Jenny-Wanda Barkmann nem ismert kegyelmet

Jenny-Wanda Barkmann 1922-ben született Hamburgban, Németországban. 11 éves koráig teljesen ugyanolyan élete volt, mint bármely másik kislánynak, olyan álomszerű képek lebegtek előtte, hogy mikor felnő, színésznő vagy modell lesz, akinek az egész világ csodájára jár.

Önként jelentkezett a haláltáborba fegyőrnek

Azonban mikor hatalomra került Adolf Hitler, a kislány élete radikálisan megváltozott. Ugyanis egyre jobban kezdték elméjét átitatni a náci eszmék, és ez egészen odáig fajult, hogy 1944-ben, mindössze 22 évesen fegyőrnek jelentkezett a lengyel, stutthofi koncentrációs tábor női részlegébe. Külön érdekesség, hogy ezekre a pozíciókra önkéntesen lehetett jelentkezni, és tulajdonképpen semmilyen munkatapasztalat nem volt szükséges ahhoz, hogy felvételt nyerjenek. Így általános jelenség volt, hogy egykori pincérnők, szakácsok, fodrászok választották ezt a „szakmát”.

Szintén érdekesség, hogy az 55 000 őr közül mindössze 3700 volt nő. Annak ellenére, hogy sokkal nagyobb hangsúly volt mindig is azoknak a férfiaknak a felelősségén, akik fegyőrként kegyetlenkedtek a rabokkal, sokan nem tudják, de a női őrök sokszor még sokkal kegyetlenebbek voltak, mint a férfiak.

A gyönyörű kísértet, akinek a kezéhez emberek ezreinek vére tapad

Az adott táborba több mint 100 ezer embert deportáltak, ebből pedig 60 ezren haltak meg a koncentrációs tábor kerítései mögött. A halál oka pedig az esetek nagy százalékában gázkamra, vagy a legszörnyűbb betegségek terjedése volt. Azonban sokan hiába éltek volna túl, a náci őrök kegyetlenségeibe haltak bele.

Barkmann is egyike volt ezeknek a rettegett őröknek. Természetesen minden fegyőr részéről elvárás volt az, hogy szigorúan, együttérzés hiányba bánjanak a rabokkal, mégis Barkmann kegyetlensége egészen más fokokban volt mérhető. Ugyanis előszeretettel verte a rabokat, de olyannyira, hogy azok gyakorta bele is haltak a kegyetlen bántalmazásba. Ezentúl gyakran küldte a védtelen gyermekeket és nőket gázkamrába, szemrebbenés nélkül. Barkmann kegyetlensége oly híres volt, hogy hamar az egyik legrettegettebb fegyőr lett, így a rabok el is nevezték gyönyörű kísértetnek, utalva ezzel arra, hogy kegyetlensége ellenére szép nő volt.

A nő, aki egy percig nem bánta meg tettét

Hitler halála után Barkmann elmenekült, majd négy hónapon keresztül bujkált, hiszen tudta, kegyetlenségeinek ára van, és nagyon komoly következménye lesz. Végül megtalálták a gdanski vasútállomáson.

A Stutthofban szolgáló őrök elleni tárgyalás alatt azt hozta fel mentségére, hogy ő rengeteg zsidó rabot próbált meg megmenteni a halálból. Ám ez az állítása igencsak hamar megdőlt, ugyanis az összes túlélő ellene vallott, és egyhangúan számoltak be arról, hogy mennyi kegyetlenséget követett el ellenük, és arról is tanúskodtak, hogy rengeteg vér tapad a kezéhez. Ezekre válaszul a nő csak nevetett, innen is látható az, hogy egyáltalán nem bánta meg a tetteit, még akkor sem, mikor szembesítették a brutalitásával.

Különös érdekesség, hogy a tárgyalás teljes ideje alatt is arra koncentrált, hogy kinézete minél tökéletesebb legyen. A feljegyzések szerint nemcsak, hogy minden egyes nap új frizurával jelent meg, hanem még flörtölt is a börtönőrökkel.

Kötél általi halál

A tárgyalások végeztével, akasztás általi halálra ítélték Barkmannt. Mikor pedig ez a döntés megszületett, a következőt nyilatkozta:

„Az élet valóban öröm, és az örömök általában rövidek.”

Július 4-én 10 másik őrrel egyetemben kivégezték. Erre az eseményre a volt foglyok önként jelentkeztek hóhérnak. Több leírás arról számol be, hogy több mint 200 ezer ember volt jelen az akasztásánál. Ekkor Barkmann mindössze 25 éves volt…”

Címlap fotó: © Wikipédia: Jenny Wanda Barkmann
Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.