Uraim, most kéne abbahagyni! Ok, próbálkoztak, dicséretes, semmi gond, de ennyi! Ezt üzennénk kellő tisztelet mellett a „Ludas Mátyás” elnevezésű valami alkotóinak.
Valami, mondjuk, mivel nehéz eldönteni, hogy mit tartunk a kezünkben. Nosztalgia kiadvány? Nem az, mert tele van mai áthallásokkal. Politikai bulvár? Amennyiben az Orbán-kormány iránti totális utálat elég a politikai lap minősítéshez, akkor igen, de ettől még nem bulvár, csak közönséges. Vicclap? Ez végképpen nem, mert az írások zöme nem vicces.
De mit kínlódunk? Az alkotók felírták a kopfba: „A boldog vármegye lapja” Na, ezt fejtsd meg! Szerényen megjegyezzük: az egykori Ludas Matyi kopfjában nem volt semmilyen minősítés. Ránézésre mindenki tudta, hogy mi az. Megvették, elolvasták és várták a jövő heti új számot.
De pillantsunk bele! Bodrogi Gyula ajánlása kedves, de ő is csak reményét fejezheti ki, hogy az új lap „ugyanolyan humoros, vicces, szatirikus lesz, mint őse.” A kezdő szám nem olyan.
Vicclapnak szánt valamiben kellenek viccek. Sok vicc, jó vicc. A gond az, hogy a mai magyar valóság nem termel vicceket. A konzervatív oldal nem tanulta el a múltból, hogy miként lehet a politikai feszültséget, a gőzt viccekkel kiengedni. A liberálisok humora pedig nem csak vitriolos, hanem durván ellenséges, gyilkos, s ez már nem vicces. Marad az, amit a Ludas Mátyás első száma is tesz. A múlt vicceiből élnek, bízva abban, hogy az újszülöttnek minden vicc új.
A lap szerkesztői nyilván abban bíznak, hogy elég lehülyézni az Orbán-kormányt és persze belerúgni a szocializmusba, és az olvasók máris halálra nevetik magukat. Parti Nagy Lajos költő, drámaíró írása, amiben a mai Magyarországot egyszerűen csak Orbán „Társaságának” nevezi, nem ide való. Hogy hova való, arra lenne pár ötletünk, de nem ide, az sicher.
Majláth Mikes László nagyot akart mondani Hunyadi Mátyás és Rákosi Mátyás összevetésével, de a szarka ezúttal se bírta, amit a farka akart. A szerző bizonyára nagy poénnak szánta, hogy szerinte Rákosi felesége „Nagyezsda Fjodorovna Prigozsin” volt, és „dédunokája most a Wagner-csoport vezetője.” Rákosi feleségének becsületes neve Feodora Fjodorovna Kornyilova volt. A baromság, már elnézést a kifejezésért, még nem poén. Nem is lesz az soha.
Pelle János szép összefoglalást írt a Ludas Matyi korábbi főszerkesztőiről. Az idősebbek a televízióból emlékezhetnek Tabi Lászlóra, Árkus Józsefre és csak egyetérteni lehetne azzal, hogy „A Ludas Mátyás ezt a hagyományt akarja folytatni.”
A baj az, hogy szerintünk Ludas Matyi nem válhat felnőtté. Egészen egyszerűen azért, mert az már nem ő lesz.
A Ludas Matyi azért volt jó, mert nem zárkózott be egy értelmiségi elefántcsont-toronyba. Nem politikai eszméket és kormányokat pécézett ki, hanem a politika hülyeségeit, az élet furcsaságait. A karikatúráiban, az utalásaiban magunkra ismertünk, és nem sértődtünk meg, Szórakoztatni akarta és szórakoztatta is az embereket. A Ludas Matyit mindenki magáénak érezte, mert mindenkihez szólt. Ilyen lapot ma is szívesen olvasnánk, ha lenne.
