„Izgalmas cikk jelent meg tegnap délután a Spiegelben „Orbán mégiscsak elveszítheti az EU-s milliárdokat” címmel. Az írás újabb epizód a magyar uniós pénzek körüli szappanoperában, melyben folyamatosak a név nélküli szivárogtatások: a Reuters múlt csütörtökön arról írt, hogy Magyarország valószínűleg megkapja majd a pénzeket, ezt az értesülést a Spiegel saját informátoraira hivatkozva még aznap megerősítette. Akkor indoklásul azt írták, „bár messze nem elégítették ki az összes brüsszeli kívánságot, az előrelépések tagadhatatlanok”.
A most megjelent cikkben ezzel homlokegyenest ellenkező állítások szerepelnek: „amit most Budapest benyújtott, az belsősök tanúsága szerint messze áll a megbeszéltektől” – írja a Spiegel.
– hangzik a lap forrásainak lényegi állítása.
A Spiegel szerint nem lesz pénz
Ebből következően azt írják, a biztosi kollégium mai ülésén, melyen a magyar vállalások teljesítését tárgyalják meg, aligha születhet pozitív döntés, mivel lejárt a határidő, Magyarország már javítani, pótolni sem tud semmit, az uniós pénzügyminiszterek december 6-i ülésén pedig ennek megfelelően minden bizonnyal valamennyi pénz megvonásáról születhet döntés. A Spiegel szerzője szerint azonban ez a javaslat a Johannes Hahn költségvetési biztos által szeptember 18-án belengetett, három operatív program forrásainak 65 százalékát érintő megvonásnál enyhébb lehet,
hogy könnyebb legyen átvinni a Tanácson – bár némi malíciával megjegyzi, hogy erre talán szükség sem lesz, mert Magyarország az Ukrajna miatti közös hitelfelvétel és a globális minimumadó blokkolása, a svéd és finn NATO-csatlakozás ratifikálásának késése, illetve úgynevezett „Moszkva-barát kurzusa” (ezalatt feltételezhetően a Moszkvának egyébként eurómilliárdos anyagi hasznot hozó energiaszankciók ellenzését értik) miatt úgyis a tagállamok bögyében van.
Ez utóbbi elem különösen is furcsa, hiszen sem a globális minimumadó, sem az Ukrajna támogatására felveendő hitel kapcsán nem változott semmit Magyarország álláspontja az elmúlt öt napban, ahogy Svédország és Finnország NATO-csatlakozásával kapcsolatban is fennmaradt a magyar álláspont: amint a parlament végez az Európai Bizottság igényeinek kielégítéséhez szükséges törvényhozói munkával, lesz idejük ratifikálni Svédország és Finnország ügyét is. Adódik tehát a kérdés: vajon ha a Spiegel leír valamit belső forrásokra hivatkozva november 17-én, öt nappal később miért írják meg gyakorlatilag változatlan politikai helyzetben – szintén belső forrásokra hivatkozva – a szöges ellentettjét?
Miért hazudtolja meg önmagát a Spiegel?
A kérdésre két logikus válasz létezik, tekintve, hogy november 17-e és 22-e között két dolog történt az európai politikai térben Magyarország körül. Az egyik, technikai jelentőségű esemény, hogy a november 18-i határidő lejártával a magyar uniós pénzek ügye átkerült a vállalások megvalósításának státuszából a vállalások bizottsági ellenőrzésének státuszába. A másik, hatalompolitikai jelentőségű esemény a „sálgate”: Orbán Viktor miniszterelnök Nagy-Magyarországot ábrázoló sálban találkozott Dzsudzsák Balázzsal, ami okozott némi vihart a Magyarországot Trianonban megcsonkító szomszédállamokkal. Az érdemben reagáló szomszédok közül négyen (Horvátország, Románia, Szlovákia, Ausztria) uniós tagállamok, szavuk van a magyar uniós pénzek ügyében.
A két logikus válasz tehát: 1) A Spiegelnek igaza van, a november 18-én benyújtott magyar dokumentáció alapján a Bizottság tényleg úgy látja, hogy Magyarország nem teljesítette a vállalásait (bár ez ellentmond az egy nappal azelőtti saját értesülésüknek és a Reuters azzal megegyező értesülésének is), 2) a Spiegel egy nyomásgyakorló kampányban vesz részt, mivel úgy érzékeli, hogy a „sálgate” miatt megromlott a hangulat Magyarország körül, s a szomszédos országok körében hajlandók lennének hazánk ellen szavazni. A lap feléjük próbálhatja azt üzenni, hogy ez a Bizottság által is osztott, mainstream álláspont, nem térnek el a fősodortól, ha így tesznek. Ettől azt reméli, hogy az utolsó pillanatban negatív irányba fordíthatja a magyar pénzek körüli hangulatot.
