„Már két ország is bejelentette, hogy harci repülőgépeket küld Ukrajnának: Andrzej Duda lengyel elnök március közepén közölte, hogy MiG 29-es vadászgépeket juttat Kijevnek, nem sokkal később pedig Szlovákia ígért hasonló típusú gépeket.
Nem meglepő, hogy Lengyelország volt az első, amely megtette ezt a lépést. A lengyeleknek több évszázadra visszamenő tapasztalatuk van az oroszokkal és az orosz hódítással, ami a mai napig meghatározza a lengyelek gondolkodását.
Duda első körben négy darab MiG-29-es típusú repülőt küld Kijevnek a következő napokban, de ezeket hamarosan több, jelenleg szerelés alatt álló gép is követi majd. És bár a négy darab vadászgép elsőre kevésnek tűnhet, ez így is óriási lépés az egy évvel ezelőtti állapothoz képest, amikor még elképzelhetetlen volt, hogy bármely NATO-tagország ilyen fegyvert küldjön Ukrajnába.
De változtat ez bármin is? Politikai szinten biztosan, mivel az „első fecskéhez” hamarosan mások is csatlakozhatnak. Hogy ez mennyire így van, bizonyítja a tény, hogy alig egy nappal a lengyel bejelentés után a szlovák miniszterelnök, Eduard Heger megerősítette: a lengyelek példáját követve ők is 13 MiG-et küldenek az ukránoknak. Valószínű, hogy őket további országok követik majd, akiknek légierejük momdernizálása miatt már nincs szükségük a szovjet gyártású MiG-ekre, és azokat Ukrajnának adják.
Miért praktikusabb MiG-eket adni, mint például F-16-osokat?
A MiG-ek küldésének több előnye is van, ezek közül az egyik, hogy miután sok európai ország rendelkezik ilyenekkel, viszonylag könnyű alkatrészt szerezni hozzájuk. A MiG-29-esek analóg gépek, melyek régebbi repülési technikát alkalmaznak, míg az F-16-osok digitálisak. A MiG-eket rövidtávú bevetéseken használják, jól manőverezhetőek.
Egy másik nagy előny, hogy a MiG-eket már jól ismerő ukrán légierő érkezésük után azonnal használatba tudják helyezni, és nem szükséges hónapokig tartó kiképzést kapnia a pilótáknak, mielőtt bevethetnék őket.
Zelenszkij ukrán elnök kívánságlistáján ennek ellenére mégsem ez a típus, hanem az amerikai F-16-os vadászrepülők szerepelnek első helyen. Alex Walmsley védelmi szakértő szerint olyan ez, mintha valakinek egy 1990-es laptop vagy a legújabb Macbook közül kéne választani. „Vagy egy Ford Escort és egy Porsche között. Alapvetően mindkettő ugyanazt tudja – repül és rakétákat lő ki – de a MiG-ek se nem olyan erősek, se nem olyan hatékonyak, mint az F-16-osok.”
Az USA ennek ellenére folyamatosan visszautasítja az ukránok F-16-osokra vonatkozó kéréseit, mondván: számukra praktikátlanok lennének ezek a gépek. És ez nem csupán szóvirág, az F-16-osok – bár tagadhatatlanul modernebbek, mint a szovjet időkből megmaradt MiG-ek – nem igazán lennének az ukránok javára. Egy F-16-os vadászpilóta kiképzése ugyanis hónapokba – ha nem éppen évekbe – tellik.
És itt a dilemma: ahhoz, hogy az ukrán légierő előnyre tegyen szert az oroszokkal szemben, nem MiG-ekre, hanem F-16-osokra volna szükség – ám az ezekre való betanítás egy háborús helyzet közepén, kevés alkalmas pilótával, óriási terhet róna rájuk.
„Évekig tartó, békeidős tréning, és a megfelelő fenntartási és szerelési háttértudás nélkül egyszerűen csak nem fogják azt az eredményt hozni, amit elvárnak tőlük” – mondta el a CNN-nek Mark Hertling, az amerikai hadsereg visszavonult altábornagya.
Mekkora eredményt hoz a MiG-ek bevetése?
A Kreml szerint az ukránoknak adományozott MiG-ek nem fognak érdemben változtatni a háború menetén – amiben lehet némi igazság, mivel az ukránok légiereje körülbelül tizede lehet az oroszokénak. Pontos számokat senki sem tud, egyrészt, mert hadititokról van szó, másrészt mert az ukránoknak a Szovjetunió összeomlása után juttatott MiG-jeinek jó részét a Krím-félszigeten tartották, amelynek 2014-es elcsatolásakor azok elvesztek.
A most Ukrajnának juttatott MiG-ek ugyan jelentősen megerősítik az ukránok légierejét, de nem fognak óriási áttörést hozni számukra. William Gilpin egykori F-16-os pilóta szerint az ukránok légiereje egy egész generációval van lemaradva az oroszok mögött, F-16-osokkal viszont egy egész generációval előzné meg azt.”
Címlap fotó: © Jaroslav Novak/Tlacova agentura SR
Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.