Mit gondolnak ezek a magyarok? Ők hablatyolnak szuverenitásról? Pár évtizede még orosz gyarmat voltak, s nélkülünk még ma is azok lennének. Valami ilyesmi járhatott az európai nagyok fejében, akik Brüsszelben a magyar miniszterelnököt igyekeztek lebeszélni a vétóról.
Tény, ami tény: Magyarország leültette az EU vezetőit. Ilyenre nem nagyon volt példa a történelemben. Talán csak az, amikor Ferenc József győzködte Tisza István magyar miniszterelnököt, hogy egyezzen bele a háborúba. Nos, mint tudjuk, Tisza végül belement.
Tetszik, nem tetszik, a magyar miniszterelnök nevét ma ismerik a világban, s nem csak a politikusok, az utca embere is. Sok külföldi szemében ő „szabadsághős, egy modern Robin Hood”, ahogy mondta egy kedves asszony a pekingi könyvesboltban.
Orbán Viktor természetesen nem Robin Hood. Nem a sherwoodi erdőben lakik, nem veszi el a milliárdosok pénzét, nem osztja szét a szegények között, de tény, hogy kiáll azért, hogy a magyarokat is megillesse mindaz, ami jár németnek, franciának, vagy bárki másnak.
Orbán Viktor a tőkés rendszer híve, építője. Hisz abban, hogy az EU-t meg lehet reformálni, vissza lehet menni ahhoz az EU-hoz, ahova 2004-ben beléptünk.
Szerintem nem lehet az EU-t megreformálni. Ha Európa népei élni akarnak, akkor demokratikus, kölcsönösen előnyös együttműködést kell teremteni.
Önök közül sokan rávágják, hogy olyan integráció nincs, ahol egyenlő jogokkal ülnek kicsik és nagyok is. Ilyen sohasem volt, es nem is lesz!
Volt ilyen szervezet! A második világháború után a szocializmus a szegény kelet-európai országokban győzött. Csak magukra számíthattak, ezért megegyeztek, hogy kölcsönösen segítik egymást. A szervezet neve is innen eredt: KGST.
A KGST nagyjából abban különbözött az EU-tól, mint a szövetkezet a részvénytársaságtól. A szövetkezetekben mindenkinek egy szavazata van, a részvénytársaságban az dönt, akinek több részvénye van.
A KGST-ben is volt irányító szerv, végrehajtó bizottság, de az nem nőhetett a nemzeti kormányok fejére, mint a brüsszeli bürokrácia az EU-ban.
A KGST nem akart szuperállammá válni, mint manapság az EU. Nem volt parlamentje, közös ügyészsége, meg hasonlók.
A KGST-ben egy nagy volt, és sok kicsi. De a nagy, a Szovjetunió sohasem akarta, hogy tagköztársaságként csatlakozzunk hozzájuk. Az EU-ban már practice tagköztársaság vagyunk. Legalábbis az EU vezetők így bánnak velünk.
A Szovjetunió nem mondta meg, hogy ki, hogy éljen. Nem voltunk egyformák. Nálunk volt Hazafias Népfront, a szovjeteknél nem volt. Az NDK-ban több politikai párt is létezhetett, a többiek megelégedtek eggyel.
A szovjeteknél minden állami vagy szövetkezeti tulajdonban volt, nálunk virágzott a maszek, a nagy magyar találmányról, a háztájiról nem is beszélve. El tudják képzelni, hogy az EU valamelyik államában legyen társadalmi tulajdon, akár csak egy falatka is? Ugye, hogy abszurdum?
A szocialista világban is voltak érdek különbségek. A szuperhatalom Szovjetuniónak voltak globális érdekei, amelyek nem mindig estek egybe a mi nemzeti érdekeinkkel.
A szocialista világban is előfordult, hogy a szovjetek mást akartak, mint mondjuk mi. 1968-ban Kádár sokáig visszabeszélt Brezsnyevnek, ellenezte a katonai fellépést Csehszlovákiában. Végül engedett. De például a románok nemet mondtak és nem kellett attól tartaniuk, hogy a szovjetek megszállják Bukarestet. Bár lehet, hogy az lett volna a jó.
Az EU most ránk erőltette Ukrajna támogatását, ami nem csak sérti az érdekeinket, hanem kifejezetten kárt okoz. Az ukrán agrártermékekkel tönkretesznek bennünket, de az EU tűri. Ez a nagyok globális érdeke, a többieket pedig benne hagyják a szuareban.
1979-ban a szovjetek afganisztáni bevonulása nem volt magyar nemzeti érdek, zavart bennünket. A magyar vezetés nemet mondott. Nem kellett magyar katonának a tálibok ellen harcolni. Csak később, amikor az amerikaiakkal együtt mi is beszálltunk. De az már a NATO, a, kapitalizmus kora.
Nyilván sokan mondják Önök közül, hogy hagyjuk a múltat, már nem lehet visszacsinálni. Rendben! Visszacsinálni nem lehet, nem is ezt akarjuk. Újat akarunk, új elvek alapján. Olyan elvek alapján, amelyeket a szocializmusban kipróbáltunk.
A baj végső soron az elvekkel van. A mai EU mindig ilyen marad, mert a tőke haszna, a profit vezérli, es nem a népek, a dolgozók érdekei.
Olyan rendszert akarunk, ahol az ember, a nép nem tárgya, hanem célja a politikának, sőt ahol az ember, a nép a politika alkotója. Ja, és még valami! Nem várunk Robin Hoodokra, mi fogjuk megcsinálni!
