A rendezvény teljes videója a lap alján.
Tisztelt Ünneplők!
Honfitársaink! Harcostársaink! Barátaink!
Ünneplünk ma, az 1848-49-es forradalom és szabadságharcra emlékezünk. Számunkra március 15-e a béke, a szabadság, a függetlenség eszméjét idézi.
Öröm és megtiszteltetés számunkra, hogy együtt lehetünk a Fórum a békéért mozgalom más szervezeteivel és igen tisztelt képviselőivel.
A Fórum a békéért mozgalom léte a civil társadalom fontos és felelősségteljes válasza korunk kihívásaira.
1848-49-ben elődjeink tisztességgel megharcoltak a függetlenségért, messze eljutottak, de a vereséget nagyjából előre lehetett látni. A 698 ezer négyzetkilométer területű, 30 millió lakosú Osztrák Császárság nem engedte a kiszakadást, de még a sajátos magyar utat sem.
A magyar út kivívásához még közel húsz év kellett, és mindenekelőtt az, hogy Ausztria Solferinónál elveszítse az itáliai tartományokat, Königgrätznél pedig alulmaradjon Poroszországgal szemben. Utána, csak utána jöhetett a kiegyezés, Deák bravúrja, Andrássy tündöklése, és persze Sissi.
Március 15-e tudatosítja bennünk, hogy újra és újra választanunk kell. Petőfi és a márciusi ifjak ma is felteszik a kérdést: rabok legyünk vagy szabadok, ez a kérdés, válasszatok!
És nekünk választanunk, válaszolnunk kell. Az ország vezetőinek is, a politikai pártoknak, mozgalmaknak, a magyar népnek, mindenkinek.
Nem húzhatjuk ki magunkat a felelősség alól! Nem engedhetjük át a döntés jogát másoknak!
Nem engedhetünk a divatos csábitásoknak! Nem léphetünk ki a közéletből!
A politikát nem tekinthetjük úri huncutságnak vagy egyes velőjéig korrupt politikusok játékszerének.
A békét, a szabadságot, a függetlenséget nem lehet káromkodással kivívni.
A politika számunkra küzdőtér, ahol a béke, a szabadság, a függetlenség győzelméért kell harcolnunk.
Honfitársaink!
Önökhöz, Hozzátok, honfitársainkhoz fordulunk.
Magyarok vagyunk. A magyar haza sorsáért aggódunk, a magyar ember életét akarjuk biztonságossá és jobbá tenni.
Nem vagyunk és sohasem leszünk egyformák. A mai világban a pénz felszabadalja a társadalmat, elválasztja a szegényt a gazdagtól. A jog asztalánál, Petőfi szávaival élve, ugyan mind egyaránt helyet foglalunk, de a deklarált eszmék távol vannak a valóságtól. És ez mindaddig úgy lesz, amíg a nép csak forrása a hatalomnak, de nem birtokosa, nem tulajdonosa.
De vannak pillanatok, történelmi helyzetek, amikor túl kell lépnünk azokon a határokon, amelyeket a társadalomban elfoglalt helyünk kijelöl.
Közös ügyünk, hogy a magyarság túlélje a mai viharos világhelyzetet.
Közös ügyünk, hogy az új nemzetközi rend ne újabb Trianont hozzon magával, hanem lehetőséget a történelmi igazságtalanságok felszámolására.
Közös ügyünk, hogy ledolgozzunk valamennyit a történelmi lemaradásból.
Közös ügyünk, hogy ne csak követői, de alkotó elemei legyünk a világfejlődésnek.
Ma Magyarországra jobban figyel Európa, mint bármikor korábban. Ma Nyugat-Európa vezetői kénytelenek meghallgatni a magyar miniszterelnököt. A leendő amerikai elnök is oda figyel a magyar szóra. Ma Magyarországnak van mondanivalója a világnak.
De mindez nem zárja ki a létünk elleni fenyegetéseket. Mindig lesznek olyanok, akik át akarnak gázolni a magyarságon. Mindig lesznek olyanok, akik a szabadság helyett a rabságot szánják nekünk.
Barátaim!
A békénél ma nincs fontosabb. Ez olyan gondolat, amely összeköthet és közös cselekvésre ösztönözhet bennünket. Ha elveszítjük a békét, elveszítjük szabadságunkat és függetlenségünket is.
