Bertók László: Hiszed-e, hogy ötezerben is lesz Pécs? – kérdezi a Király utcai versoszlopon
„Kőbe vésve
Érzel-e mindenkit, aki egyszer itt élt? Hiszed-e, hogy ötezerben is lesz Pécs? – szegezi nekünk Bertók László a kérdéseket A város neve című versében, mely a Király utca végi versoszlopok egyikéről is visszaköszön. A költemény megszületésének hátteréről Vörös Anna írónőt kérdeztük, akinek személyes mestere volt Bertók László.
– Bertók László mesélt arról, hogy született meg a vers. Eddigre már sok nehézség állt mögötte, egy rendszerkritikus verse miatt bebörtönözték, utána sokáig egyetemre sem vették fel. Szülőfalujában, Vésén a földeken kellett dolgoznia, ahol soha nem érezte magát a helyén, mégis reménytelennek tűnt az előrelépés– mesélte Vörös Anna.
– A város neve megírása előtt már egy ideje Pécsen élt feleségével, írt a Jelenkornak is, de nem úgy alakultak a dolgok, ahogy szerette volna. Ekkor elhatározta, visszaköltöznek Vésére. A város azonban összefogott érte, gondolván, Bertók László nem hagyhatja itt Pécset. Állást és írói feladatokat ajánlottak számára a könyvtárban és egy kiemelkedő érdemnek számító, Király utcai szolgálati lakást – folytatta az írónő.
– Elfogadta az ajánlatot, s itt éltek haláláig, ám nagy vívódás előzte meg a döntését. Sokat gondolkodott, hogyan kapcsolódhat ő Pécshez. A korábbi csalódásai, úgy érzem, mind megszólalnak ebben a versben, s a rágódás, hogy hogyan tovább. Minden nap járta egészségügyi sétáit, s szinte látom magam előtt, ahogy őrlődik: ebben a folyamatban született meg ez a vers, és a döntés Pécs mellett. A versben olvasható kérdéseivel, hogy mi őrizte meg a várost, „Kő? Tégla? Festmény?… A keresztény Isten?”, mintha magának is feltenné a kérdést, hogy mi tartotta őt itt, ami miatt mégis itt van ennyi küzdelem után?
– fogalmazott Vörös Anna.
Bertók László derűs bölcsessége is visszaköszön a versben
– „Ha így értelme lett, akkor miért ne?”, írta Laci bácsi, akiben mindig ott volt a játékosság, a humor. El tudom képzelni ahogy mosolyogva felteszi ezt a kérdést, mondván, ha kaptam ezt a lakást, ezt a megbecsülést, ha az én életemnek most így van új értelme, miért ne adnék neki új esélyt? Ugyanakkor megjelenik a versben az állandó kételkedés, a bizalmatlanság is: ha most végre jól alakulnak a dolgok, maradhat-e mindez így? Kérdéseivel visszatér a versben hangsúlyos élet-halál körforgás motívumához. Mély bölcsesség árad soraiból: tudom, hogy minden veszendő, de ami most az enyém, azt őriznem kell. És bízhatok abban is, hogy ez a város, amely a történelem viharainak próbáit mindeddig kiállta és túlélte, engem is megtarthat – értelmezte a sorokat az írónő.
– Az „Érzel-e mindenkit, aki egyszer itt élt? Hiszed-e, hogy ötezerben is lesz Pécs?” kérdések számomra az univerzális emberi létre is reflektálnak: mindannyiunkban vannak „sírkamrák”, veszteségek, amelyek valami széppé tudnak nemesedni azzal, hogy minden egyes nap hordozom magamban őket és ők is engem. Mintha Laci bácsi, ahogy keresi a versben Pécs értelmét, azzal saját magát is keresné, hogy ő hogyan került ide, s merre tart, mi lehet belőle ötezer év múlva? Úgy gondolom, Bertók László, amikor ezt a verset írta, akkor születhetett meg benne az ő pécsi identitása is
– összegzett Vörös Anna.”
Fotó: Laufer László
Eredeti írás: MOHAY RÉKA
