„Miközben a világ hitetlenkedve figyeli a francia utcákon szétáradó dühöt, a tüntetők ragaszkodnak ahhoz, hogy a felkelésnek nem sok köze van a nyugdíjkorhatár 64 évre emeléséhez. Inkább ahhoz a rendszerhez, amelyet egyre inkább – és veszélyesen – antidemokratikusnak tartanak. Ennek bizonyítéka, hogy a harc frontvonalában állók még el sem kezdtek dolgozni. És semmiképpen sem gondolkodnak a nyugdíjba vonuláson.
Franciaországban sztrájkok és tüntetések követték egymást, amióta a kormány bejelentette, hogy 62-ről 64 évre kívánja emelni a nyugdíjkorhatárt. Emmanuel Macron elnök szerint a változtatásokra azért van szükség, hogy a nyugdíjrendszer pénzügyileg életképes legyen, mivel az emberek egyre tovább élnek, és egyre több a nyugdíjas.
Franciaországban nagy múltja van a tüntetéseknek, de azok, akik most utcára vonulnak, meglepően fiatalok.
„Macron, megszívtad, a fiatalok az utcán vannak” – skandálták több nagyvárosban.
„Amit mi érzünk, az az erő. Az ilyen nagy demonstrációkban változnak meg igazán a dolgok” – mondta Mathis, 23 éves fizikushallgató.
Mathis és egyetemi társai pontosan ezt akarják elérni. Ezért csatlakoztak a kormányellenes tüntetések legutóbbi hullámához, remélve, hogy a mérleg nyelve átfordul.
„Úgy gondolom, hogy a kormány fél a fiataloktól, mert képesek megszerveződni és állandóan jelen lenni mindenhol, és legyőzni őket. Egyértelműen ez a célunk, le akarjuk győzni azokat, akik el akarnak minket nyomni, akik tárgyalásokat és kompromisszumokat akarnak erőltetni. Le akarjuk győzni, hogy változást hozzunk a társadalomban.”
Döntő pillanattá tette ezt Emmanuel Macron legújabb törekvése, hogy keresztülvigye a nyugdíjrendszer vitatott reformját. A széles körű elégedetlenség és a kisebbségi kormány ellenére.
Egy vitatott alkotmányos mechanizmusnak, a 49.3-nak köszönhetően Emmanuel Macron kormánya megkerülte a parlamentet, ahol a reformot várhatóan elbukott volna. A diákok számára ez volt az utolsó csepp a pohárban. Miután blokkolták a bejutást az egyetemükre, azért gyűltek össze, hogy szavazzanak, mi legyen a következő lépésük.
Eközben Emmanuel Macron megpróbálta elmagyarázni, hogy mennyire fontos a reform:
„Tényleg azt hiszik, hogy élvezem, hogy végre kell hajtanom ezt a reformot? A valóság az, hogy nem voltunk képesek megosztani a reform szükségességét. Amikor elkezdtem a munkámat, 10 millió nyugdíjas volt. Ma 17 millióan vannak. A 2030-as években 20 millió lesz. Tényleg azt hiszik, hogy ugyanazokkal a szabályokkal folytathatjuk?”
Philippe Moreau Chevrolet politikai elemző, a párizsi Sciences Po professzora:
„Ez az interjú tüzet gyújtott, felhergelte a társadalmi mozgalmat, a dolgok mindenütt eszkalálódtak. De ez segít Emmanuel Macronnak. Az idő az ő oldalán áll, az embereknek nincs pénzük a sztrájkhoz. Azt gondolja, hogy ki fogja fárasztani az embereket.”
Van azonban a lakosságnak egy olyan rétege, amely megengedheti magának, hogy szinte a végtelenségig az utcára vonuljon, más stratégiával.
„Lényeges, hogy a fiatalok gyűlései kiváltják a mozgalom radikális aspektusát, hogy minden nap kimehessünk a utcára, amíg a reformot el nem vetik. És úgy látjuk, hogy a fiataloknak megvan ez a szerepük. Ez történt 1968-ban, és ez történik most újra” – magyarázza Youri, aki matematika-informatika szakos hallgató.
Kísért 1968 szelleme
Philippe Moreau Chevrolet:
„Párhuzamot lehet vonni 68 májusával, mert 1968-ban volt egy idős elnökünk, De Gaulle, aki számított egy idősebb generáció számára, de a fiatal generációnak nem. És ugyanez a helyzet Emmanuel Macronnal is, ő az idősek elnöke, az idősebbek választották meg. Végső soron nem a fiatalokhoz szól. És a fiatalok ezt már nem bírják, nem viselik el ezt a kormányzási módot, amely távolságtartó, tekintélyelvű. Együttműködőbb, horizontálisabb rendszert akarnak, több kedvességet és törődést, amit ezzel az elnökkel nem kapnak meg.”
