Nem engedik be az orosz és a belarusz nagykövetet a Nobel-díj átadására
Szerző: Igor Malcev, orosz író, publicista
A Nobel Alapítvány úgy döntött, hogy az idei Nobel-díj átadási ünnepségre nem hívják meg Oroszország és Belarusz nagykövetét. Mit lehet erre mondani? Sajnáljuk.
Nem azért sajnálkozunk, mert nem engedik oda az oroszokat és a belaruszokat. Azért sóhajtunk mélyen, mert a szellemileg visszamaradottak nemzedékei vesznek körbe bennünket, akik nem ismerik a történelmet. Persze az is igaz, hogy erre a célra kiképzett szakemberek tömegei dolgoztak és dolgoznak azon, hogy a ma élők emlékezetéből kitöröljenek mindent, kivéve azt, ami az ő politikai érdekeiknek megfelel.
Nem engedik be az ünnepségre az orosz és a belarusz nagykövetet, mert most lelkesen igyekeznek törölni mindent, ami orosz. De ha megmondanánk nekik, hogy a Nobel-testvérek valójában neves orosz ipari vállalkozók voltak, aligha hinnék el, mivel ez nem férne bele szűk politikai felfogásukba. Hasonlóan ahhoz, hogy a zöldek sohasem fogják elhinni, hogy szélenergiából nem lehet egy kohászati üzemet energiaszükségletét ellátni. Az ő fejükben a politikai érdek eltörli a tudomány tényeit.
De nézzük a tényeket! Alfred Nobel apja, Immanuel Nobel 1837-ben Szentpétervárra költözött és gépipari megmunkáló gépek és robbanó anyagok gyártásában vezető pozíciót szerzett. Alfred Nobel az iskolái elvégzése után visszatért az orosz fővárosba, átvette a családi vállalkozást. Az orosz cár megrendelésére az orosz hadsereg lőszerellátását vállalták.
A krími háború 1853-56 között elősegítette az üzlet virágzását. Az üzletet hamarosan az egyik testvér, Ludvig Nobel vette át. A sírja egyébként Szentpéterváron a szmolenszki lutheránus temetőben van.
Az egykori Nobel-üzemek utódai ma is megtalálhatóak Szentpéterváron. A mai „Ruszkij Dízel” Nobel korában tüzérségi lövegeket, lövedékeket, aknákat gyártott. Ezeket a krími háborúban is használták.
Nobel-díj – Szentpétervár – orosz hadsereg – Krím – ez olyan logikai láncolat, amelytől egy európai liberális agya szétrobbanhat, akár egy csepp tiszta nikotintól. De nem csak az európai liberálisokról van szó. Orosz értelmiségiek is mindent megtettek azért, hogy az ilyen tényeket kiirtsák az emberek emlékezetéből. Az a pénz, amelyből manapság a Nobel-díjakat fizetik, jelentős mértékben éppen a szentpétervári üzemek és a bakui olajmezők jövedelméből származik. Úgyhogy a Nobel-család aligha rekesztené ki egy ilyen ünnepségről éppen az oroszokat.
A Nobel Bizottság tagjai busás fizetést kapnak a Nobel Alapítványtól, vagyis ők is az egykori orosz és krimi pénzekből részesülnek. De ők másként látják a világot. A valósággal való szembesítés összetörné az ő elméletüket.
De van itt más is. Mostanában azzal fenyegetik Oroszország vezetőit, hogy a hágai nemzetközi bíróság elé fogják őket állítani. Nevetséges! Nevetséges azért is, mert Hágát éppen az oroszok találták ki. 1898-ban II. Miklós cár felhívta a világ országait, hogy tárgyaljanak az általános és teljes leszerelésről. Érvként elhangzott, hogy a fegyverkezési verseny tönkreteszi a nemzetközi kereskedelmet és a pénzügyi rendszereket. II. Miklós azt javasolta, hogy az első tárgyalásokra Hágában kerüljön sor. Az akkori nagyhatalmak, Nagy-Britannia és Németország elutasították a javaslatot a leszerelésre, de hajlandóak voltak megegyezni a hadviselés szabályairól. Megállapodtak a polgári lakosság védelméről, a mérges gázok betiltásáról. A legfontosabb azonban a Nemzetközi Döntő Bíróság felállítása volt.
