A rendszerváltás körüli és utáni magyar miniszterelnökök mind NATO-t akartak. Pedig tudták, hogy a NATO nem a népek és nemzetek békéjét és biztonságát védő szervezet, hanem a kapitalista rendszer fenntartását és terjesztését szolgáló, az Egyesült Államok világuralmát segíteni hivatott agresszív katonai, politikai szervezet.
A magyar tőkésosztály azért lépett be a NATO-ba, mert eddig egyetlen NATO-országban sem döntötték meg a kapitalista rendszert, vagyis a NATO, az EU-val együtt szilárd biztosítéka a magyar tőkésosztály uralmának.
Az uralkodó elit azóta bebiztosította, hogy senkinek se jusson eszébe a népet megkérdezni a NATO-tagságról. A médiában tabutéma, senki meg nem szólalhat, akinek nem tetszik a NATO. Népszavazást nem lehet kezdeményezni, mert a „nemzetközi szerződésekből” adódó kötelezettségről tilos a népet megkérdezni.
