„Hetvenhárom éves korában szerdán elhunyt Dunai Tamás Jászai Mari-díjas színművész, érdemes és kiváló művész.
Dunai Tamás 1949. július 7-én született Mohácson. 1973-ban Szegeden magyar-francia szakon végzett a József Attila Tudományegyetem Bölcsésztudományi karán, majd 1976-ban a Színház- és Filmművészeti Főiskolán szerzett diplomát.
A főiskola elvégzése után a Madách Színház tagja lett, 1992-ig ott játszott, majd szabadúszóként dolgozott, az utóbbi években pedig a kecskeméti Katona József Nemzeti Színház állandó fellépőjeként láthatta a közönség.
Pályája csaknem 50 éve alatt száznál több emlékezetes színházi szerep, több tucat film- és televíziós szerep megformálása kötődik nevéhez. Rendszeres közreműködője volt a Madách zenés darabjainak, a Macskáknak, a Doctor Herznek és a Mária evangéliumának, számos vers- és sanzonfelvétel őrzi emlékét, s néhány filmben (Teketória, Angi Vera, Dóra jelenti, Állatkerti mesék, Gyanú, Made in Hungária) is játszott.
A televízióban sok vers- és sanzonfelvétele volt, A szerencsétlen flótás tévéjátékban szerepelt. A rádióban Hans Castorp szerepét játszotta Thomas Mann A varázshegy című művében. Önálló estjeit Olvasólámpa zenével, Szikrák jégkockával címmel adta elő.
Gyakran fellépett a Budapest Dixieland Band és a Budapest Klezmer Band vendégeként is, Magyarországon és külföldön egyaránt. Tagja volt a Színészzenekarnak, klarinéton és szaxofonon játszott.
1996 óta háromszor hívta meg a BBC Világszolgálat, hogy a magyar adás állandó munkatársainak beszédkultúrájával foglalkozzon, 2006 szeptemberétől a Madách Musical Műhely osztályvezető tanára volt.
2004-ben rendezőként is bemutatkozott az Ez nem ugyanAz című musical esttel.
1985-ben Jászai Mari-díjat, 1989-ben Greguss Zoltán-díjat kapott. 1997-ben érdemes művész kitüntetésben részesült. 1998-ban Emerton díjat, Az év musical énekese elismerést vehette át.
2000-ben Mensáros-díjjal jutalmazták művészetét. 2015-ben Magyarország Kiváló Művésze díjat kapott, a következő esztendőben pedig szülővárosa, Mohács díszpolgárává választották.
2017-ben Tolnay Klári-díjjal tüntették ki. 2022-ben a Halhatatlanok Társulatának örökös tagjává választották.
Dunai Tamás temetéséről később intézkednek – közölte a család.
Dunai Tamást a Mohács díszpolgára cím átadásakor a következőképp méltatták:
„Ötödikes lehetett, mikor szülei meglepték egy tangóharmonikával. Gász Miska bácsihoz járt zeneórákra, ő a szolfézs helyett rögtön föltárta előtte minden zene alapját, az akkordok csodás rendjét, az összhangzattant.
Az általános iskola hetedik osztályában alakították meg első zenekarukat, melyben a népes Faludi család egyik tagja klarinétozott, Kutasi Emil hegedült, Orbán Dani dobolt, Dunai Tamás tangóharmonikán játszott. A napközis bál volt a legnagyobb föllépésük, amúgy maguknak muzsikálgattak. Dunai Tamás elmondása szerint Mohácson pezsgett a zenei élet.
Volt szimfonikus zenekar, benne Dunai Tamás édesapja rézfúvós, bérma-keresztapja csellista, nővére és az osztályfőnöke hegedűs volt. Aki csak élt és mozgott a kulturális területen – zenélt is. Az Echnatons együttest, amit Szántó Dezsővel (a későbbi farostlemezgyár igazgatójával), Alföldi Gyulával, Simon Vendellel, Schnell Józseffel hozták létre. Ennek a zenekarnak már Baranya megyére kiterjedő rajongótábora is volt. Angoltudásuk ugyan hagyott némi kívánnivalót maga után, de hangulatosan és jól zenéltek…
Ha nincsenek ezek a zenei gyökerei, nem lett volna a harminc évvel későbbi Színészzenekar sem, és talán a Budapest Klezmer Band se hívta volna klarinétozni.
Kövesi Ica nénihez járt délutánonként irodalmi szakkörre és színpadi gyakorlati órákra. Kolbach Ferenc és Nagy Imre tanár uraknak köszönheti a magyar irodalom, Lieli Pista bácsinak a francia és az orosz nyelv szeretetét, azt, hogy bölcsész lett. De hogy színész lett, azt nagy részben Ica néninek köszönheti. Ica néni irodalmi színpadi délutánjain egy életre szólóan beleszeretett a költészetbe és a színházba. Minden Mohácson kezdődött”, állt az elismerésre szóló javaslat indoklásában.
Az 1949-ben Mohácson született színművész édesapjának, Dunai Nándornak ajánlotta a megtisztelő címe, aki sok szempontból példa volt számára – egyebek közt azért is, mert 1956-ban, a jeges dunai árvíz idején Mohács-szigeten élete kockáztatásával mentette az embereket.
– Mi, akik Mohácsnak köszönhetően díjazottként ülünk itt, a fény emberei vagyunk. Mert lehet bármilyen sötét, mi meggyújtunk egy szál gyertyát, s máris világos lesz – fogalmazott az ünnepségen.”
Címlap fotó: wikimedia.org
Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