(Ez utóbbit támasztja alá az is, hogy a cikk névtelenséget kérő forrásai között olyanok is vannak, akik szerint a 17 magyar vállalás teljeskörű teljesítése sem volna elégséges a kockázatok kezelésére – logikus módon ők azok, akik szeretnék eltántorítani a Bizottságot a Magyarországgal való kiegyezéstől, s hajlandók volnának ennek érdekében sajtókampányt indítani.)
A vállalások pontos állása
Hogy az első válaszlehetőség lehetséges-e, az viszonylag könnyen ellenőrizhető – Magyarország 17 vállalásának az Európai Bizottság által elfogadott listája nyilvános, ahogy a Parlament honlapján és a Magyar Közlönyben is kereshetők az Európai Bizottsággal való megegyezéshez szükséges törvények és rendeletek, így a legtöbb vállalás esetében könnyedén felmérhető, melyiket mikor és milyen formában teljesítettük:
-
Az Integritás Hatóság létrehozása az uniós pénzekhez kapcsolódó csalás, összeférhetetlenség, korrupció, jogsértések és szabálytalanságok megelőzésére, feltárására, korrekciójára (határidő november 18.): az Integritás Hatóság november 19-én – azaz, mivel a november 18-i határidő egy vasárnap, az azt követő első munkanapon – felállt és megkezdte munkáját. Vezetőit Novák Katalin köztársasági elnök november 5-én kinevezte: az elnök, Biró Ferenc a PricewaterhouseCoopers-től, azaz a nemzetközi üzleti tanácsadói világból érkezett szakember, helyettesei Holbusz Tímea (aki korábban a Miniszterelnökség Európai Támogatásokat Auditáló Főigazgatóságát vezette), illetve Dabóczi Kálmán, aki legutóbb BKK-vezérigazgatóként, Tarlós István főpolgármestersége alatt volt politikaközelben, de Tarlós volt az is, aki 2015-ben kirúgta, azóta a civil szférában dolgozott.
-
A Korrupcióellenes Munkacsoport létrehozása (határidő december 1.): A munkacsoportot a vállalás értelmében december 1-jéig kell létrehozni, így az még nem kezdte meg működését, de a róla szóló törvényt már elfogadta a parlament.
-
A korrupcióellenes keret erősítése csalásellenes és korrupcióellenes stratégiák (határidő szeptember 30.), illetve korrupcióellenes nemzeti stratégia, valamint a kapcsolódó intézkedési terv kidolgozásával (határidő 2023. június 30.): a szeptember végéig kidolgozandó stratégiák megszülettek, azokat a kormány a 1470/2022. (IX. 30.) számú kormányhatározatban elfogadta, az aznapi, 2022/159. Számú Magyar Közlönyben ez meg is jelent, a nemzeti stratégia és intézkedési terv csak jövő nyáron esedékes.
-
A közérdekű vagyonkezelő alapítványok bevonása az általános közbeszerzési szabályok alá, illetve a személyi összeférhetetlenségek elkerülése és kezelése (határidő szeptember 30.): az alapítványokkal kapcsolatos vállalásokat a kormány az Országgyűlésnek szeptember 19-én benyújtott törvényjavaslat-csomagban teljesítette, a Parlament a törvényjavaslatot elfogadta.
-
Ügyészségi határozatok bírósági felülvizsgálatának lehetségessé tétele (határidők: kapcsolódó végrehajtási rendelet október 31-ig, büntetőeljárásról szóló törvény módosítása november 15-ig): Varga Judit igazságügyi miniszter november 18-án, az Euractivon megjelent írásában beszámolt a vállalás teljesüléséről.
-
Az uniós támogatásokkal kapcsolatos audit- és ellenőrzési mechanizmusok megerősítése (határidők: munkacsoport létrehozása augusztus 31-ig, Belső Ellenőrzési és Integritási Főigazgatóság létrehozása a Miniszterelnökségen szeptember 30-ig): a Bizottság már a vállalásokat soroló határozatában megjegyzi, hogy a munkacsoport létrejött, a szeptember 23-ai törvényjavaslat-csomagban a kormány a BEIF-ről szóló törvényjavaslatot is benyújtotta az Országgyűlésnek, amely azt elfogadta, a főigazgatóság létrejött.
-
Az uniós forrásokból finanszírozott egyajánlatos közbeszerzések arányának csökkentése (határidő: egyajánlatos közbeszerzések arányának 15% alá csökkentése december 31-ig): a vállalás teljesítésének határideje még nem járt le.
