A hétkezdet szenzációja Matolcsy György közlése volt, miszerint „a magyar gazdaság válságközeli helyzetben van”. Nem tudni, hogy ez pontosan mi: bejelentés, kijelentés vagy feljelentés. Az igekötő kiválasztását a kedves olvasóra bízzuk.
A Magyar Nemzeti Bank elnöke és a bank szervei a törvény szerint „függetlenek, nem kérhetnek és nem fogadhatnak el utasításokat a Kormánytól”, de az is tény, hogy kis hazánkban senki sem lehet az MNB elnöke a miniszterelnök egyetértése nélkül.
Ebből a megközelítésből nézve könnyen lehet, hogy Matolcsy beszéde egy jól átgondolt, a miniszterelnökkel egyeztetett elterelő akció. Mégis csak jobb a hatalomnak, ha a nép a gazdaság válságáról beszél, és nem a rendszer, a kapitalizmus válságáról.
Az előbbinél elég egy-két tisztet beáldozni, esetleg tábornokokat is. S amíg a nép rágcsálódik a nagy leleplezéseken, szép nyugodtan keresztül lehet verni a legnépellenesebb intézkedéseket is.
Nagyobb a baj, ha a nép a durva médiaköd ellenére átlát a szitán, és a rendszerváltást, a kapitalizmust kezdi felelőssé tenni. Ma még csak a Munkáspárt beszél arról, hogy mindenért a tőke a felelős, de mintha már többen értenék ezt.
Mert ugye, szeretett népünk, el van ugyan foglalva a karácsonnyal, de azért észrevesz dolgokat. Például azt, hogy a kormány foggal-körömmel ragaszkodik az EU-hoz, miközben az EU hülyébbnél hülyébb döntéseivel tönkretesz bennünket. Elnézést a hülye szóért, talán nincs is igazam. Az EU-ban nagyon is tudják, hogy mire jók ezek a döntések. Így lehet a gazdag Nyugat-Európa uralmát fenntartani a csóró Kelet-Európa felett, és még az amerikaiaktól is piros pontot kapni.
Vagy itt van a háború. Már réges-régen vége lehetne, ha az ukránok lemondanának a keleti részekről és a Krímről. Az egyre inkább szenvedő ukrán nép talán már le is mondana, de a tőkés EU és a tőkés USA minden lehetséges fillért ki akar nyomni a háborúból, hogy valahogy megmentse a kapitalista rendszert. A magyar kormány pedig, ímmel-ámmal ugyan, de ehhez nyújt segítséget.
Matolcsy beszédének lehet másik olvasata is. A válságot kétféle módon lehet kezelni: vagy a milliárdosok vagy a tömegek, a nép számlájára. Tőkés országban élünk, s az Orbán-kormány is a tőke érdekeit tartja szem előtt. Ugyanakkor igyekezett lassítani a válság átrakását a tömegek vállára. A kormány tudja, hogy nagy baj lehet abból, ha megindul a tömeges elszegényedés, és milliók sorsa lesz a nyomor.
Az ársapka, a kamatsapka és a többi hatósági beavatkozás a piacba azonban sérti a nagytőke érdekeit. Orbán májusban olyan kormányt hozott létre, amelyben személyesen is jelen vannak a nagytőke képviselői. A magyar válságot a fegyverkezéssel, a hadiipar fejlesztésével, a külföldi beruházások erőltetett bevonásával igyekszik kezelni. Eddig az Orbán-kormány nem volt hajlandó beáldozni a lakosság viszonylagos jólétét is. Matolcsy beszéde azt is jelzi, hogy a nagytőke nem hajlandó tovább lemondani a profit egy részéről, csak azért, hogy a nép 480 forintos benzinnel járjon. Ha a nép ugrálna, mutassuk meg nekik, hogy milyen lenne, ha egyáltalán nem lenne benzin!
Természetesen az is lehet, hogy még ennél többről is szó van. A tőkének jó az Orbán-kormány, de előbb-utóbb minden rendszer kimerül. Az EU az Orbán-kormányt és személyesen a miniszterelnököt iszonyatos nyomásnak tette ki. A kormány bevállalta az EU összes követelésének teljesítését. Részben azért, hogy megkapjuk az EU-pénzt, de azért is, hogy az EU szálljon le most már az Orbán-kormányról. A miniszterelnök olyan engedményt tett, amiről tíz éve hallani se akart volna. Lehet, hogy az EU elégedett ezzel, gondolva, hogy így a magyar kormány úgy fog táncolni, ahogy ők fütyülnek. De lehet, hogy a java csak most jön.
Nyugaton nyilvánvalóan készülnek más forgatókönyvek is. A budapesti amerikai nagykövet látványosan körbejárja a magyar politikai elitet. Kimondatlanul is keresik, hogy mi és főleg ki lehetne az alternatíva Orbán Viktorral szemben. Ők sem mernek mérget venni arra, hogy a magyar liberálisokból rövid időn belül kinőhet egy olyan politikai erő és személy, amely nem csak parlamenti botrányokat tud csinálni, hanem az országot is tudja irányítani. Úgyhogy körbe kell nézni a konzervatív oldalon is.
Nem tudjuk, hogy mit is akart Matolcsy György. Egyben azonban biztosak lehetünk. Matolcsy úr nem a nép bankára, nem azért vesz fel havi bruttó hatmillió forintos fizetést, hogy a mi bajainkkal törődjön. Az ő világában a pénz az úr, és a nép a szolga. Mi pedig ezt akarjuk megváltoztatni: a nép legyen az úr!
