„Kedd óta Rishi Sunak Nagy-Britannia miniszterelnöke, három hónap alatt a harmadik. Sunak kinevezése sok szempontból történelmi jelentőségű: ő az első színes bőrű és az első hindu vallású miniszterelnök, ráadásul ő a második legfiatalabb, aki vezetheti a brit kormányt. Emellett ő az egyik leggazdagabb miniszterelnök is valaha, aki egyes források szerint vagyonosabb, mint az angol király. Nem volt viszont ő az első a konzervatív párt pártelnök-választásán, a pártelnöki és miniszterelnöki posztot csak legyőzője, Liz Truss szintén történelmi politikai összeomlása után kaphatta meg, így politikai legitimációja elég gyenge. Rettenetesen nehéz időszakban kell majd kormányoznia az országot és a brit konzervatív pártot, ezen a kormányzáson pedig a párt jövője múlhat.
Ebben a cikkben összefoglaljuk, mit kell tudni Nagy-Britannia új miniszterelnökéről, politikai pályájáról, kisebb-nagyobb botrányairól és sikereiről, és arról, milyen politikai kihívásokkal kell majd szembenéznie.
Az arisztokratákkal barátkozó hindu fiú
Rishi Sunak 1980-ban született Southamptonban, családjának története pedig az egész brit birodalom történetét magában hordozza. Szüleinek családja India északi részéről, Pandzsáb tartományból származnak, szülei viszont nem ott, hanem Afrikában születtek, apja Kenyában, anyja pedig a mai Tanzánia területén. Apja háziorvos, anyja pedig gyógyszerész, aki saját patikáját igazgatja Southamptonban. A szülőknek jól ment, a család így megengedhette magának, hogy legidősebb fiúkat, Rishit egy drága és előkelő bentlakásos magániskolába, a Winchester College-ba járassák.
Innen egyenes út vezetett Oxfordba, ahol Sunak politikát, filozófiát és közgazdaságtant hallgatott. Ebből az időszakból származik egy felvétel, ami az elmúlt időben viszonylag sokat szerepelt a brit sajtóban, amelyen az egyetemista Rishi szülei nappalijában arról beszél egy dokumentumfilmes stábnak, hogy Oxfordban arisztokrata és munkásosztálybeli barátai is vannak, majd gyorsan kijavítja magát, hogy munkásosztálybeli barátai valójában nincsenek. Ezt a felvételt a politikus kritikusai annak példájaként cibálták elő, hogy már fiatal korában is el volt szakadva a társadalmi realitásoktól, ami felnőtt élete során csak fokozódott. De erre mindjárt kitérünk. Annyit azért tegyünk hozzá, hogy bár Sunak élete nem igazi koldusból királyfi történet, diákévei alatt azért egy helyi indiai étteremben pincérkedett nyaranta, amit fehér arisztokrata barátainak nem kellett megtennie.
Sunak nem a politikában, inkább az üzleti életben képzelte el a jövőjét, igaz, egyetemista korában a konzervatív párt kampányközpontjában volt gyakornok. Oxford után viszont a Goldman Sachsnál lett befektetési bankár, majd kisebb megszakításokkal politikai pályája kezdetéig, 2015-ig különböző befektetési alapokat menedzselt. Ilyen kisebb szünet volt, hogy 2004-től a kaliforniai Stanford egyetem üzleti iskolájának MBA programjára járt. A stanfordi tanulmányairól Sunak életre szóló élményként beszélt, a Guardian cikke szerint viszont alig emlékszik rá valaki a program oktatói közül.
A királynál is gazdagabb
Abból a szempontból viszont biztos, hogy életre szóló élmény volt az új miniszterelnöknek a Stanford, hogy ott ismerkedett meg későbbi feleségével, India egyik leggazdagabb emberének lányával. Akshata Murty az indiai Bill Gates-ként is emlegetett Narayana Murthy, az Infosys nevű IT cég alapítójának a lánya. Akshata az Infosys részvényeinek kevesebb, mint 1 százalékát birtokolja, de becslések szerint már ez is 700 millió font, vagyis mai árfolyamon több mint 332 milliárd forintot ér. 730 millió fontra becsült vagyonukkal Sunak és Murthy jelenleg a 222. leggazdagabb brit házaspárnak számítanak, kétszer olyan gazdagnak, mint Károly király és Camilla királyné.