-
A nem uniós forrásokból finanszírozott egyajánlatos közbeszerzések arányának csökkentése (határidő: az egyajánlatos közbeszerzések arányának 15% alá csökkentése 2024. december 31-ig): a vállalás teljesítésének határideje még nem járt le.
-
Az egyajánlatos közbeszerzésekre vonatkozó jelentéstételi eszköz létrehozása (határidő szeptember 30.): Varga Judit igazságügyi miniszter november 18-án, az Euractivon megjelent írásában beszámolt a vállalás teljesüléséről.
-
Elektronikus Közbeszerzési Rendszer adatbázisának kereshetővé tétele (határidő szeptember 30.): Varga Judit igazságügyi miniszter november 18-án, az Euractivon megjelent írásában beszámolt a vállalás teljesüléséről.
-
Közbeszerzések hatékonyságát, költséghatékonyságát mérő teljesítménymérési keretrendszer létrehozása (határidő szeptember 30.): az Egységes Közbeszerzési Rendszerben októberben már pályázni is lehetett a létrejött keretrendszerben való közreműködésre.
-
A közbeszerzési verseny fokozását célzó cselekvési terv elfogadása (határidő 2023. március 31.): a vállalás teljesítésének határideje még nem járt le.
-
Mikro-, kis- és középvállalkozások képzése közbeszerzési gyakorlatokkal kapcsolatban (határidő: az első 1000 mikro-, kis- és középvállalkozás képzése történjen meg 2024. március 31-ig): a vállalás teljesítésének határideje még nem járt le.
-
Támogatási rendszer létrehozása mikro-, kis- és középvállalkozások közbeszerzésben való részvételére (határidő 2023. március 31.): a vállalás teljesítésének határideje még nem járt le.
-
Az Arachne kockázatkezelő rendszer használatának kiterjesztése (határidő szeptember 30.): Varga Judit igazságügyi miniszter november 18-án, az Euractivon megjelent írásában beszámolt a vállalás teljesüléséről.
-
Az OLAF-fal való együttműködés megerősítése (határidő szeptember 30.): ezt a vállalást (együttműködő szervként a NAV-ot kijelölve, az együttműködés tartalmát, módját meghatározva) a kormány az Országgyűlésnek szeptember 19-én benyújtott törvényjavaslat-csomagban teljesítette, a Parlament a törvényjavaslatot elfogadta.
-
A közkiadások átláthatóságának fokozása (határidő október 31.): A kormány október 18-án benyújtotta az Országgyűlésnek a Központi Információs Közadat-nyilvántartásról szóló törvényjavaslatot (T/1616), mellyel ezt a vállalást teljesítette, illetve szeptember 27-én törvényjavaslatot adott be a régi vagyonnyilatkozati rendszer visszaállításáról is, a parlament mindkettőt megszavazta.
A vállalásokat áttekintve arra jutunk, hogy a kormány tartotta az Európai Bizottságnak adott szavát.
Az Európai Bizottság és a magyar kormány tárgyalásaira rálátó forrásunk szerint emellett minden olyan esetben, ahol egy vállalás teljesítésének valamely eleme esetlegesen késik, erről a Bizottság és a kormány között megegyezés van. Olyan tehát nem fordulhat elő, hogy a kormány valamely vállalását a Bizottsággal való egyeztetés nélkül egyszerűen csak nem teljesítené, vagy nem a megadott időpontra teljesítené.
A Spiegel ezzel kapcsolatban minden bizonnyal nem ír igazat – a német lap öt nap különbséggel lebonyolított 180 fokos fordulata pedig nem a magyar kormány slendriánságára vagy a vállalások teljesítésének elmaradására utal, hanem arra, hogy a Brüsszelben Magyarország kiéheztetésére játszó csoport – élükön a Magyarország-őrült Daniel Freund német zöld EP-képviselővel – még egy utolsó nagy befolyásolási kampányt indított útjára a magyar ügyekről szóló bizottsági és tanácsi döntések előtt, s ebbe sajnálatos módon beszállt a patinás német lap is. Az efféle eljárásmód egyébként nem rendkívüli, korábban Szijjártó Péter számolt be arról, hogy a tagállami energiaminiszterek még gőzerővel tárgyaltak az olajembargóról, és nem volt a láthatáron kompromisszum, mikor a sajtó már megírta, hogy az Európai Tanács elfogadta az olajembargót – nyilván annak érdekében, hogy aki még nem adta be a derekát, most adja be.”
Címlap fotó: MTI/EPA
Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
