„Kongatják a vészharangot a nemzetközi elemzők: amennyiben kiszélesedik a közel-keleti válság, úgy akár 100 dolláros hordónkénti olajárakra is készülhetünk. Ez nemcsak globális ellátási problémákat eredményezhet, de a kormány növekedési pályáját is teljesen átírhatja. Az Erste energetikai elemzője szerint idén érdemes a vigyázó szemeket a Közel-Keletre vetni.
„Nagyon érdekes most az olajpiac. Fundamentálisan úgy tűnik, hogy az idei év gyengébb olajárakat hozhat, amennyiben csak azt nézzük, miként alakul a globális kereslet-kínálati viszony” – összegezte az Indexnek Pletser Tamás. A globális kőolaj kereslet növekedése idén elmaradhat a tavalyitól: a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) szerint napi 1,1 millió hordó lehet, a tavalyi 2,3 millióhoz képest. Más előrejelző ennél is kisebb növekedésre számítanak.
A keresletnövekedési várakozások az utóbbi időszakban inkább csökkennek, tekintettel arra, hogy 5 százalék fölötti az amerikai irányadó kamatláb. Ez pedig kezd hatást gyakorolni a világgazdasági növekedésre. Európából és Ázsiából is nagyon gyenge ipari termelési adatok érkeztek, amelyek az olajkeresletet csökkentik.
Sokkal érdekesebb a kínálati oldal. A tavalyi év is okozott néhány meglepetést a termelői oldalról: a kínálatnövekedés idén meghaladja a keresletnövekedést, közben viszont kialakul egy nagyon komoly, egyre erősebb geopolitikai feszültség
– utalt az egyre inkább kidomborodó közel-keleti válságra. Az Index hasábjain egy részletes elemzést tettünk közzé az elmúlt hetekben kialakult újabb gócpontról. A cikkünket akkor az alábbi sorokkal zártuk: a vörös-tengeri tankerek elleni támadások egyre gyakoribbak lettek. Annyira veszélyessé vált a Vörös-tenger és annak kijárata az Indiai-óceánra, hogy amerikai vezetésű katonai koalíciónak kellett rendet teremtenie, és végül most pénteken hajnalban odacsapni a húszi katonai állásokra, hogy a sok felesleges diplomáciai szócséplés után a húszik számára is érthető magyarázatot adjanak arra, mi történik, ha nem hagyják abba a tengeri útvonal blokkolását.
HISZEN TAVALY OKTÓBERBEN, AMIKOR A HAMÁSZ MEGTÁMADTA IZRAELT, VÁRATLANUL MEGVÁLTOZOTT MINDEN.
Irán Izrael túlzott felfegyverzésével vádolja Washingtont, viszont az amerikai kormányzat továbbra is határozottan kiáll Izrael mellett, bár igyekszik beavatkozni és korlátozni a megtorló támadás során a civilek elleni izraeli akciókat a gázai övezetben – ahogyan azt a heti közel-keleti körútján Antony Blinken amerikai külügyminiszter kommunikálta.
Röviden: újabb nyugati és iráni szembenállás látható, ami érdemben befolyásolta/befolyásolhatja az olajpiacot. Az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság péntek hajnalban két csapást is mért a jemeni húszik part menti állomásaira, majdnem 30 célpontot támadva – a támadások következményei az olaj árfolyamán is láthatók voltak. A harmadik támadás szombat hajnalban történt, amely egy radart célzott meg. Hétfőn pedig arról érkeztek a hírek, hogy az amerikai hadsereg elfogott egy újabb rakétát, amelyet a jemeni húszi lázadók lőttek ki vasárnap az amerikai haditengerészet egyik Vörös-tengeren cirkáló hadihajója felé.
Mindent átrendezhet egy újabb konfliktus
Egyre több nemzetközi vállalat jelzi, hogy a katonai feszültség következményeit kénytelen beépíteni az árakba. A Vörös-tenger forgalma napi 6 millió hordó olaj, a Perzsa-öblön keresztül – a Hormuzi-szorosnál, amit Irán kontrollál – naponta akár 25 millió hordó. A nemzetközi kőolaj-kereskedelem fele az utóbbi térségen közlekedik. „Amennyiben ebben a régióban balhé van, úgy a kereskedelmi útvonalak Afrika felé terelődnek. Lényegesen nagyobb áron és költséggel, azon túl, hogy időben is jóval tovább tart a szállítás” – tette hozzá Pletser Tamás.
BÁR AZ ELSŐ CSAPÁSOK 4 SZÁZALÉKKAL NÖVELTÉK AZ OLAJÁRAKAT, VISZONYLAG HAMAR KONSZOLIDÁLÓDOTT PIAC.
