„Hét évvel ezelőtt, 2016. június 23-án az Egyesült Királyság lakói egy népszavazásban úgy döntöttek: szeretnék, ha országuk kilépne az Európai Unióból, annak minden hátrányával és – reményeik szerint – még több előnyével együtt.
Szűk különbségű eredmény született,
míg a maradáspártiak aránya 48,11 százalék volt. A vidéki Anglia egy emberként voksolt a kilépésre, míg London és több nagyváros népe, valamint Skócia egyöntetűen az EU-ban való maradás mellé állt. De a többség döntött.
A nép döntését hosszú évekig tartó politikai instabilitás és tárgyalások követték, míg végül Boris Johnson – a népszavazás utáni harmadik miniszterelnök – 2020. december 31-én aláírta az Európai Unióval közös nyilatkozatot, és 2021. január elsejével életbe lépett a Brexit: az Egyesült Királyság 47 évnyi uniós tagság után ismét külön utakon folytatta történelmét.
A népszavazás hetedik évfordulójának alkalmából a UK in a Changing Europe nevű szervezet reprezentatív felmérést végzett azok körében, akik annak idején a kilépés mellett szavaztak. 4000 korábbi Brexit szimpatizánst kérdeztek meg arról, hogyan vélekednek a Brexit utáni időkről. Az eredmények valamelyest félrevezetőek, mivel
További 30 százalék szerint a kilépés óta nem történt se pozitív, se negatív változás. 26 százalékuk pedig úgy áll a kérdéshez, hogy még korai lenne ítéletet mondani. Bár a 18 százalék igen alacsonynak tűnik – különösen úgy, hogy csak azokat kérdezték, akik a kilépés mellett voltak –, a többség, 60 százalék bízik benne, hogy a jövőben pozitívra fordul a helyzet.
Az évforduló alkalmából a BBC több városba is ellátogatott, hogy meghallgassa az emberek személyes véleményét. Különösen két településre voltak kihegyezve, ahol igen magas fölénnyel szavazták meg a helyiek a kilépést: Sunderlandre és Clactonra. Ugyanakkor érdekes még a helyzet Newcastle-ben is, ahol Észak-Angliában egyedüliként – mindössze egy százalékkal – a maradáspártiak kerültek többségbe.
A megkérdezettek reakciója alapján nem lehet abszolút eredményt hirdetni, hogy kinek volt igaza, vagy ki tévedett hét éve. A maradás mellett döntők nagy része továbbra is kitart eredeti véleménye mellett, inkább a kilépéspártiak körében figyelhető meg változás.
Akik az EU-tagság mellett szavaztak, leginkább azzal indokolták a döntésüket, hogy szerették volna megtartani a szabad mozgás lehetőségét az unió területén. A kilépéspártiaknak viszont pont az EU-tól való függésből lett elegük, és abból, hogy Brüsszel folyamatosan csak kér, de keveset ad vissza. Azt a többség nehezményezte, hogy a többi európai országból érkezett bevándorlók nagy részének el kellett hagynia az országot, ami szerintük súlyosan érintette az Egyesült Királyság gazdaságát. Ugyanakkor a közös agrárpolitika elhagyása többek szerint pozitív hatással volt.
Bár egyelőre a legtöbb 2016-os ígéret nem valósult meg,
A közvélemény-kutatásból nem maradtak ki a huszonéves fiatalok sem, akik 2016-ban még nem szavazhattak a koruk miatt. Közülük többen úgy érzik, hogy kizárták őket egy fontos döntéshozatalból; de van olyan is, aki úgy vélekedik, nem változott semmi az elmúlt két és fél évben.
Pár napja London polgármestere, Sadiq Kahn is megszólalt a Brexittel kapcsolatban: elismerte, EU-pártiként hatalmas fájdalmat okozott neki annak idején, hogy az emberek a kilépés mellett döntöttek. A munkáspárti politikus egyúttal felszólította a konzervatív kormányt, hogy vállalják a felelősséget a történtekért, amiért a Brexit óta cserben hagyták az embereket.
Mit hozott a Brexit az Egyesült Királyságnak?
