„A XI. Kortárs Keresztény Ikonográfiai Biennálé zárórendezvényén adták át a Kulturális és Innovációs Minisztérium által felajánlott díjakat. Idén Borsódy Eszter iparművész és a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karának munkatársa, Nemes Zsuzsa festőművész vehették át a nívós elismerést.
A díjátadó ünnepséget Závori Erika vezényletével a Scherzo Vegyeskar tette színesebbé. Ezután Pataki András, a művészetért és közösségi művelődésért felelős helyettes államtitkár átadta a díjakat Nemes Zsuzsa festőművésznek és Borsódy Eszter iparművésznek.
A díjátadó után a művészek és a múzeum osztályvezetője rövid tárlatvezetésre invitálta a megjelenteket, ahol az alkotók egy-egy művét kiemelve mondtak róluk néhány értékes gondolatot. Ifj. Gyergyádesz László elmondta, ez egy olyan kiállítás, amit nem lehet egyben kezelni. A műalkotásokat külön-külön kell szemlélni, elemezni, és befogadni azt az érzelemvilágot, amit közvetít.
Nemes Zsuzsa kiemelt festménye, egy olyan középkori tematikát, koreográfiai koncepciót jelenít meg az ún. elzárt kertet, ami mutatja, hogy a 15. században különösen népszerű megjelenítés volt. A kép egy megmentett földi paradicsom motívumát hozza, egy olyan terület, ami Mária szüzességét is szimbolizálja. Az Állatok és növények kiállításcímhez hűen a kertábrázolásban megjelennek a rovarok is a növényvilág mellett, jellemzően a méhek, amiknek szintén egy harmonizáló, szimbolikus jelentést kölcsönöz az alkotó a kép műleírásában.
Borsódy Eszter kiemelt munkája a Noé bárkája ihletésű, állatokat megformázó kerámia golyóbisok, amik piramis alakú elrendezést kaptak egy szintén piramis alakú plexi tartóformában. Az alkotás leginkább a necukéhoz hasonlít, ami egy 17. században, Japánban kialakított kisplasztikai műfaj. Annak idején Japánban nemes anyagokból, féldrágakőből, csontból készítettek, amiknek szerencsehozó szerepet tulajdonítottak. Borsódy Eszternél ez a plexi-kerámia installáció, a hordozhatóságot hivatott megfogalmazni.
Felhívva ezzel a figyelmet a korunk szimbolikus „Noéira”, akinek az idő hiányában egy táskába bepakolva kell mindent menteni, ami menthető. Eszter elmondása szerint különös vonzalma a gömb formához és a részletgazdagsághoz eredményezte azt, hogy ezt a formavilágot, ilyen nagyfokú kimunkáltsággal hozta létre. Ez a fajta megmunkálást is hozzájárul ahhoz, hogy a képzőművészeti alkotás sok mindent megindíthat a szemlélőben. A művész hisz abban, hogy minél részletesebb egy kiállított darab, annál inkább van mit nézni rajta, és így sokkal több gondolatot, érzelmet vált ki az emberekből.”
Címlap fotó: bama.hu
Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
