Hetven esztendeje, 1953. március 5-én hunyt el Joszif Visszarionovics Sztálin. 74 éves volt. Lenin harcostársa. 1922-től haláláig az oroszországi kommunisták főtitkára. A második világháború éveiben az Állami Védelmi Tanács elnöke, a fegyveres erők főparancsnoka, döntő szerepe van a fasizmus feletti győzelem kivívásában. Évtizedeken át a nemzetközi kommunista mozgalom vitathatatlan vezéregyénisége.
1953 tavaszán Lenin mellé temetik a mauzóleumba. 1956-ban Nyikita Hruscsov, az SZKP új vezetője bűnösnek nyilvánítja. 1961-ben kirakják a mauzóleumból is. Szobrait lebontják. A tőkés propaganda elkezdi összemosni a szocializmust a sztálini korszakkal, Sztálint Hitlerrel. A nyugat-európai kommunista és más baloldali pártok zöme úszik az árral.
1956 után a Kádár János vezette MSZMP az SZKP 20. kongresszusának megítéléséből indul ki: Sztálin bűnös és felelős, legjobb, ha Sztálint elfeledjük. Az 1956 utáni nemzedékek úgy nőnek fel, hogy egy sort sem olvasnak Sztálintól. Műveit soha többet nem adják ki, hivatalos írás egyedül az 1979-es 100. évfordulón jelenik meg. Védeni akarják a pártot, a valóságban megfosztják a magyar kommunistákat egy fontos fegyvertől, az orosz párt osztályharcos tapasztalatainak megismerésétől.
Sztálin 1943-ban, tíz évvel halála előtt mondta: „Tudom, hogy halálom után rengeteg szemetet szórnak majd síromra, de a történelem szele könyörtelenül eltakarítja majd.” Így is történik, lassan ugyan, de biztosan.
Az Oroszországi Föderáció Kommunista Pártja (KPRF) felvállalta Sztálin szerepének újraértékelését. Elutasítják az SZKP XX. kongresszusán elhangzott Hruscsov-beszédet, és a desztalinizációt.
1989 után a Munkáspárt évtizedek óta először jelentetett meg A Szabadságban néhány Sztálin-írást. A Munkáspárt közreadta téziseit a magyar és az európai történelem fontos eseményeiről. E dokumentumok szakítottak az 1950-es évek közepének felfogásával. A Munkáspárt ma nem fogadja el a hruscsovi tételeket a szociáldemokrácia pozitív szerepéről, a parlamenti úton megvalósuló szocializmusról, a tőkés nyugattal való kiegyezésről.
A sztálinizmus, mint fogalom kitaláció. Ilyen nincs és nem is volt soha. Nyikita Hruscsov sem használta. A tőkés nyugat dobta be a fogalmat, melyet mind a mai napig a Szovjetunió és általában a szocializmus lejáratására használ. Mihail Gorbacsov idején kezdte a szovjet párt is alkalmazni, ami elvezetett a szovjet párt öngyilkosságához.
Lejáratni pedig azért akarják a szocializmust, mert a tőkések is tudják: a szocializmus jó volt a dolgozó embereknek. Szocialista országokat meg lehet dönteni, de amíg van kapitalizmus addig élni fog a szocializmus eszméje is.
Sztálin gazdag életművet hagyott maga után, mind a marxista elméletben, mind a szocialista állam fejlesztésében, mind a fasizmus elleni győzelem kivívásában.
Elméleti téren Sztálin történelmi érdeme, hogy megvédte Marx, Engels és Lenin elméletét. A marxizmus védője és nagyszerű propagandistája volt. Világosan fogalmazta meg a legbonyolultabb tételeket is.
Lenin halála után nagy volt a kísértés arra, hogy a nehézségekre hivatkozva feladják a lenini utat. „Nekünk itt van Marx és Lenin tanítása. Más tanításokra nincs szükségünk” – mondta Sztálin.
Nyikolaj Buharin, a Pravda főszerkesztője, a kispolgárságra, a parasztságra helyezte a hangsúlyt, éppen ezért szorgalmazta a kapitalizmus olyan elemeinek megőrzését, mint a föld és egyes termelőeszközök magántulajdona, a piac megengedése, sőt a polgári demokrácia egyes intézményeit is átvette volna.
Sztálin megvédi a lenini koncepciót. Lenin azt mondja, hogy meg kell engedni a magántulajdont, a piacot, de a politikai hatalomnak és a legfőbb gazdasági eszközöknek a munkásság kezében kell maradnia. A NEP, más szóval a reform nem cél, hanem eszköz, nem a szocializmus örökös velejárója, hanem ideiglenes kompromisszum.
Sztálin megerősíti Lenin tanítását: a szocializmus egy országban is felépíthető. A Szovjetuniónak akkor is haladnia kell előre, ha a nyugat egyelőre nem követi. Ennek érdekében szükség van a gyors ütemű iparosításra. Az iparosítás pénzügyi hátterét a mezőgazdaság átalakításával, a nagyüzemi termelés megteremtésével kell biztosítani.
Sztálin a szocializmus viszonyai között értelmezi a marxizmus elméletét az osztályharcról. Buharin szerint az osztályharc csak addig fontos, amíg a munkásság hatalomra jut. Sztálin megfogalmazza, hogy az osztályharc a hatalom megszerzése után is létezik, sőt erősödik. Sztálinnak ezt az elméletét sokan elutasították és elutasítják.
