„Keddtől szombatig jelentkezhetnek európai cégek földgázért az AggregateEU nevű digitális platformon, és ezzel útjára indul az első EU történetének első Brüsszelből szervezett, minden tagállamot érintő vásárlási akciója.
Az ötlet 2022 márciusában merült fel először, amikor az Ukrajna ellen indított orosz támadás nyomán a tagállamok vezetői válságtanácskozást tartottak, többek között attól tartva, hogy nem lesz elég földgáz Európában, hiszen a szükséglet mintegy 40 százalékát fedező orosz import bizonytalanná vált.
Azóta már minden megtörtént a gáz árával: a háború előtti 80 euró/mWh körüli ár augusztus harmadik hetére 300 euró fölé emelkedett, de mostanra 40 euróra mérséklődött.
Oroszország 2021 nyarától csökkentette az EU-ba szállított gáz mennyiségét, ezzel brutálisan felverte az árat, de közben jórészt kizárta magát az európai piacról. Mostanra az orosz gáz már csak 10 százalékát adja az európai behozatalnak, vagyis negyedére csökkent a behozataluk. Jórészt LNG-vel, illetve norvég vezetékes gázzal és spórolással, azaz a fogyasztás visszafogásával sikerült megoldani az orosz gáz pótlását. Az enyhe télnek és a tavaly őszi nagy bevásárlásoknak köszönhetően az európai tárolók töltöttsége sokszorosa a tavaly tavaszinak. Mindezek alapján jók az esélyek, hogy a következő telet is kibírja az EU óriási megrázkódtatás nélkül, bár vannak olyan elemzői forgatókönyvek, amelyek alapján lehet még idén nagy áremelkedés. A közös beszerzés ezt a kockázatot igyekszik csökkenteni.
Őszre találták ki, decemberre fogadták el
A Tanács biztatására a Bizottság már tavaly tavasszal elkezdett dolgozni egy közös gázbeszerzési szisztémán. Ettől azt remélték, hogy az európai vásárlók nem egymásra licitálva harcolnak majd minden köbméter gázért, hanem nagyobb tételben vásárolva, kartellt alkotva lehet letörni az árakat. A példa a vakcinabeszerzés volt, ami ugyan sok kritikát kapott, például a magyar kormány részéről, de mégiscsak el lehetett érni vele, hogy ne csak a leggazdagabb országok jussanak hozzá az éppen csak kifejlesztett készítményekhez, hanem az EU minden tagállamába egyszerre, lakosságarányosan egyforma mennyiség érkezzen, egységáron.
Közben történtek más intézkedések is a gáz árának letörésére, amelyek elfogadtatásával szintén sok idő ment el tavaly. Ősszel kezdett körvonalazódni a közös gázvásárlás terve, és akkor már eleve azzal az ambícióval, hogy csak 2023-ra valósulhat meg.
Magyarország elsősorban elvi alapon mindvégig határozottan ellenezte a közös vásárlás tervét, arra hivatkozva, hogy az energetikai beszerzés nemzeti ügy, azt nem veheti el Brüsszel. Illetve magyar részről az is elhangzott, hogy az orosz-magyar hosszútávú szerződést veszélyeztetné egy kötelező európai nagybevásárlás.
Végül a tagállamok vezetői az októberi brüsszeli csúcson megegyeztek, hogy lesz közös gázvásárlási rendszer, de abban nem kell kötelezően részt venni. Amikor néhány nappal később a Bizottság megmutatta az energetikai minisztereknek, hogyan valósulhatna meg ez a gyakorlatban, akkor a Magyarországot képviselő Szijjártó Péter élesen tiltakozott, hogy a Bizottság túllépett a hatáskörén, semmibe vette a miniszterelnökök döntését, mert mégiscsak kötelező részvételt írna elő.
Végül decemberben fogadták el a tagállamok a rendszert, amire ugyan kötelező minden országból jelentkezni, de nem kötelező a gázt tényleg megvenni. Ráadásul egyelőre a teljes európai gázfogyasztás mintegy 3,25 százalékát érinti csak a közös beszerzési terv, ami még akkor sem sok, ha ez elvben növelhető volna.