Murthy vagyona miatt az új kormányfő idén tavasszal kisebb botrányba is keveredett, mert kiderült, hogy Sunak felesége, aki indiai állampolgár, nem letelepedett brit lakosként van bejelentve, ami azt jelenti, hogy külföldi befektetésekből szerzett vagyona után alig adózik Nagy-Britanniában. Miközben férje pénzügyminiszterként az államkasszát igazgatta, Murthy ahhoz az Infosystől kapott évi 11,6 millió font osztalék után 30 ezer fonttal járult hozzá, miközben ha brit állampolgár vagy letelepedett lakos lenne, akkor eddig már 20 millió fontot be kellett volna fizetnie. Murthy nem követett el semmi illegálisat, mindössze kihasznált egy létező kiskaput, de nyilván nagyon rosszul néz ki, ha a szegényebbek adóját emelő pénzügyminiszter feleségéről kiderül ilyesmi. Sunak először a személye elleni aljas politikai támadásnak nevezte a felesége adózásán való csámcsogást, majd bejelentette, hogy Murthy megváltoztatja majd a státuszát, és ezután többet adózik majd az országban, amit most már a férje vezet.
Mindenesetre sok britben felmerült a kérdés, hogy gazdasági recesszió idején, amikor a brit polgárok jelentős részének komoly gondot okoz kifizetni a számlákat a hónap végén, akkor az ország egyik leggazdagabb embere-e a legalkalmasabb arra, hogy ezen a nehéz időszakon átvezesse a briteket. Hogy Sunak mennyire el van szakadva a hétköznapi gazdasági valóságtól, azt jelzi, hogy míg Sunak 400 ezer fontért építetett medencét richmondi rezidenciájába, a közeli közfürdőt lehet, hogy hamarosan be kell zárni, mert nem tudják kifizetni a villanyszámlát. Kormányzati tapasztalata alapján viszont Sunak már bizonyította, hogy elég jól tud gazdasági válságokat kezelni. Igaz, amivel most meg kell küzdenie, az komolyabb kihívást jelenthet.
Összetartani a pártot és az országot
Sunak alig hét évvel ezelőtt került be először a brit parlamentbe, ilyen gyorsan eljutni az első választástól a Downing Street 10-ig igazán egyedülálló teljesítmény. Nézeteit tekintve teljesen belesimult a konzervatív párt thatcheri libertarianizmusába, és leginkább ilyen alapon állt ki a Brexit mellett is 2016-ban, amellett érvelve, hogy a nyitott világpiacon a brit gazdaság jobban teljesít majd, mint összezárva az EU-val. Talán ez a kiállás vezethetett oda, hogy felfigyelt rá Dominick Cumings, a Brexit kampány világhírűvé vált vezetője és Boris Johnson közeli tanácsadója, mint a Tory párt fiatal csillagára. Sunak Johnson kormányában előbb a pénzügyminisztérium második embere lett, majd 2020-tól át is vette a tárcát, ezzel a brit kormány talán legfontosabb tagjává vált a miniszterelnök után.
Kormányon viszont nem ragaszkodott a konzervatív-liberális gazdaságpolitikai elveihez, sőt, a koronavírus-járvány alatt lényegében szembe is ment azokkal. Ekkor a brit kormány, szinte minden más nyugati kormányhoz hasonlóan hatalmas költségvetési támogatással igyekezett aládúcolni a lezárások miatt roskadozó gazdaságot. Nagy-Britanniában a program lényegében azzal járt, hogy az állam fizette a brit dolgozók jelentős részének a fizetését, ami minden, csak nem thatcheri gazdaságpolitika. Mindez viszont azt is jelenti, hogy Sunak képes a helyzethez és a gazdaság igényeihez alakítani a politikáját, így talán nem sétál majd bele ugyanabba a gereblyébe, mint Liz Truss, aki lényegében a komolyabb utánaszámolás nélkül és elképesztően gyorsan bevezetett neoliberális gazdasági reformja, vagyis hatalmas adócsökkentési csomagja miatt volt kevesebb mint két hónapig brit miniszterelnök.
