szerkeszto 
1850. augusztus 13-án Gennagyij Ivanovics Nyevelszkoj (1813-1876) sorhajókapitány kitűzte az orosz lobogót az Amur torkolatában. Létrehozta a Nyikolajevszki helyőrséget, az első települést, amelyből kinőtt a későbbi Nyikolajevszk-na-Amure város.
Az Amur-vidék gazdagsága régóta vonzotta az orosz telepeseket. Az első orosz település Albazino volt, még a 17. század közepéről. 1684-ben itt jött létre az Albazinói Vajdaság, melynek keleti határa a Zeja folyó mentén húzódott. A kínaiak akadályokat gördítettek az orosz telepesek betelepülése elé. 1689-ben ostrom alá vették az orosz települések, Albazino és Nyercsin erődítményét és Oroszországra olyan békeszerződést kényszerítettek, amely az Amur-vidék orosz területei Kínához kerültek. Mindezek ellenére lehetetlen volt megállítani az oroszok előrehaladását a Csendes-óceán felé.
1845-ben Oroszország egy két- árbócos vitorlást küldött expedíciós hajóként, de a legénységnek nem sikerült meghatároznia az Amur torkolatvidékét. I. Miklós cár (1796- 1855) utasította az expedíció parancsnokát az expedíció leállítására és a hazatérésre.
Voltak azonban néhányan, akik az expedíció folytatása mellett döntöttek. Köztük volt az akkor 37 éves Gennagyij Ivanovics Nyevelszkoj sorhajókapitány is. Kelet-Szibéria orosz kormányzójának támogatásával Bajkál nevű hajóján 1849 júniusában kifutott a Petropavlovszki kikötőből.
A kapitány nem rendelkezett a cár engedélyével a kutatás folytatására, de magára vállalta a kockázatot. A helyi lakosok segítségével megállapította, hogy a tenger irányából megközelíthető az Amur folyó, és bizonyította, hogy Szahalin valójában egy sziget. Ma már pontosan tudjuk, hogy Szahalin egy 76 ezer négyzetkilométer nagyságú sziget, de akkor mindez óriási felfedezés volt.
Nyevelszkoj 1850. augusztus 13-án a torkolatban kitűzte Oroszország lobogóját, helyőrséget, azaz egy katonai-adminisztratív települést hozott létre. A cár, I. Miklós tiszteletére Nyikolajevszki helyőrségnek nevezték el. A környező területet pedig Oroszország részének nyilvánította.
Az orosz lépés kiváltotta a nagyhatalmak tiltakozását. Karl Vasziljevics Nesselrode gróf (1780-1862), az orosz birodalom külügyminisztere nem győzte fogadni a tiltakozó követeket. Nesselrode sem volt ijedős ember, negyven éven át irányította az orosz diplomáciát. A miniszter szerette volna elkerülni, hogy az európai nagyhatalmak koalícióra lépjenek Oroszország ellen ebben a kérdésben. Ezért követelte, hogy Nyevelszkoj kapitány az önkényes cselekedetéért kapjon példás büntetést, Oroszország pedig mondjon le az Amur vidékéről és adják át Kínának.
I. Miklós cár azonban államférfiú módjára másként értékelte a helyzetet. Ráadásul az angolok orra alá is borsot akart törni. Nyevelszkoj lépését huszáros cselekedetnek minősítette és az előterjesztésre saját kezűleg írta rá végzését: „Ha kitűzték az orosz zászlót valahova, annak ott is kell maradnia.”
Nyevelszkoj kapitányt azonban magához hívatta a cár. A kapitány érezte, hogy nem sok jóra számíthat, így búcsút vett fiatal feleségétől.
A cár hidegen fogadta a tisztet, és közölte: önkényes cselekedetével kárt okozott Oroszországnak, ezért közmatrózzá lefokozza. Majd így folytatta: mivel Nyevelszkoj veszteségek nélkül jelentős expedíciót hajtott végre, ezért fregattkapitánnyá nevezi ki. És mivel elsőként ő tárta fel az Amur-torkolat vidékét, azonnal sorhajókapitánnyá lépteti elő.
De még nem volt vége. Mivel Nyevelszkoj volt az, aki elsőként bizonyította, hogy Szahalin egy sziget, ellentengernagyommá emelem – közölte I. Miklós és mindennek a betetőzéséül átnyújtotta neki a Szent Vlagyimir Rendet.
Így lett másfél perc alatt közmatrózból ellentengernagy. Nyevelszkoj nem sokkal később az altengernagyi, majd halála előtt két évvel a tengernagyi vállapot is megkapta.
A cári rendeletet azon nyomban átküldték a brit követségre, hogy pukkadjanak meg mérgükben.
(Az írás a http://rusplt.ru/wins/gde-podnyat-russkiy-30450.html anyagai alapján készült)
About the Author
Kós Zoltán 
