„Az ukrajnai háború mellett a nyugati táboron belül is teljes gőzzel folyik a versengés a háború utáni politikai és gazdasági rendben betöltött pozíciókért. Jelenleg egyszerre folyik a verseny a háború utáni világrendben és gazdasági rendben való pozíciófogásért. Európa egyik szempontból sem áll jól.
Amerika pedig szinte tétlenül nézi Európa gyengülését – mert szituációs érdeke ezt kívánja.
Geopolitikai szempontból ilyen a béke kérdése. Nagyon röviden: az EU tagországainak érdeke a béke minél előbb és minél gyorsabb tető alá hozása, az Egyesült Államoknak viszont nem feltétlenül. Az amerikaiak célja a befolyási övezetük kiterjesztése Ukrajnára. Ez háború nélkül jobb lett volna nekik is, mert egy szétlőtt, gazdaságilag mesterségesen életben tartott Ukrajna nekik sem akkora nyereség.
De ha már háború lett, megpróbálják azt az előnyükre fordítani: Oroszország elszigetelésével és gazdasági meggyengítésével, illetve a nagy szövetséges, de egyben versenytárs Európa még erősebb katonai lekötelezésével és gazdasági meggyengítésével – vagy legalábbis annak bekövetkezésében való asszisztálással.
Az utóbbi időben viszont változások érzékelhetők:
Geopolitikai és gazdasági szempontból egyaránt. Ez így leírva talán nem annyira meglepő, azonban, ha belegondolunk abba, hogy az elmúlt évtizedekben mennyiben érvényesültek tisztán az európai érdekek, amikor azok nem voltak összhangban az amerikaiakéval, akkor egy érdekes változásnak lehetünk tanúi.
Európának most dönteni kell a saját és Amerikai érdekei között
Az energiaárak Európában elszabadultak. Ez a hatás Amerikába is begyűrűzött, de azért a léptékre és az arányokra érdemes figyelni. Például a földgáz nyersanyagára Egyesült Államokban 2021-ről 2022-re 25 százalékkal nőtt, Európában közel 50 százalékkal.
Európa, s elsősorban az EU most válaszút előtt áll: továbbra is sodródik vagy határozottabban fellép saját geopolitikai és gazdasági érdekeinek érvényesítése érdekében. Ezek ugyanis egyre kevésbé esnek egybe az amerikai érdekekkel – ezzel pedig
Gazdasági területen már érezhetők bizonyos elmozdulások: A Politico európai kiadása nemrég arról írt, hogy a nyitottabb kereskedelem korábban nem volt kérdés az EU számára. Most az európai iparágak a túlélésért küzdenek – ezt a cikket a Mandiner is szemlézte.
Az igazi változás vagy inkább változtatás elsősorban a német-francia tengelyen múlik, s itt bizony már érzékelhető az egyre fogyó türelem, illetve gondolkodás irányának módosulása.
Joe Biden amerikai elnök az ősz elején bejelentett egy gigantikus inflációcsökkentő csomagot, amely azonban kizárólag az Egyesült Államokban készült termékeket vállalatoknak és az amerikai fogyasztóknak biztosít olyan adó- és egyéb kedvezményeket, amelyek láttán az eddig az EU felé kacsingató befektetők ezrei inkább a szép ígéretek földjét választják, belerúgva ezzel az amúgy is padlón heverő európai gazdaságba.
Macron francia elnök annyira ideges lett, hogy egyrészt azonnal stratégiai szövetségre lépett az autóiparának ellehetetlenülésétől rettegő Németországgal, másfelől válaszcsapást követelt. Ezekről bővebben itt írtunk.
Ursula von der Leyen nemrég már úgy fogalmazott: szerinte el kell gondolkodni azon, hogyan javíthatjuk támogatási kereteinket, és hogyan igazíthatjuk azokat az új globális környezethez, hiszen versenytársaink új, határozott iparpolitikája strukturális választ igényel.
Európa szolidaritást, nem cserbenhagyást vár Amerikától
Európa szerint Amerikának nagyobb szolidaritást kellene mutatnia Európával szemben, amely az ukrajnai háború gazdasági terheit viseli. Az európai energiaárak elszabadulása mellett tovább rontja a helyzetet, hogy a Biden által bejelentett csomaggal Amerika befektetéseket szívna el Európától.
A növekvő európai frusztráció hátterében az áll, hogy Amerika profitál a háborúból, miközben szövetségesei küszködnek, Macron pedig egyenesen már azzal vádolta meg az Egyesült Államokat, hogy „agresszív” protekcionista megközelítést alkalmaz, és arról beszélt, az amerikai gázárak nem „barátiak” – írja a Politico.eu.
Ha Amerika nem változtat, a transzatlanti kereskedelmi háború elkerülhetetlen lesz.
A francia-német tengely érezhetően egyre türelmetlenebb és kész határozott ellenlépéseket tenni, hogy megvédje Európa, és elsősorban a saját érdekeit. Egyelőre több EU-s tagország tartózkodna a protekcionista megközelítéstől. Azonban ha Amerika nem segíti, sőt hátráltatja Európát, s a háborús költségeket az öreg kontinenssel fizettetné meg, az előnyöket pedig egyedül élvezné, akkor ehhez egyetlen tagország sem asszisztálhat, Európának pedig akkor végre el kellene indulnia a saját útján. Akár az erre esetlegesen válaszként adandó csökkenő amerikai védelmi költségek ellenére is.”
Címlap fotó: Macron és Biden a Fehér Házban december 1-jén (Brendan Smialowski / AFP)
Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
