„Az Európai Unió nemrég döntött arról, hogy egymillió tüzérségi lőszerrel segítik Ukrajnát az Oroszország elleni háborúban. A The New York Timesnak azonban a szakértők azt mondták: az európai hadiipar annyira összezsugorodott az utóbbi években, hogy mindez lehetetlen küldetésnek tűnik.
Az egymillió darab 155 milliméteres tüzérségi lőszer átadásáról szóló döntést az Európai Tanács legutóbbi ülésén fogadták el a tagállamok. Az viszont még nem egyértelmű, hogy a programot konkrétan hogyan fogják megvalósítani, erről még az unió berkein belül is viták vannak.
A The New York Times most arról írt, hogy Ukrajnának a saját bevallása szerint havonta átlagosan 250 ezer tüzérségi lőszerre van szüksége. Európában összesen 11 gyárban készítenek ilyen lőszereket,
de ekkora igényt még összesítve sem tudnak fedezni.
Az európai hadiipar termelése ugyanis annyira összezsugorodott az utóbbi években, hogy hiába tervezi az unió a lőszergyárak fejlesztését, még ez sem lesz elég ahhoz, hogy a lőszerigényt rövid távon kielégítsék.
Az amerikai lap példaként azt is felhozta, hogy egy norvég–finn tulajdonú vállalat, a Nammo lőszergyárában évente 200 ezer lőszert terveznek gyártani – de nem idén, hanem csak öt év múlva, 2028-ban érhetik el ezt a szintet. Az a mennyiség a The New York Times szerint nagyjából a 20-szorosát jelenti a háború előtti termelési kapacitásuknak (a cég azt nem volt hajlandó közölni, hogy most mennyi lőszert gyártanak).
Gyors döntéshozatalra lenne szükség
Morten Brandtzaeg, a Nammo vezérigazgatója azt mondta: most nemcsak az ukránoknak kell lőszert adni, hanem az európai hadseregeknél is újabb készleteket kell felhalmozni (mivel az ukrajnai invázió után mindenhol rádöbbentek arra, hogy nincs elég tüzérségi lőszerük egy elhúzódó háború megvívásához).
Mint a vezérigazgató mondta, Európának ezt előre kellett volna látnia. Közölte azt is:
csak ahhoz, hogy a Norvégia által rendelt lőszereket leszállítsák, három évre lenne szükségük a mostani kapacitás mellett.
Kifejtette továbbá: a gyártás felgyorsítását nehezíti, hogy Európában sokkal lassabban lehet végrehajtani hadiipari beruházásokat, mint az Egyesült Államokban, ahol a piac „kevésbé protekcionista”, és nem kötik meg annyira a szabályozások. Hozzáfűzte azt is, hogy az uniós tagállamok részéről gyors döntéshozatalra és hosszú távú szerződésekre lenne szükség annak érdekében, hogy elegendő forrás legyen a fejlesztésekhez.
A vezérigazgató szerint a helyzetet nehezíti, hogy a nyersanyagokból (különféle fémek, hajtóanyag stb.) is hiány van, és a gyártáshoz szükséges robotokat és gyártógépeket is csak lassan tudják előállítani. Ezekből például az első szállítmányt csak júniusban tudják gyártósorba állítani a norvégiai Raufossban található lőszergyárban (azt követően, hogy májusban befejeződnek az építkezések a gyárban).
Mindeközben egy francia vállalat, a Nexter vezérigazgató-helyettese arról beszélt, hogy a munkások most már egy helyett három műszakban dolgoznak náluk, de még így sem tudnak elég lőszert gyártani. Ők is nyersanyaghiányban szenvednek, és ezzel kapcsolatban már a Nammótól is segítséget kértek nemrég.
Gabrielius Landsbergis litván külügyminiszter mindezzel kapcsolatban szűkszavúan szintén elismerte a The New York Timesnak: elképzelhető, hogy nem sikerül összegyűjteni az egymillió lőszert Ukrajnának. „
Címlap fotó: Diego Herrera Carcedo / Anadolu Agency / Getty Images
Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
