A hét elején került nyilvánosságra az, hogy az Egyesült Királyság az Ukrajnának szánt Challenger 2-es harckocsikhoz szegényített uránmagvas lőszereket is tervez szállítani. Míg a témában jártas szakértők kevés jelentőséget tulajdonítanak az eseménynek, Oroszország azonnal felháborodásnak adott hangot. De mi is pontosan a szegényített urán, miért használják harckocsik lőszerében, és mi verhette ki többeknél a biztosítékot a fegyverrel kapcsolatban? Nézzük.
A szegényített urán az urándúsítás során keletkező természetes hulladék, mely akkor jön létre, amikor az atomerőművekben is hasadóanyagként használt 235-ös izotópot kivonják az uránércből. Az így létrejött rendkívül sűrű anyagban a 235-ös izotóp aránya kifejezetten alacsony, 0,2-0,4%-os.
A szegényített uránt három kulcstényező miatt alkalmazzák a lőszerekben:
- Mivel az urándúsítás melléktermékeként keletkezik, így nagyon olcsó, jelentősen költséghatékonyabb mint a harcászatban hasonló célokra használt volfrám (angolszász nyelvterületen tungsten).
- A szegényített urán rendkívül sűrű (az ólomnál például 67%-kal sűrűbb), így a lövedékek stabilizálására, illetve a páncélzatok áttörésére is kiválóan alkalmas.
- Mindemellett a finom porrá őrlődött anyag oxigénnel érintkezve spontán öngyulladásra is hajlamos, ezzel növelve rombolóképességét.
A fenti tulajdonságoknak hála a szegényített uránmagvas lőszerek meglehetősen elterjedtek a világban: a NATO prominensebb fegyveres erői mellett Izrael, Pakisztán és Oroszország is alkalmazza, vagy fejleszti a fegyvert, Moszkva például 2018-ban kezdte el a T-80-as harckocsikat alkalmassá tenni erre a célra.”
[merimag_video media_type=”external_media” title=”” author=”” url=”https://youtu.be/MTh8lxRk8FY” upload=”” cover=”” controls_color=”” width=”” height=”” align=”none” block_id=”element-64235a59496a2″ __fw_editor_shortcodes_id=”e0a8e123405f4471db3834f7a3e9865d” _fw_coder=”aggressive”][/merimag_video]Címlap fotó: portfolio.hu
Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