Az egyik legfontosabb szempont a kilépésnél a kereskedelmi kapcsolatok megerősítése volt, valamint új egyezségek létrehozása több, az EU-n kívüli harmadik féllel. Ilyen szempontból hatékonynak nevezhető az eddigi rövid időszak.
Szintén februárban digitális kereskedelmi megegyezést kötöttek Szingapúrral, majd 2023 márciusában Ukrajnával is.
Bár még nem írták alá a megállapodást, elfogadták az Egyesült Királyság csatlakozási kérelmét a Transz-Csendes-óceáni Átfogó és Progresszív Partnerségi Egyezménybe (Comprehensive and Progressive Agreement for Trans-Pacific Partnership), amelynek olyan országok a tagjai, mint Kanada, Chile, Japán vagy épp Mexikó.
Emellett megkezdődtek a partnerségi tárgyalások, de még nem született megállapodás a következő országokkal: USA, India, Kanada, Mexikó, Izrael és Svájc.
Mi okozza az általános elégedetlenséget?
Az általános elégedetlenség legfőbb okai azok a hétköznapi embereket érintő kérdések, amelyek nemcsak, hogy nem oldódtak meg, de még romlottak is a Brexit óta.
Az első, és egyik legfontosabb az egészségügy kérdése. Míg sokan arra számítottak – és a kormány is ezt ígérte –, hogy a kilépéssel több forrást tudnak fordítani az egészségügyi intézmények fejlesztésére, a Brexit valójában inkább munkaerőhiányt hozott magával, hiszen az EU-ból érkező orvosok és ápolók egy részének el kellett hagynia az országot.
Nem elhanyagolható a hétköznapi ember szempontjából a szabad mozgás korlátozása sem. A folyamatos és szigorú ellenőrzések a többi európai ország kapujában, a drágább roaming díjak és a kígyózó kamionsorok a határoknál mind-mind bosszúságot okoznak.
hiszen a magasabb vám, valamint a szezonális munkaerőhiány az élelmiszer árakon is meglátszik.
Míg a kilépés előtt sokaknak elegük volt az európai bevándorlókból, az elmúlt években kezdenek rájönni, hogy fontos mozgatórugói voltak a brit gazdaságnak.
A többség most már visszalépne az EU-ba
A neves YouGov közvélemény-kutató legfrissebb adatai szerint a britek 62 százaléka szerint inkább kudarc volt a Brexit, míg sikeresnek csak 9 százalék tartja a folyamatot. Az EU-ban maradás mellett voksolók 89 százaléka tartja kudarcosnak a fejleményeket, és így gondolkodik az egyébként Brexitre szavazók 37 százaléka. Az egykori Brexit-szavazóknak is csak 20 százaléka tartja sikeresnek a kilépést.
Arra a kérdésre, hogy ma hogyan szavaznának egy a brit EU-tagságról szóló népszavazáson, az elmúlt hetek kutatásai szerint
míg 39 és 44 százalék között alakulna az EU-n kívül maradás mellett voksolók aránya.
Mindenről a Brexit tehet?
Az elmúlt évek nem éppen a legjobban alakultak sem az Egyesült Királyságban, sem máshol a világon. Ilyen szempontból elég rosszul sikerült időzíteni az EU-ból való kilépést – a koronavírus-járvány kellős közepére, ami még véget sem ért, amikor már kitört a háború Ukrajnában.
Nagy-Britannia pedig egyáltalán nem nevezhető politikailag stabilnak,
A cikkünk elején említett kutatás résztvevőinek többsége úgy gondolja, hosszú távon pozitív hozadéka lehet a kilépésnek, ha majd egyszer normalizálódik az ország politikai helyzete, és – reményeik szerint – visszatér minden a régi kerékvágásba.
Bár néhányan már az EU-ba való visszatérést sürgetik az elégedetlenséggel kapcsolatban, ez a folyamat azért nem volna olyan egyszerű. Valószínű, hogy egy-két emberöltőnyi idő is lesz arra, hogy a britek és a kontinens népei meglássák, mire jutott a szigetország az európai közösségből való kilépéssel.”
Címlap fotó: Justin TALLIS / AFP
Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