Az új rendszer
Valójában ez a közös gázbeszerzés nem EU-s gázbeszerzés. Az EU csak készíttetett egy technikai támogatást ahhoz, hogy a tagállamok cégei és a gázt áruló kereskedők könnyen egymásra találjanak, és a vevők vásárlói közösséget alkotva nagyobb tételben vett gázból szerezhessék meg a számukra szükséges mennyiséget, nagyker áron. A rendszer másik célja a kiszámíthatóság: ha előre sikerül leszerződni a szállításokra, akkor az EU várakozásai szerint csökken a kockázata, hogy hirtelen nagyon felmenjenek az árak, amikor éppen mindenki hirtelen egyszerre akarna bevásárolni.
Egy német cég (Prisma a neve) az EU költségén és előírásai szerint létrehozott tehát egy platformot (AggregateEU a neve), ahová kéthavonta öt napig minden gázt vásárolni akaró cég felviheti, hogy mennyit, mikor és hol akarna átvenni a következő 12 hónapban. Az első ilyen jelentkezési periódus kezdődött el kedden. A rendszer összesíti az igényeket, vásárlói csomagokba rendezi őket a szállítási, tárolási és egyéb logisztikai lehetőségeket figyelembe véve, majd következik 3 olyan nap, amikor a potenciális eladók jelentkezhetnek.
Ezután összekötik a két oldalt, akiknek már egymás között kell szerződést kötniük. A rendszerből az orosz érdekeltségű cégek mind ki vannak zárva, még az orosz tulajdonban lévő, az EU-ban bejegyzett vállalkozások is.
A magyar kormány nagy felháborodására van egy minimum mennyiség, amelynek megvásárlására minden tagállamból kell jelentkezni. Ez a minimum az egyes országok számára kötelező téli betárolási mennyiség 15%-a. Magyarország esetében nagyjából 500 millió köbméter, ami az évi 10 milliárdos hazai fogyasztás 5%-a. EU-s szinten ez az éves minimális bejelentkezési kvóta 13 milliárd köbméter, ami a 400 milliárd köbméteres tavalyi teljes európai fogyasztás 3,25 százaléka csupán.
Ráadásul a bejelentkezett mennyiségért nem kötelező fizetni. Azaz igény oldalon tagállami kvóták szerint fel kell vinni a platformra idén 13 milliárd köbmétert, de ha a jelentkező cég úgy dönt, hogy inkább máshonnan, máshogyan vesz gázt, mert nem tetszik neki az eladó ajánlata, akkor nem történik semmi. Ilyen értelemben nem kötelező részt venni a közös beszerzésben.
Ugyanakkor ha megtetszik a cégeknek a rendszer, akkor bejelentkezhetnek nagyobb mennyiségre is, mint a nemzeti kvóta, és vehetnek annyi gázt a platformon keresztül, amennyit csak akarnak – illetve amennyit eladnak nekik.
Ez egyelőre a kisebb szereplőknek adhat lehetőséget
Az egész rendszer nem az európai gázpiac radikális átalakításáról szól, hanem egy eszköz számos másik mellett, amellyel csillapítani lehet potenciálisan a nagy áringadozásokat.
Ha működőképesnek bizonyul, akkor leginkább abban segíthet, hogy kisebb mennyiségeket vásárolni akaró cégek helyzetét megkönnyítsék, és némi árkedvezményt érhessenek el – például egy LNG tankerhajó rakományának harmadát több kis vevő egyben felvásárolhassa. A példa onnan jött, hogy egy harmadnyi rakomány a legkisebb mennyiség, amennyit LNG-ből a platformon keresztül egy vásárlói összefogás elvihet. A másik reális lehetőség, hogy egyes vezetékeken átmenő forgalomból visszamaradt, kisebb mennyiségeket könnyen el lehessen adni az EU-n belül.”
Címlap fotó: 444.hu
Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
