Karbonlábnyom és klímaváltozás
A karbonlábnyom azt mutatja, hogy egy cég tevékenysége, egy ember életmódja vagy egy termék életciklusa nyomán mennyi üvegházhatású gáz (ÜHG) kerül közvetetten és közvetlenül a levegőbe. A karbonkibocsátás az összes üvegházhatású gáz-kibocsátást jelenti. Minél nagyobb a karbonlábnyom, annál nagyobb az éghajlatváltozásra mért hatás.
A Föld éghajlata jelentős változásokon megy keresztül az utóbbi évtizedekben. A klímaváltozás megállítása ezért az emberiség egyik legfontosabb törekvése. A globális átlaghőmérséklet már most több mint 1 Celsius-fokkal meghaladja az iparosodás előtti szintet és afelé halad, hogy túlszárnyalja a párizsi klímaegyezményben meghatározott 1,5-2 Celsius-fokos korlátot. Az ENSZ becslése szerint a felmelegedéshez hozzájáruló szén-dioxid-kibocsátás 75 százalékát a városok termelik.
Az Európai Unió a világ szén-dioxid-kibocsátásának 9,5, az Egyesült Államok 13,5, Kína pedig 29,3 százalékáért felel. Az egy főre eső kínai fogyasztás azonban csupán fele az amerikainak, és 20 százalékkal alacsonyabb a németek fejenkénti kibocsátásánál (az egész EU szintjén nagyjából azonos a kínai és az európai mutató.) Az európai országokat rangsoroló listát Németország vezeti, majd Olaszország és Lengyelország következik, míg hazánk a középmezőnyben foglal helyet, a 12. helyen vagyunk.
Magyarország szén-dioxid-kibocsátása 2010-ben 48,7 millió tonna volt, míg 2021-re 45,7 millió tonnára csökkent.
Egy 500 nagyvárost rangsoroló listán az első három európai város Moszkva, London és Párizs, amelyek a teljes rangsor 15., 16. és 23. helyén találhatók.
Budapest ezen a listán a 210. Az egy főre jutó kibocsátás nálunk 5,7 tonna/év, a város teljes kibocsátása pedig 10,6 millió tonna évente.
Összehasonlításképpen: az egy főre jutó kibocsátás az éllovas Hong Kongban 34,6 tonna, míg a lista végén álló nigériai Lagosban csak 0,5 tonna/év. Magyarországon egyébként visszatérő probléma a légszennyezettség: télen rendre érkeznek jelentések a Nemzeti Népegészségügyi Központtól, hogy éppen melyik városban rossz, vagy egyenesen káros a levegő minősége.
Noha a szén-dioxid-kibocsátás Európa-szerte csökken, az EU energiaszektorának kibocsátásáért 60 százalékban a szénerőművek a felelősek.
Mi a megoldás?
A karbonkibocsátások elkerülése vagy kompenzációja történhet olyan megújuló energiaforrásokat (szél-, víz-, napenergia és geotermikus energia) hasznosító erőművek telepítésével, amelyek kiváltják az égéssel járó energiahordozók felhasználását (kőszén, kőolaj, földgáz) és működésük nem jár károsanyag-kibocsátással.
Az EU az európai klímarendeletben vállalja, hogy 2050-re eléri a karbonsemlegességet
A globális felmelegedés mértékének 1,5 Celsius-fokra való korlátozásához – amely egy biztonságos küszöbérték – elengedhetetlen, hogy a 21. század közepéig elérjük a karbonsemlegességet. A célt az európai klímarendeleten keresztül tervezik elérni, amely kötelező értékeket szab meg a tagállamoknak.
Ehhez az embereknek is tenni kell
Az egyéni karbonlábnyomunk méretét nemcsak az befolyásolja, hogy milyen energetikájú házban vagy lakásban élünk, hanem olyan apróságnak tűnő dolgok is, hogy szelektíven gyűjtjük-e a szemetet és abból mennyit termelünk, hogy hogyan közlekedünk, autóval, tömegközlekedéssel, biciklivel vagy gyalog, illetve hogy milyen életmódbeli szokásaink vannak, például hogy dohányzunk-e. Talán a károsanyag-kibocsátás kapcsán kapásból nem a cigarettázás jut eszünkbe, de a dohányzás is füsttel járó tevékenység, amely káros a környezetnek és az egyénnek is. Különösen, ha figyelembe vesszük, hogy a világon 1,1 milliárd, Magyarországon pedig több mint 2 millió dohányozó van.
Az égéssel és füsttel járó hagyományos dohánytermékek rendkívül károsak mind az egészségre, mind a környezetre, és nem csak a dohányzóra, hanem a közvetlen környezetében tartózkodókra is. A tudomány mai állása szerint a dohányzással kapcsolatos megbetegedésekért elsősorban nem a nikotin, hanem az égés és az égés során felszabaduló füstben lévő káros anyagok tehetők felelőssé. A dohányzás vonatkozásában az a legjobb megoldás, ha egyáltalán nem dohányzunk. Aki nem dohányzik, ne is kezdje el. Ha már elkezdte, akkor a legjobb, amit tehet, ha haladéktalanul leszokik róla. Aki így dönt, azt támogatni kell a leszokásban, hiszen már az első naptól jelentősen csökkennek a dohányzás okozta egészségügyi kockázatok. Amennyiben valaki az ismert kockázatok ellenére sem hagy fel a dohányzással, tájékozódhat az ártalomcsökkentés lehetőségeiről.
Vannak ugyanis olyan égés és füst nélkül működő technológiák, melyek a hagyományos dohánytermékeknél lényegesen, akár 70-95%-kal kevesebb káros anyagot bocsáthatnak ki. Ilyen technológiának számít az e-cigaretta, a dohányt nem tartalmazó nikotinpárna vagy a dohányhevítéses technológia. Azonban ezek sem kockázatmentesek, hiszen egyrészt tartalmaznak például nikotint, amely függőséget okoz, valamint egyéb káros hatásai mellett megemeli a szívfrekvenciát és a vérnyomást; másrészt a károsanyag kibocsátás csökkenése és az egészségkárosító hatás közötti összefüggés vizsgálatára még hosszútávú kutatások szükségesek. A dohányzás okozta egészségügyi és környezeti kockázatok csökkentésnek legjobb módja, ha nem fogyasztunk semmilyen dohány- és nikotintartalmú terméket.”
Címlap fotó: Légi felvétel egy németországi lignittüzelésű erőmű hűtőtornyaiból felszálló füstről. (Fotó: Schroptschop / Getty Images Hungary)© Technológia: Velvet
Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
