„Azóta megint jóban vannak, de azért a bűn az bűn marad…
Elítéltek egy 43 éves nőt a Kaposvári Törvényszéken, mert szándékosan nekikormányozta autóját a férje kocsijának még 2021 májusában Drávafok közelében. A kapcsolata a férjével hullámzó volt, többnyire féltékenység miatt törtek ki köztük a veszekedések. 2021 májusában a barcsi járásban lévő otthonuk közelében a férje kocsija után hajtott. Egy egyenes útszakaszon, előzés közben járművével szándékosan nekiment a sértett kocsijának, emiatt mindkét gépkocsi megrongálódott, a férfi autókeréken leeresztett a gumi. A sértettnek végül egy másik autóstól kellett segítséget kérnie, mivel az asszony elhajtott.
A hétfői másodfokú tárgyaláson a nő ügyvédje felmentést, illetve enyhítés kért, szerinte a szándékosság nem volt megállapítható, mert egy fékező manőver közben az asszony vezetéstechnikai hibájából ütközött a két kocsi. Ezt mondta a vádlott is. Az ügyvéd arra is felhívta a figyelmet, hogy a férj korábban azt állította, hogy egy gyermek is volt a kocsiban, de ez nem volt igaz. A Kaposvári Törvényszéken helybenhagyták a Barcsi Járásbíróság korábbi ítéletét, mellyel a nőt közúti veszélyeztetésért egy év börtönbüntetésre ítélték másfél évre felfüggesztve, és egy év tíz hónapra eltiltották a járművezetéstől. A törvényszék szerint a járásbíróság az eljárási szabályokat betartva hozta az első fokú ítéletet, és jól mérlegelte a bizonyítékokat, a tanúvallomásokat és a műszaki szakértői véleményt. A nő végig tagadott, előbb azt állította, hogy a férje húzta rá a kormányt, majd azt, hogy elrontotta az előzést. A férj kezdetben terhelő vallomást tett rá, majd ezt megváltoztatta, de időközben rendeződött a házaspár kapcsolata. Egy tanú azonban megerősítette, hogy neki a férj azt mondta, féltékenység okozta a balesetet, és egy korábbi rendőri jelentés is megerősítette, hogy történt már hasonló eset a házaspár között. Az asszony egyébként büntetlen előéletű, még közlekedési kihágásai sem volt, és egy kiskorú gyermekről gondoskodik. Az ítélet jogerős.”
Fotó: illusztráció
Eredeti írás: KOVÁCS GÁBOR LÁSZLÓ