A legnagyobb elemzőházak szerint egyértelműen ez a geopolitikai konfliktus a legnagyobb felfelé mutató kockázat a nyersanyagpiacon – legalábbis az Irán–Izrael közötti szembenállást. Az év elején az Indexnek a Mol-csoport elnök-vezérigazgatója tanulságos megjegyzést mondott a világpiaci helyzetről:
Sajnos a szemünk előtt zajló háborúk megoldására, amelyek sora könnyen lehet, hogy további konfliktusokkal bővül, egyre gyakrabban nem békés megoldást keresnek a felek. És ezeknek hatása van az árakra. Hogy egy aktuálisan fenyegető esetet említsünk, egy közel-keleti front megnyitása akár 15 százalékos áremelést is eredményezhet a hazai piacon.
Hernádi Zsolt szerint ez a szám ugyanakkor spekulatív, a válságok súlyától és konkrét jellegétől függően sokkal nagyobb árrobbanás is lehet. Ha újabb front nyílik a térségében, és a globális olaj- és gázkereskedelem „Széll Kálmán terét”, a Hormuzi-szorost lezárják, ahol a teljes kőolajpiac 20 százaléka halad át, akkor akár 70-80 százalékos áremelkedéssel is lehet számolni. Az ökölszabály szerint 1 százalékos termeléskiesés a világpiacon rövid távon 10 százalékos áremelkedést indukálhat.
Fontos hozzátenni, a közhiedelemmel ellentétben egy olajipari vállalatnak nem feltétlenül jó, ha egy konfliktus miatt kilőnek az olajárak: egy konfliktus rettentően összezavarja a piacokat. Így az olajcégeknek csak rövid távon jó, ha emelkednek az árak. Ráadásul, akik igazán keresni tudnak egy fegyveres válságon,
AZOK A NAGY NEMZETKÖZI OLAJIPARI VÁLLALATOK, SEMMIKÉPPEN SEM AZ EGYES RÉGIÓS VAGY ORSZÁGOS VÁLLALATOK – FŐLEG HA AZ UTÓBBI VÁLLALATOKAT SÚJTJA A LEGNAGYOBB KORMÁNYZATI ELVONÁS.
Pletser Tamás arra is felhívta a figyelmet, hogy a most kialakulóban lévő újabb közel-keleti válság akár az amerikai elnökválasztást is befolyásolhatja. Hiszen, ha masszív, tartós leállás lesz ezeken a korábban említett kereskedelmi csatornákon, akkor akár 100 dolláros olajárakra is készülni kell.
Mi történne Magyarországon?
Tételezzük fel, hogy elszállnak az olajárak, és bekopogtat a 100 dollár feletti árfolyam. Pletser Tamás szerint ezt a fogyasztók mindenképpen megéreznék, ahogyan az állam is. A Magyarországon elterjedt uráli olaj pozícióit globális szinten is felértékelné, és jelentősen nőne érte a kereslet, ha újra óriási különbség lenne az uráli és a Brent-olaj között. A kormánynak lehet, hogy jó lenne, hiszen az extraprofitadót ismét beszedhetné, de a fogyasztók szenvednének.
Ám valószínűleg az uráli és Brent közötti különbséget még inkább szűkítené egy jelentősebb eszkaláció, mert ebben az esetben az orosz olaj lenne jobban elérhető. A Hormuzi-szoros ráadásul az egész LNG-piacra is kihat, Katar ugyanígy ezt az útvonalat használja a cseppfolyós földgáz szállítására. Gyakorlatilag az egész fosszilis energiapiacot felforgatná a szoros lezárása.
Fontos arra is kitérni, hogy 2-3 dollár a válság miatt már beépült az árakba, illetve Irán számtalanszor fenyegette már a globális piacot a Hormuzi-szoros lezárásával. Azonban kezd ez a fajta feszültség erőteljesen éleződni, így Pletser Tamás szerint valószínűleg az idei év a Közel-Keletről fog leginkább szólni a geopolitikában, és így a nyugati energiaellátásról.
A magyar kormány szerint az idei évben a növekedés érdekében három területen kell előrelépni – az óvatossági motívum oldása, helyre kell állítani a belgazdasági termelést, valamint növelni kell a munkaerőpiaci aktivitást –, ugyanakkor nagyon is fennáll annak a veszélye, hogy az újra növekedési pályára álló makrogazdaság kíméletlen valósággal fog ismét szembesülni. Bár a kormány számlájára nehezen felróható, „nemcsak a növekedési forgatókönyveket, hanem az inflációs kilátásokat is átrendezné egy további eszkaláció” – húzta alá Pletser Tamás.
Ráadásul az Index forrásai szerint az MVM 20 és 30 EUR/MWh közötti energiaárakkal számol, ami még akár igaz is lehetne, mert valóban alacsonyabb (egyelőre) az ázsiai kereslet, de ez a geopolitikai konfliktus tényleg felülírhat mindent.”
Címlap fotó: Légicsapás Jemenben 2021-ben. Fotó: Mohammed Hamoud / Getty Images
Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
