy ez a lap közel állt az államhoz. Magyarországon sokan hiszik, hogy a nyugati médiumok teljesen függetlenek.
A FAZ természetesen teljes függetlenséget hirdetett mindenkitől küldetésnyilatkozatában, de ideológiája közel állt és áll az államhoz. Nem szokták őket politikusok felhívni, hogy ezt vagy azt kell írni, ennél a finomabb az állam hatása. Például az állam segíti a lap terjesztését, ami a mai, digitális világban igen nagy előny. Ez egy közvetett támogatás. Az újságírók pedig nem utasításra, hanem önállóan követik az állam irányvonalát, ez egy szabad döntés a részükről. De ennek az a végeredménye, hogy az elit buborékjának írják a lapot. Cserébe pedig
Hogyan alakult ki ez a buborék?
A FAZ mindig is az elitnek készült, de ez az elit a tanárok, professzorok, üzletemberek rétege volt, akik minőségi sajtót kerestek. Ezt nem is volt könnyű olvasni. A Merkel-éra alatt azonban elkezdődött egy folyamat, miszerint a nagy döntéseket már nem vitatták meg, például a migrációs válság során. A kormányzat döntéseivel szembeni kritikát jóformán bűncselekményként kezelték. Nem lehetett azt mondani, hogy ezzel vagy azzal a döntéssel nem értek egyet. Még a FAZ is elbukott ezen a próbán, dacára annak, hogy konzervatív lapként határozza meg magát. De szerintem a konzervativizmus ma azt jelenti, hogy az ember szemben áll ezzel a buborékkal. Korábban a konzervativizmus az elitek eszméje volt, ma pedig az átlagembereké.
Arra is utalt, hogy a lap megváltozott. Miben változott meg?
A régi Németország egy nyugatiasabb ország lett, demokratikusabb, pluralisztikusabb, liberálisabb – sok területen, például a szexualitás terén. A hadsereg régen meghatározó volt, a Harmadik Birodalom előtt is – az ukrajnai háború előtti időszakra viszont már nem volt meghatározó, senkit sem érdekelt, egy leépült intézmény volt. Ez azt is jelenti, hogy a konzervatív nézetek elmozdultak a középről, ahogyan a kereszténydemokraták is erősen megváltoztak. Ez a változás jóval a történelem ismert változásain túl történt. A változás rendben van, de itt egy nemzedék alatt teljesen megváltozott az ország, és vele változott a FAZ is.
Hogyan jelentkezett ez a lap életében? Sok nyugati újságíró panaszkodott nekem, hogy a régi, elvekkel rendelkező szerkesztők félnek a fiatal, woke kollégáktól, akik feljelentik őket a HR-osztályon.
A lapnál lezajlott egy nemzedékváltás. Régen egy újságíró jelentkezett a laphoz, és ha felvették, akkor ott kitanulna a szakmát. Ha úgy tetszik, stréberek voltak. Ma már a német újságírói iskolákból érkeznek az emberek, és ezek mind baloldaliak, liberálisok, woke-ok.
Eközben viszont nyitottak a társalgásra egy kommunistával. Ez teljesen más már, mint a régi idők újságírása. A régi újságíróik, ha nyugdíjba mennek, elkezdenek az új, alternatív lapokba írni – mely lapokat egyébként a FAZ új kollégái szélsőségesnek nevezik. A régi kollégákat persze nem bántják, ennél azért finomabb a vita. És bár kritikus vagyok a FAZ-tel, ők legalább tartózkodnak a német nyelv nemeinek eltörlésétől. Ez a gyakorlat teljesen olvashatatlanná teszi az új német médiát, teljesen szembemegy a német nyelvtannal.
Hogyan jelentkezik a woke Németországban?
Vannak safe space-eik, a vitakultúra halott. A könyvtárak az új konzervatív szerzőket a lezárt részlegbe helyezik, a náci szerzők mellé. Kicsit olyan ez, mint régen a katolikus egyház indexe: de persze az okos emberek akkor is tudták, hogy az indexre tett könyveket kell olvasni.
Említette, hogy nem lehetett kritizálni a német kormány döntéseit a migrációs válság során.
Néhány kritikus hang volt, de ahhoz képest, hogy ez a döntés nem egy évre, hanem egy életre átalakította Németország arculatát, nem volt vita. Most még több menekült jön, Afganisztánból is. Tegnap voltam a budai várban: gyönyörű volt, csendes és nyugodt. Ehhez képest
Egy zsidó férfi kipával a fején már nem is tudna végigsétálni úgy köztük, hogy ne inzultálják. De ha az ember felhívja a figyelmet erre a problémára, akkor lenácizzák. A szituáció teljesen perverz. És a FAZ ma már nem mutat rá erre, pedig régen megtette volna.
Egyesek idehaza úgy látják, hogy a német média elfogultan kritizálja Magyarországot.
Magyarországnak rossz a sajtója Németországban, de még nem is a FAZ a legrosszabb. Tíz éve, a második Orbán-kormány idején még néha kísérleteket is tettek arra, hogy megértsék Magyarországot. Ma már azért vegyesebb a kép, és akkor nem is beszéltünk a többi német sajtótermékről, amik teljesen elfogultan írnak Magyarországról. „
Címlap fotó: FAZ honlap
Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
