„Mindenkinek van egy álma, tartja a nóta. Az Index levelet kapott, abból kiderül, hogy van olyan, aki vidámparkot álmodott Budapestre. A városnak ma úgysincs ilyenje. Utánajártunk, mi igaz ebből.
Budapesten a Vidám Park 2013. október 1-jén bezárt, a fővárosi önkormányzat nem finanszírozta a veszteségeit. Maradványainak helyén egy ideig Holnemvolt Park üzemelt, és ez a név előre is vetítette a sorsát. A Városligetben a Pannon Park terveinek megvalósításával új álmok születtek, a Biodóm-projekt azonban – 2018-ban hiába választották Európa legjobb szabadidős épületének – elakadt. A Vidám Park ekkorra már lényegében halott volt, s bár a fejlesztések érintik a területen maradt történelmi és muzeális értékű hullámvasút felújítását is, az is várat magára.
Azt, hogy meddig, még nem tudni, erről éppen a közelmúltban írtunk az Indexen.
Cikkünk megjelenése után azonban levelet kaptunk. Szerkesztőségünket megkereste egy vállalkozó. Szabó József levelében azt írta, egyetlen mondattal szeretne reagálni mindarra, amit írtunk:
Lesz Vidámpark Budapesten.
Budapest XVII. kerületében ugyanis vidámparkot épít, egyelőre magánerőből. Az építési munkálatok elkezdődtek. Olyan játékok lesznek ott, mint a régi vidámparkban, egyebek mellett felnőtt- és gyerekhullámvasút, mesecsónak, dodzsempálya, valamint fapadlós, emeletes versenyautó-pálya.
Kíváncsiak lettünk, miért akar valaki vidámparkot építeni Rákosmentén? Egyrészt azért, mert arról már évekkel ezelőtt megindult a gondolkozás, hogy a főváros ugyan elbírna egy vidámparkot, ám annak nem feltétlenül a peremkerületek egyikében kellene megépülnie. Akkoriban azt is vélelmezték, hogy egy ilyen vállalkozásba fogni jelentős állami támogatás, költségvetési forrás nélkül talán nem is volna lehetséges. Egy 2015-ös cikkünkben olvasható is, hogy egy ilyen projekt beruházási költsége – akkori árakon – minimum 30 milliárd forint lenne, és a beruházás megtérülése legkevesebb 12-15 év.
Másrészt tudni szerettük volna, mi igaz a történetből. Így hát felkerekedtünk, meglátogattuk Szabó Józsefet XVII. kerületi birtokán, ahol a vállalkozó az autószervizét is üzemelteti.
Pöfög, zötyög a sihuhu
Rákosmentén hatalmas, feketére festett vaskapu nyílik a jövőre. Odabent egy mintegy ötven méter hosszú és tíz méter széles, fehér sátorban régi dodzsemek sorakoznak – két szinten. Az udvaron és a műhelyben az autószerviz munkatársai dolgoznak. Szabó József kedvesen fogad. Első utunk öt darab kisvonathoz vezet. A vállalkozó egyből a lényegre tér, elmeséli, hogy a kisvonatok itt egy mintegy 1,2 kilométeres pályán fognak közlekedni. Ehhez már minden rendelkezésre áll. A síneket ők gyártják a műhelyben. Lelkesen magyaráz, hittel, átéléssel.
Szabó József tekintetének csillogásából tudni lehet, hogy lelki szemeivel itt már a világ legnagyobb dodzsempályáját látja, mindezt az ő birtokán, mintegy két hektárnyi területen. A jelenlegi legnagyobb amúgy Kaliforniában van, mintegy 600 négyzetméteres, de az övé 1500 négyzetméteres lesz. Fedett helyen, hogy egész évben üzemelhessen.
120-130 dodzsem lesz, amelyből száz lesz üzembe helyezve. A játékszerek Hollandiából, Szerbiából, Franciaországból, Németországból és Olaszországból érkeztek. Emellett dodzsemmúzeum is épül, amelyben az érdeklődők több korszak felújított dodzsemeit is megtekinthetik.
Házigazdánkkal átsétálunk a műhelybe. Az egyik dodzsemet a helyiség közepére húzza, beleül, beindítja, majd a járművel a saját tengelye körül négyet-ötöt fordul. Egyelőre csak így működik, mondja mosolyogva:
Amúgy sokan elmebetegnek hisznek, de sorra megcsinálom, amit megálmodom.
