„A gyengített uránlövedék atomfegyver?
Nem az, hanem az urándúsítás melléktermékeként előálló anyag, amit többféle lőszerben alkalmaznak, mégpedig rendkívüli szilárdsága és anyagtömörsége miatt. A katonai zsargon „tankszeletelőnek” is nevezi.
Az ilyen lövedékek könnyen áthatolnak a páncéllemezen, majd egy tüzes por- és fémfelhőben – öngyulladást kiváltva – megölik az ellenséges tank személyzetét. A „csillagszóró-hatás” során a lövedékből kiáramló forró anyag kapcsolatba lép a harckocsin belüli éghető anyagokkal is (üzemanyag, olaj, zsírok és lőszerek).
Hagyományos lőszerrel való találat esetén a legénység túlélési esélye jóval nagyobb.
A szegényített urán természetesen radioaktív, de azért enyhítettnek, mert sokkal kevésbé szennyező, mint a természetben előforduló urán. Mivel értéktelen atomipari hulladékról van szó, a lövedék ára sem túl magas: 13-15 ezer dollár. Ennek alapján a fent említett segélycsomagból legalább 25,000 darab gyengített uránlövedék vásárolható.
Nehezen megszületett döntés volt
Ilyen lövedékek szállítására már korábban lehetett számítani, de a kérdés a levegőben maradt. Főként azért, mert az Abramsok szállítása is késlekedett, és addig a lőszerkérdéssel sem volt érdemes foglalkozni. Ukrajna nem a legkorszerűbb Abramseket kapja, hanem egy előző változat felújítását, ami időbe került az amerikai Nemzeti Gárda tartaléktámaszpontjain, Kentuckyban és Kaliforniában.
További akadály volt, hogy diplomáciai síkon számolni kellett Oroszország várható heves reakciójával is. Amikor az Egyesült Királyság kifejezte hajlandóságát ilyen fajtájú lőszerek szállítására a Challenger-típusú brit páncélosokhoz, Vlagyimir Putyin orosz elnök azzal vádolta a „kollektív Nyugatot”, hogy „nukleáris komponenst tartalmazó” fegyvereket használ, és közölte, hogy ennek ellensúlyaként nukleáris fegyvereket telepít Fehéroroszországba.
A brit kormány „szándékos dezinformációval” vádolta Putyint, hangsúlyozva, hogy a lőszer nem nukleáris, míg Putyin eszközei azok, tehát Moszkva aránytalan választ ad a nyugati lépésre.
Megemlítendő, hogy az ENSZ ellenkezésének adott hangot a döntés hallatán.
Pedig nem ez lesz az első felhasználás
Az Egyesült Államok nagy számban alkalmazott már ilyen lövedékeket az 1990-es és 2003-as Öböl- és Irak-háborúkban, valamint a volt Jugoszlávia 1999-es NATO-bombázása során. A bevetések egyik alkalommal sem okoztak nukleáris szennyezést.
A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (NAÜ) azt jelentette, hogy a volt Jugoszláviában, Kuvaitban, Irakban és Libanonban végzett vizsgálatok szerint a környezetben szétszóródott szegényített uránmaradványok nem jelentenek radiológiai veszélyt az érintett régiók lakosságára.
Ugyanakkor a radioaktív jelenlét tovább nehezítheti az ukrán terület megtisztításának feladatát egy nagyszabású háború után. Az ország keleti pereme már most is zsúfolásig tele van meghibásodott kazettás bombákkal és egyéb lövedékekkel, valamint több százezer gyalogsági aknával, de ezek egyike sem nukleáris.”
Címlap fotó: Gyengített uránium lövedékek DefenseOne© Technológia: Euronews
Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