Ez viszont még nem jelenti azt, hogy Sunak könnyű helyzetben van, ugyanis nagyon komoly gazdasági problémákkal küzdő országot kell majd vezetnie nagyon gyenge politikai legitimációval, egy szétesés határán lévő párt támogatásával. Sunak legitimációja legalábbis kérdéses. Miután Boris Johnson sorozatos botrányai miatt lemondott a pártvezetői posztról, a Konzervatív Párt teljes tagsága szavazhatott arról, hogy ki vezette tovább a pártot. Ebben a versenyben pedig Sunak alul maradt Liz Truss-al szemben. Talán azért, mert a tagság úgy gondolta, hogy a 42 éves Sunak túl fiatal, talán azt, hogy nincs elég kormányzati és politikai tapasztalata, szemben Truss-al, aki 2014 óta folyamatosan valamilyen magas kormányzati tisztséget látott el. Talán mert azt gondolták, túl lojális Boris Johnsonhoz, és nem jelentene elég nagy váltást. Talán mert nem fehér, nem keresztény és a szülei bevándorlók. Akárhogy is, Sunak azt a választást elvesztette.
Most pedig a toryk nem kérdezték meg a párt 172 ezer tagját, a következő pártelnökről és kormányfőről a párt 357 alsóházi képviselője döntött. Sajtóbeszámolók szerint a verseny utolsó napjaiban, sőt, óriában Sunak és fő versenytársa, Penny Mordaunt volt védelmi miniszter lényegében semmi mást nem csinált, mint sorra telefonos ügynökként hívogatta végig a parlamenti képviselőket, és azt számolgatták, ki mellett állnak ki többen. Mordaunt végül visszalépett, amikor csapata számára nyilvánvalóvá vált, hogy nem jön össze elég támogató. Sunak párton belüli és kívüli kritikusai szerint viszont ez lényegesen gyengébb legitimációt jelent egy ország kormányzására, mint a párttagság szavazata, vagy persze egy nyertes választás.
Ezzel a gyenge legitimitással pedig egy olyan pártot kellene összetartania, amely több tagja szerint is kormányozhatatlanná vált az elmúlt egy év eseményei után. A párton belül vannak olyanok, mint Nadine Dorris volt kultuszminiszter, aki szerint Sunak gyenge mandátuma miatt nem fogja tudni majd kitölteni a következő választásokig hátra lévő két évet, és előrehozott választásokat kell majd kiírni. Mordaunt vagy a pártelnöki versenyben majdnem újra elinduló Boris Johnson támogatói várhatóan halkabbak lesznek a következő hetekben, de elképzelhető, hogy ismét hangosabban vállalják majd Sunak legitimációjának kritikáját, amikor az új miniszterelnök első kihívásaival szembesül.
Kihívásai pedig lesznek, pontosabban vannak bőven. A brit gazdaság recesszió felé halad, a 10 százalék fölötti infláció 10 éves csúcsot jelent, sok brit már most is megélhetési válságban van, az államháztartás viszont annyit költekezett a járvány gazdasági hatásainak kezelésére, hogy elkerülhetetlennek tűnik valami fajta megszorítás. Sunak elődje, Liz Truss pedig 45 napos kormányzásával csak rontott a helyzeten, gyengítve a font árfolyamát és megemelve az államkötvények kamatait. Sunak miniszterelnöki kinevezésére a font erősödött, az államkötvények kamatai pedig csökkentek, a piaci befektetők tehát bíznak benne, hogy a volt pénzügyminiszter tudja majd kezelni a gazdaság kihívásait.
De az biztos, hogy nehéz és népszerűtlen döntéseket kell majd meghoznia, amikor eldönti, meddig ad a kormány rezsitámogatást a szegényebb családoknak, vagy milyen állami szolgáltatások szenvedik meg a várható megszorításokat. Ha ez nem lenne elég, sztrájk közeli a helyzet a brit közegészségügyben, de a postásoktól a kikötői dolgozókon át az egyetemi oktatókig több szakszervezet is sztrájkkal fenyeget vagy döntött is már munkabeszüntetésről, magasabb béreket követelve. Emellett kellene a Brexit kapcsán felmerült észak-ír helyzetet kezelnie, együttműködnie a NATO-szövetségesekkel Ukrajna támogatására, és kezelni a még talán nem is látott egyéb kihívásokat. Mindezek mellett tényleg nagy eredmény lenne, ha a következő két évben nem kell kiköltöznie a Downing Street 10-ből.”
Címlap fotó: 444.hu
Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