Párhuzamot vonhatunk 68 májusával, hogy egy társadalmi válságból – egy olyan válságból, amely a nyugdíjproblémán alapult – politikai válságba, demokratikus válságba kerültünk. A 68-as május egy olyan rendszerről szólt, amelyet nem akartunk többé: a hatalomról, a pluralizmus hiányáról. Egy porosodó, régi rendszerről szólt. Most ugyanez a helyzet.
Emmanuel Macron problémája az, hogy úgy kommunikál, mint egy fiatal, de úgy kormányoz, mint egy öreg – öregekkel. Végül a fiatalok megértették, hogy ő nem környezetbarát, nem érzékeny a problémáikra, és nem is igazán empatikus, az egész csak kamu. Hitelességet akarnak, és ezt vele nem kapják meg, ezért fellázadnak.
„Ellenezzük ennek a kormánynak az összes politikáját. A klímapolitikáját, a migrációs politikáját, ez egy globális dolog. A tét sokkal nagyobb (mint a nyugdíjreform). És miért vesznek részt benne a fiatalok? Nos, mi vagyunk a középpontjában. Aggódunk az elnyomás miatt, az éghajlatváltozás miatt, és alapvetően a jövőnket készítjük elő” – mondja Romane, aki humán tudományok hallgatója.
Szerinte éppen azért, mert annyi minden forog kockán, nehéz megjósolni, hová fog vezetni a mozgalom.
„Kezdetben csak a szakszervezeti tüntetéseket követtük, és minden szuperül szervezett volt. Most már nem annyira szervezett az egész, a dolgok egyik napról a másikra jönnek létre, ez spontán… meglátjuk, mi lesz. De folytatjuk.”
A következő éjszakákon pontosan ezt tették. A tüntetők és a rendfenntartó erők között jelentősen feszültebbé vált a helyzet. Gerald Darmanin belügyminiszter közölte, hogy Franciaország-szerte 457 embert vettek őrizetbe.
Erőszakossá vált akciók
Bár a tüntetők taktikája időnként megkérdőjelezhető volt, a rendőrség reakciója volt az, ami megkongatta a vészharangokat. A rendőröket önkényes letartóztatásokkal és bántalmazásokkal vádolják.
Sarah Legrain a francia nemzetgyűlés tagja:
„Látjuk ezeket a képeket, amelyek valóban aggasztóak, amelyek zavaró rendfenntartási technikákat jeleznek – amelyekről tudjuk, hogy felülről jövő parancsokhoz kapcsolódnak. Utasítás, hogy a tüntetéseken válogatás nélkül letartóztassanak”.
Az elmúlt napokban és éjszakánként az Euronews riportere bejárta a rendőrőrsöket, és látta, hogy rengeteg az őrizetbe vett. Sok-sok fiatal, sok fiatal nő. Néhányuknak ez volt az első tüntetése.
Solal éppen azért vonult az utcára, mert néhány barátját a hét elején őrizetbe vették.
„Ez volt a BRAV (motorizált rigádok az erőszakos akciók visszaszorítására). Volt 15 motoros, 30 rendőr. Úgy viccelődtek, mintha a tüntetők megverése normális dolog lenne.”
Samuel Zaoui tanár, a letartóztatott tüntető apja:
„A gimnáziumi társaival együtt vett részt a menetben, amikor ez a rendkívül erőszakos támadás történt a tüntetők ellen. Néhányan megmenekültek előle. Nem tudom, miért vitték el. Nem vagyok büszke arra, hogy őrizetben van, de büszke vagyok arra, hogy az utcára vonul – mint a testvére, az apja, az anyja és a mostohaanyja. Mindannyian tiltakozunk. Ez a reform mélységesen igazságtalan. A kormány azt vizsgálja, hogyan finanszírozza a társadalombiztosítási juttatásokat, de a migrációs rátán alapuló számítások hibásak, mintha nem is lenne migráció. A számítások a várható élettartam növekedésére épülnek, de tudjuk, hogy az stagnál. Tehát többféleképpen is ki lehet számolni ezt a hipotetikus hiányt, és bizonyára sok más módon is lehet finanszírozni”.
Ahogy a fiatal tüntetők kijöttek az őrizetből, a megkönnyebbülés és az undor keveréke volt tapasztalható. Solal is kikerült a fogdából.
„Elkaptak és megütöttek. Elég megalázó volt. Az biztos, hogy a cél az, hogy eltántorítsanak minket. És őszintén szólva úgy gondolom, hogy ez sokak esetében így is lesz. Még én is megkérdőjelezem a részvételemet. De nem kellene, hogy így legyen. Ennek nem szabadna megtörténnie.”
Egyelőre még folytatódik a patthelyzet Franciaország utcáin. Minden érintett tudja, hogy aki előbb enged, az elszalaszthatja a lehetőséget, hogy alakítsa az ország és a nép jövőjét.”
Címlap fotó: Tüntetnek a nyugdíjreform ellen© Michel Spingler/Copyright 2023 The AP. All rights reserved
Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
