„Az orosz katonai szakírók és ‘Z-bloggerek’ befolyása igen nagy
Főként a Telegram csatornán ismerhetők meg a bennfentes tájékoztatók és elemzések, amelyek legtöbbje nagyon elégedetlen az ukrajnai háború menetével. Az ő vitáikat és megjegyzéseiket az orosz katonai vezetés szorosan kíséri, mert tekintélyes szakírókról és köztük egykori katonatisztekről van szó, akiknek érezhető a befolyása, főként a személyi kérdésekben.
A befolyás oka az, hogy olvasótáboruk igen nagy, és az erősen leszűkített orosz internetes közvélemény hallgat rájuk, mert alternatív forrást kínálnak a központi média mellett. Releváns ismereteik és megmaradt személyes, baráti kapcsolataik folytán értesüléseik általában megbízhatóak.
A bloggerek erősen háború- és Putyin pártiak, és hangvételüket főként a radikálisabb katonai lépések iránti igény jellemzi, vegyítve a hadsereg veszteségei feletti érzett aggodalmaikkal.
Egyik vezéralakjuk egy Rybar néven szereplő szerző, aki arról tudósít, hogy az orosz vezérkar főnöke, Valerij Geraszimov (67) többé nem felel az ukrajnai csapatok irányításáért. Formálisan ugyan megtartja a vezérkar főnöki posztját, de ”semmi köze a fronton felmerülő problémák megoldásához”. Az értesülést a Romanov Light nevű blogger is megerősítette.
Sűrű vezércserék zajlanak az ukrajnai fronton
Putyin a háború kezdete óta négyszer vagy ötször cserélte ki az Ukrajna meghódítására bevetett hadsereg parancsnokát, és még az sem világos, hogy az első hetekben ki felelt a hadműveletekért. A sűrű személycserék oka nyilvánvalóan az, hogy a villámháborúnak elképzelt invázió a mai napig sem hozta meg a remélt sikert.
Tavaly áprilistól Alekszandr Dvornyikov hadseregtábornok vezette az hadcsoportot, aki két hónap múlva Gennagyij Zsidko vezérezredes váltott fel. Őt röviddel a harkovi régió feladása után menesztették októberben.
A helyére kinevezett Szergej Szurovikin a sikeres emberanyag-kímélő elleni visszavonulással és az ukrán energia-infrastruktúra kegyetlen rakétacsapásokkal szerzett elismerést, de ez csak idén januárig tartott. (Az ő jelenlegi tartózkodási helye és sorsa még mindig ismeretlen, miután meggyanúsították a Prigozsin-lázadásban való bűnrészeséggel.)
Helyét egy időre maga Geraszimov vette át, de most át kell adnia a terepet Mihail Teplinszkij vezérezredesnek, aki egy éve lett az orosz légideszant erők parancsnoka.
A csapatparancsnokok kapkodják a fejüket a sűrű váltások miatt
A személycserék nem csak az ukrajnai frontra, hanem a hazai parancsnoki posztokra is kiterjedtek. 2022 februárja és 2023 május között Putyin a honi csapatok legalább 17 magas rangú parancsnokát cserélte le.
Az elnök egy év alatt négyszer váltott a Nyugati Katonai Körzet élén, vagyis az Ukrajnával határos belső régióban. Nem terheljük az olvasót a sok névvel, de további három személycsere történt a Keleti Katonai Körzet (VVO) parancsnokságán, valamint a Déli és a Központi Katonai Körzet élén is.
Az elemzők szerint az orosz elnök ezekkel a váltásokkal a katonai vezetőkre tolja át a felelősséget
Miként Prigozsin, úgy a szakírók is mérhetetlenül elégedetlenek Geraszimov vezérkari főnök (67) katonai teljesítményével, és ‘kaotikus dobálásnak’ látják a sűrű személycseréket. Mégis – bár kényszeredetten – elfogadják, hogy az elnök nem mozdíthatja el a két legfőbb katonai vezetőt, mert azzal olyan látszat keletkezne, hogy kapitulált Prigozsin követelései előtt. Ezért a ‘balhét’ az egy szinttel lejjebbi parancsnokok viszik el.
Szergej Sojgu miniszter és Geraszimov már 11 éve töltik be posztjukat. A miniszter sosem volt katona, hanem a polgári védelemben működött, ahol formális rendfokozatokat kapott. A vezérkari főnök pedig először és utoljára 30 éve szagolt puskaport a 2. csecsen háborúban.
A két vezető a hosszú idő alatt gyökeret vert a katonai hierarchiában, amit veszélyes lenne megbolygatni. A bloggerek gyakran sziámi ikrekként emlegetik őket, annyira összefonódott pályájuk és politikai sorsuk. A hadsereg nyilvános rendezvényein vagy az elnöki meghallgatásokon is rendszerint együtt szerepelnek.
Kivételes eset ez a történelemben, mert szakszerűtlen
Egy hadsereg vezérkari főnöke az ország első számú katonája, aki csakis a főparancsnoknak van alárendelve, aki mindenhol az államfő; elnök, az uralkodó vagy egy katonai diktátor. Az USA-ban ez Joe Biden, az Egyesült Királyságban III. Károly király, Oroszországban pedig Vlagyimir Putyin, és így tovább. Magyarországon Novák Katalin tölti be a Honvédség főparancsnoki tisztét.
1982-ben például Margaret Thatcher brit kormányfő II. Erzsébet királynő engedélyének birtokában indított hadüzenet nélküli háborút Argentína ellen a Falkland-szigetek visszaszerzésére.
A Főnök a védelmi erők és az akciók teljességéért felel, így hatásköre nem darabolható fel. Nagyítóval se nagyon találni a történelemben olyan esetet, amikor ilyen korlátozás történt volna. Az Egyesült Államok több fronton is harcolt a 2. világháborúban, de a központi irányítást és a frontok koordinációját George C. Marshall vezérkari főnök végezte.
Hitler tette meg azt, hogy a normandiai partraszállás után háttérbe szorította a Wehrmacht vezérkarát (Keitel és Jodl tábornokokat), és jórészt Rommel és Rundstedt tábornagyokat bízta meg a nyugati front irányításával. A Hitler-ellenes merényletben azonban Rommel részesnek bizonyult, ezért öngyilkosságra kényszerítették, és a vezetés visszakerült a vezérkar fennhatósága alá.
Hitlerrel szemben Sztálin ilyen lépést nem tett. A szovjet diktátor négy Főnököt is elhasznált a világháború során, de sosem osztotta meg a feladatkörüket. Az egyes frontoknak voltak természetesen parancsnokai, de a terveket és a döntéseket mindig a Főnök foglalta egybe, és ő egyeztette Sztálinnal.”
Címlap fotó: Mihail Teplinszkij Kiiv Independent© Technológia: Euronews
Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