Kiderül, Szabó József gyerekkora óta rajong a vidámparkokért. Tizennégy évesen a suli helyett is a Vidám Parkba ment. Az ott dolgozóknak segített gépeket javítani. Amikor a Vidám Parkot elkezdték „lepusztítani″ – ez az ő szóhasználata – elkezdte sorra megvenni a játékokat: nyerőgépet, gokartokat, mindenféle „marhaságokat″.
A bürokrácia útvesztőjén kanyarogva
Miután arról is mesél, hogy vidámparkja ügyében még ebben a hónapban leül tárgyalni Horváth Tamással, a kerületi polgármesterrel, megkerestük a Rákosmenti Polgármesteri Hivatalt, támogatja-e Szabó József terveit, ám a hivatal válaszából az derül ki, hogy Szabó úrtól ebben az ügyben még nem kaptak megkeresést.
Szabó József azt mondja, neki mindene megvan az építkezéshez: gépek, eszközök és humánerőforrás. Sőt, állítja, hogy a vidámpark felépítéséhez és majdani üzemeltetéséhez semmiféle engedélyre nincs szükség. Merthogy ez egy szántóföld, itt amúgy sem lehetne semmi. A csarnokon kívül minden mobil lesz, bontható, azokhoz meg nem kell engedély. Szerinte itt minden kérdésünk csak törvényi macera.
A Rákosmenti Polgármesteri Hivatal álláspontja azonban határozott: egy vidámpark építését szabályozási terv és a szükséges engedélyek beszerzése után lehet megkezdeni. Tehát építési engedélyre és szabályozási tervre szükség van.
Az önkormányzat engedélye is nélkülözhetetlen.
Szabó József azt mondja, ha akadályba ütközik, alapítványt hoz létre, így az, aki használni akarja a vidámparkot, adatai rögzítése után klubtagként szórakozhat. Szerinte az sem lehet probléma, ha a majdani élménypark a környéken lakókat zavarná. Nem tehetnek semmit, mert nem lakóövezetről, hanem külterületről van szó – állítja.
Egymilliárdos álom
A gazos, akácfákkal és magról nőtt meggyfákkal teli, megműveletlen földterületnek mintegy negyedét már ledózerolták. Szabó József tájékoztatása szerint itt még csak a földművelési munkálatok zajlanak. Ez alapján ugyan nehezen lehet elképzelni, hogy a hepehupás, nagy szintkülönbségű területen hol kanyarog majd a kisvasút, és hol áll fedett dodzsempálya. Itt egyelőre egy régi busz áll, Szabó József nemrégiben vásárolta. Ha újra lesz rajta rendszám, azzal akár a város minden részéről ide tudják szállítani a szórakozni vágyókat.
Házigazdánk szerint itt hamarosan mindent kitakarítanak, a dodzsempályának a következő tél beköszöntéig állnia kell. Egyelőre olyan vállalkozót keres, aki a betonsimítást normálisan és korrekt áron meg tudja csinálni.
Szabó József álma megvalósítására eddig 150-200 millió forintot költött. Ezt az idén még 60 millióval megtoldja, de úgy számol, hogy a végösszeg eléri az egymilliárd forintot.
Olyan vidámparkot álmodik ide, ahol egy egész nap eltölthető. Szavaival megfogalmazva: „Hozhatod a szendvicsedet, ha akarsz, felütsz egy bográcsot. Nem cél, hogy méregdrága legyen, hogy egy vagyont fizessen öt perc dodzsemért, hanem az, ha befizeti a 4999 forintot, akkor korlátlanul használhasson bármit. (…) Én ilyen elmebeteg vagyok, hogy nem akarok sokat keresni, inkább nagyon sokan jöjjenek, kevés pénzért, és azzal felbosszantsak mindenkit.”
Amikor a polgármesterrel fogok tárgyalni, azzal fogom kezdeni, hogy ez nem vurslti lesz, mint a cigánybúcsúban, hanem rendes vidámpark. A világ legnagyobb vidámparkja!
– mondja, majd elárulja, hogy alig várja, hogy a parkot végre kipróbálhassa. Ő lesz az első vendég.”
Címlap fotó: Szabó József. Fotó: Papajcsik Péter / Index
Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
