Európa már kezd ébredezni. A hét végén tízezrével mentek ki a németek az utcára, hogy tiltakozzanak a háború és a kormányok háborús politikája ellen. A baj már megjött, de nem tudni, merre a kivezető út. A német emberek még vívódnak. Európaiak legyünk vagy németek? Szankciók és háborúk vagy kiegyezés az oroszokkal?
A megélhetési költségek drasztikus növekedése a franciákat is kiviszi az utcára, kétezer eurós minimálbért, 32 órás munkahetet, 60 éves nyugdíjkorhatárt követelnek. A válság, a háború reflektorfénybe helyezi az oktatás, a szociális ellátás sokévtizedes gondjait is, a migránsproblémáról nem is beszélve.
Az olaszok az elmúlt negyven év leghosszabb recessziójával néznek szembe, és nem akarják elfogadni, hogy a kormányok mindig és mindent az utca emberével fizettetnek meg. Szakszervezetek, baloldali szervezetek, civilek, sőt katolikus szervezetek most már az új kormánynak is felteszik a kérdést: miért kell az olasz népnek megfizetnie az amerikaiak ukrajnai kalandját? Miért kell lemondani a normális életről az EU buta döntései miatt? Válasz még nincs. A kommunisták új követeléssel álltak elő: Le a pénz diktatúrájával! Minden hatalmat a dolgozóknak!
A portugáloknál is betelt a pohár. Tömegével tüntettek a háború és a fenyegető nyomor ellen Lisszabon, Porto és más városok utcáin.
A cseh kormányt is meglepte az évtizedek óta nem látott óriási háborúellenes megmozdulás a Vencel téren. A válasz se maradt el. A kormány kivitte saját híveit az utcára, még több támogatást követelve az ukrán nacionalista-fasiszta rendszernek.
Robbanásig feszült a helyzet a Balkánon. Az EU nem képes megküzdeni a hazai gondokkal, olajat önt a tűzre Koszovóban, az albánok mellett áll ki, bízva abban, hogy egy balkáni robbanás eltereli a figyelmet az EU vezetőinek hibás és bűnös politikájáról.
A szerb nép már nem hisz az EU ígéreteinek. Tudják, hogy az EU el akarja venni tőlük Koszovót. A kormány nem mer lemondani Koszovóról, de megvédeni sem képes. Polgárháború? Szerbia NATO-megszállása?
Magyarország is kezd ébredezni, még ha nagyon-nagyon lassan is. A drágaságnak senki sem örül. Annak pedig végképpen nem, hogy mi, átlagemberek ki vagyunk szolgáltatva. Intéznénk a villanyszámlát, a gázszámlát, de a szolgáltatóknál hetek óta nem veszik fel a telefont, az ügyfélszolgálatoknál meg ezrek állnak sorba. Áttérnénk a napelemre, de a kormány hirtelen bejelenti, hogy nem veszik át az áramot. Jól jön az olcsóbb tűzifa, de azt el is kell szállítani, fel is kell darabolni, vajon mindenki képes-e erre? Bezár az óvoda, a bölcsőde, milliónyi gondot téve a családok nyakába.
Tiltakoznánk, de nincs hol. Elmondanánk a véleményünket, de senki sem hallgat meg. A kormány hét olyan kérdést tesz fel nemzeti konzultáció címén, amire ők is tudják a választ. Állítólag ettől Orbán háttere erősebb lesz Brüsszelben. Lárifári, mikor hatott meg bárkit is az EU-ban a magyar nép véleménye?
Határozott cselekvés kellene, megfenyegetni az EU-t, blokkolni az EU minden népellenes döntését, és ha nincs más megoldás, otthagyni őket, mielőtt ők erősödnek meg és elfojtják a magyarok önállósági törekvéseit.
A tanárok kimentek nálunk az utcára. Rosszul mondom, a tanárok egy része kiment az utcára. Több pénzt akarnak. Jogos! Még akkor is jogos, ha más szakmák sincsenek agyonfizetve, és ők is nyugodtan lehetnének elégedetlenek.
Több pénzt követelnek az oktatásnak! Helyes! Többet kellene költeni az iskolákra! De a gond nem csak az, hogy nálunk a belügyminiszter felügyeli az oktatást, aminek eleve rossz az üzenete. A rendszerrel van a baj, amely jól képzett elitre, és képzetlen, hülyékből álló többségre osztja a társadalmat.
A tüntetést szervezőknek nem lehet megbocsájtani, hogy fiatalkorú tanulóikat is belevitték a saját bulijukba, politikai választást kényszerítettek fiatalokra, akiknek nemcsak a nevelését, de a védelmét is rájuk bízta a társadalom. De nem lehet elfogadni azt sem, hogy elvonják a figyelmet az egész társadalmat fenyegető veszélyről, a háborúról.
Itt az ideje, hogy túllássunk a szakmai, ágazati érdekeinken. Meg kell értenünk, hogy ma minden egyebet két kérdésnek kell alárendelni. Képesek vagyunk-e megakadályozni a háborút és képesek vagyunk-e a kormányt arra kényszeríteni, hogy bennünket, a népet védjen mindenkivel szemben?
Ma azért menjünk ki az utcára, hogy ne legyen háború! Az ellen tiltakozzunk, hogy amerikai katonákat hozzanak magyar területre! Arra mondjunk nemet, hogy a kormány milliárdokat költ egy velünk ellenségesen viselkedő kormány, az ukránok támogatására, ahelyett, hogy itthon küzdene az infláció ellen! Az ellen tiltakozzunk, hogy a kormány nem hajlandó a milliárdosokat megadóztatni! Az Orbán-kormány minden korábbinál jobban kötődik a nagytőkéhez, a miniszterek között is ott vannak, nem csoda, hogy mi húzzuk a rövidebbet. Európa ébredezik, ébredjünk mi is!