Számunkra, munkáspárti embereknek ez a tér, Petőfi szobra felidézi a történelmet. 1942 március 15-én a magyar társadalom széles rétegei jöttek el ide, Petőfi szobrához. A békevágy, a szabadság és függetlenség eszméje hozta őket ide.
Elődeink megpróbáltak tenni a háború, a fasizmus ellen. Tettek is, de nem eleget. Magyarország belesüppedt a háborúba, jött a Don-kanyar, a német megszállás, a holokauszt, a pusztulás.
A Munkáspárt a dolgozó embereket képviseli. A munkásembernek nem érdeke a háború. A munkásember gyarapodni akar, a saját munkájából akar jobban élni, biztonságot és stabilitást tudni maga körül. A Munkáspárt ezért van minden erejével a béke és a stabilitás megőrzése mellett.
A mi szüleink, egy teljes nemzedék egy életen át dolgozott azért, hogy a második világháborúban lerombolt országot újjáépítse. Nem akarjuk a budai várat, a dunai hidakat ismét romokban látni. Mi építeni akarunk, és nem újjáépíteni.
Nem hallgathatunk arról, hogy a fegyverkezés, a háború mögött a tőke áll. A tőke a saját, ingadozó hatalmát védi. A hatalmáért kész feláldozni mindent, a világot, bennünket, Önöket.
A Munkáspárt támogat minden erőfeszítést, ami a béke megőrzésére irányul. Egyetértünk azzal, hogy kormánykörökben a blokkok nélküli új világrendről beszélnek, sőt a miniszterelnök úr találkozott is az orosz és kínai elnökkel.
A valóság azonban ellentmondásos. A hivatalos politika békéről beszél, de közben lenyeli az oroszellenes szankciókat. A magunk módján ugyan, de besegítünk az ukránoknak, és persze a végén a svédek NATO-csatlakozását is megszavaztuk. Folyik Magyarország militarizálása, milliárdok mennek el fegyverkezésre.
Világos beszédre van szükség Oroszország ügyében is. Tény, hogy az oroszok többször játszottak szerepet történelmünkben, de mindig valamilyen nemzetközi összefüggésben.
Az oroszokkal kétoldalú alapon nem voltak és nincsenek ellentéteink vagy sérelmeink.
Nem vágyunk egymás területére.
Oroszország nem ellenségünk!
Oroszország a mai világban nem csak egy célpont a keleti nyitásban. Oroszország számunkra az út az új világrend felé.
Legyen bátorságunk kimondani, hogy az ukrajnai háború nem Ukrajnáról szól, hanem arról, hogy milyen lesz holnap Európa!
Ha Biden és európai csatlósai nyerik meg az ukrajnai háborút, a nemzetek Európája helyett jön az Európai Egyesült Államok. Szörnyű elképzelni és iszonyú kimondani, de ki kell mondani.
Tisztelt ünneplők!
A világot ma sokan a káosz felé sodorják. Itthon is, külföldön is. Eltörlik az emberi együttélés szabályait, a zűrzavart akarják a maguk javára használni. A káosz teremthet egy új világot, de egészen biztosan nem egy jobb világot.
Az elmúlt hetek hazai eseményei megrázták a társadalmat, növelték a bizonytalanságot. A parlamenti ellenzék kormányellenes támadása új szintre lépett.
Polgárháborús szólamokkal lázítják a lumpenelemeket. Félelmet keltenek az egyszerű állampolgárokban. Így igyekeznek őket visszatartani az aktív cselekvéstől.
Az embereknek a mai válságos és háborús időkben békére, nyugalomra, biztonságra van szükségük.
A Munkáspárt elítéli a demokratikus intézményeket támadó és megkérdőjelező ellenzéki fellépéseket. Elfogadhatatlannak és méltatlannak tartjuk az ország választott vezetői elleni személyes támadásokat.
Barátaim!
A mi érdekünk Magyarország függetlensége és békéje. Nem elég általában békét akarni. Realista, a mai valóságot elismerő, az egyes államok érdekeit figyelembe vevő béke mellett kell kiállnunk. Enélkül függetlenségünk is szertefoszlik.
Petőfivel szólva, tudjuk, hogy „Nagy munkát vállal az magára, Ki most kezébe lantot vesz.” De meg kell tennünk! A békéért, a függetlenségért!
Éljen március 15-e!
Éljen a magyar szabadság, a magyar függetlenség!
Éljen a magyar nép!