Tételezzük fel, hogy az elutasítóknak igazuk van! De akkor hogyan értelmezzük az 1956. évi támadást a szocializmus ellen Lengyelországban, Magyarországon? Vagy hová tegyük az 1989-90-es kelet-európai eseményeket?
A kérdés nem lehet az, hogy van-e osztályharc vagy nincs. Van! Az osztályharc jelenlétét tagadták az MSZMP vezetői is 1986-89-ben, akik nem ellenfélnek, hanem partnernek tekintették a hatalom megszerzésére szervezkedő polgári ellenzéket. A következményeket valamennyien elszenvedjük.
Sztálin Lenintől vette át a szovjet állam irányítását. A történelemben először kellett egy óriási ország méreteiben felépíteni az új társadalmat, enni adni az embereknek, megvédeni a belső és külső ellenségtől.
1931-ben Sztálin így fogalmazott: „50-100 évre vagyunk lemaradva a fejlett országoktól. Tíz év alatt kell behoznunk a lemaradást. Ha nem sikerül, összetörnek bennünket.” A Szovjetunió végrehajtotta az ország iparosítását. Felépült a magnyitogorszki kohászati kombinát, a sztálingrádi traktorgyár, a gorkiji autógyár és sok minden más. A Szovjetunió megteremtette a korszerű hadiipart, a második világháború után létrehozta az atom- és hidrogénbombát, kifejlesztette a rakétatechnikát. Közben enni adott sok millió embernek, kulturált életkörülményeket teremtett.
A második világháború idején Sztálin végig Moszkvában maradt. Megtestesítette és irányította a szovjet nép harcát. A Szovjetunió óriási áldozatok árán legyőzte a fasizmust, a berlini Reichstagon a vörös zászló lobogott.
A béke, mint tudjuk, nem tartott sokáig. A nyugat elindította hidegháborút a Szovjetunió és a szocialista világ ellen.
Idézzük fel 1946-ból Sztálin ma is időszerű szavait! „Hitler és barátainak német fajelmélete arra a következtetésre vezetett, hogy a németek jelentik az egyetlen teljes értékű nemzetet, és nekik kell uralkodniuk mindenki más felett. Az angol fajelmélet Churchill urat és barátait arra a következtetésre készteti, hogy csak az angolul beszélő nemzetek teljes értékűek, és nekik kell uralkodniuk a világ más nemzetei felett.”
Sztálin és a Szovjetunió sohasem fogadta el sem Hitler, sem Churchill és a nyugat fajelméletét. Nincs ez ma se másként. Oroszország és az orosz nép ma sem fogadja el, hogy Amerika és szövetségesei uralkodjanak a világban.
A tőkés nyugat másról sem beszél, mint „Sztálin bűneiről.” Nem megyünk most bele abba, hogy mi az igazság és a mi a hazugság. Sajnos, ma törvények szabályozzák azt is, hogy mit szabad mondani a múltról, s miért jár sok évi börtön.
Két szemtanú véleményét idézzük. Mao Ce-tung, a kínai forradalom vezetője tisztelte Sztálint, még akkor is, ha nem mindig volt felhőtlen a viszonyuk. „Sztálin élete és munkássága egy kiemelkedő marxista-leninista, nagy proletárforradalmár élete…Sztálin érdemei és hibái a történelem részei. Sztálin érdemei sokszorosan felülmúlják hibáit.”
Vaszilij Sztálin, a szovjet vezető fia 1960-ban így fogalmazott: „A „személyi kultuszt” és a „sztálinizmus bűneit” nem ítélhetem el. Nincs mit elítélni. Elítélni bűnösöket és bűnöket szoktak. Azokat ítélem el, akik megmérgezték apám emlékét és besározták nagy tetteit. Azokat ítélem el, akik gúnyt űztek a Vezér dicső emlékéből. Őket tudom, őket kell elítélnem. Ez a kötelességem, nem csak a fiaként, hanem becsületes szovjet emberként is.
Az én lelkiismeretem tiszta. Hamis vádakkal nem lehet beszennyezni. Nem lehet hazugságokkal és vádakkal apám emlékét sem beszennyezni. Lenin kezéből vette át Szovjet-Oroszországot, amelyet minden oldalról, belülről és kívülről is, ellenségek fenyegettek. Nagy szocialista államot hagyott maga után, amelyet testvéri szocialista országok vesznek körbe. Ez lenne a bűn? Ezt kellene szégyellnünk? Miféle személyi kultuszról beszélnek? Apám állt az ország élén, felvirágoztatta és győzelemre vezette az országot. Ezért tisztelték őt. Ennyi és nem több volt a „kultusz”. Találtak egy ilyen gonosz szót, „kultusz”. Ezt akkor mondják, ha valaki előtt térdre borulva hajlonganak.
Apámat tisztelték és szerették. Ez nem kultusz. Ez össznépi szeretet. El lehet távolítani az emlékműveket, de az emberek szívéből jövő szeretet megmarad, az embereket nem lehet eltávolítani. Az emberek szeretete szent. Egyszer és mindenkorra. Hiszem, hogy száz év múlva senki sem fog emlékezni Hruscsovra és Bulganyinra, de Sztálin emléke élni fog. Sztálin elvtársra mindig fognak emlékezni.”
