Az Út az élet maga

Az „Adassék tisztelet a katonaeszménynek” előadás sorozat részeként „El Camino, az élmény” címmel szervezett előadást a közelmúltban az MH 2. vitéz Vattay Antal Területvédelmi Ezred Honvédelmi Oktatási és Kulturális Központ és a Magyar Huszár Alapítvány a nyíregyházi Vasutas Művelődési Házban. A teltházas rendezvényen Szabóné Szabó Andrea alezredes, a Honvédelmi Minisztérium Katonai Örökség Főosztály főosztályvezető-helyettese és Rácz Tünde, a HM Zrínyi Nonprofit Kft. fotóriportere meséltek az éppen egy évtizede, 2013 nyarán megtett első zarándokútjuk élményeiről, tapasztalatairól, az örömökről és a nehézségekről.

Andrea és Tünde, akik már túl vannak a közösen, gyalogosan megtett ötezredik kilométerükön, első ízben a mintegy 800 kilométer hosszú Camino Frances-t, a francia utat járták be Saint-Jean-Pieds-de-Port-ból egészen Santiago de Compostella katedrálisáig. A zarándoklatot követően a hölgyek 2016-ban a Porto-Muxia közötti, 2023-ban pedig a Lourdes-Pamplona közötti zarándokutat, illetve a magyarországi Camino Benedictus-t tették meg Tihany és Lébény között.

A fényképekkel gazdagon illusztrált előadásukban beszéltek motivációikról, az előkészületekről és az útra történő fizikai, lelki felkészülésről, a harminchárom nap alatt megélt élményekről, találkozásokról és azokról a változásokról, melyek azóta történtek az életükben. Szót ejtettek arról is, hogy milyen alapfelszerelés jó, ha van az embernél túrázás közben. Tünde rögtön sorolta: az általános szedett gyógyszerek mellett nem árt, ha van fájdalomcsillapító, magnézium, lázcsillapító, görcsoldó, széntabletta, illetve alapegészségügyi felszerelés, tehát fertőtlenítő, (Betadine), gézlap, pólya, fásli, tű cérna, izofólia. Emellett nagyon fontos egy jó táska, cipő és zokni – egészítette ki Andrea. Majd szinte egyszerre tették hozzá: egy jó térképes applikáció is elengedhetetlen kelléke a túrának.

Arra a kérdésemre, hogy mentálisan könnyebbséget jelent-e, ha az ember párban gyalogol, azt a választ kaptam, hogy nem feltétlen.

„Amikor együtt gyalogolsz valakivel, egy síkba kell hozni a saját és a másik fél mentális és fizikai állapotát. Sokszor szükség van a kompromisszumkészségre, mert előfordul, hogy valaki nagyon jó formában van, mind fizikailag, mind mentálisan, míg a másik éppen hullámvölgybe került. Ekkor muszáj alkalmazkodnunk egymáshoz” – felelte Andrea.

Végezetül megkérdeztem, hogy ha valaki ilyen hosszú túrára szeretne indulni, mit tanácsolnának?

„Ha egyszer megszületett a gondolat, hogy menne, akkor menjen. Nem kell félni semmitől, mert ha az úton bármilyen probléma történik, úgyis mindig van segítség. Merjünk kilépni a komfortzónánkból és legyünk nyitottak” – tanácsolta Andrea.

„Most ez az életünk van, és ezt kell kihasználni, hogy minél többet lássunk, menjünk és élményt szerezzünk” – fűzte hozzá Tünde.

Az élménybeszámolót követően az érdeklődők megtekinthették a zarándoklathoz szükséges, az út megtételét igazoló pecséteknek helyet adó zarándokútleveleket (a credencial-okat), a zarándoklat végén kapott oklevelet (compostella-t), térképen végig követhették a megtett utat, vagy éppen kipróbálhatták, milyen egy Camino-t megjárt hátizsák.”