„A 70 évvel ezelőtt elsüllyedt Pajtás gőzhajó tragédiája mindmáig élénken él az emlékezetünkben. Egy borzalmas história, ami a magyar hajózás egyik legsötétebb napjára emlékeztet.
A Pajtás gőzhajót eredetileg dunai átkelő hajónak szánták, de a második világháború után a Balatonon teljesített szolgálatot. A hajó átalakításával a befogadóképességet 150 főről 200-ra növelték, ami azonban súlyos stabilitási problémákhoz vezetett. Az átalakítást követően a Pajtás 1951-ben érkezett a Balatonra, ahol azonnal szolgálatba állt. Az új hajócsavarral és megmagasított hajótesttel ellátott gőzös azonban nem esett át “állékonysági” vizsgálatokon, amit a hajó kapitánya többször is kifogásolt, de hiába.
1954. május 30-án, gyermeknapon a Pajtás gőzhajó menetrendszerűen indult a Balatonon Siófokról Balatonfüred érintésével Tihanyba. Az utasok között sok gyerek volt, akik ajándékként kapták meg az utazást. A hajó 11:30-kor indult Füredről Tihanyba, amikor egy vitorlásverseny rajtlövése miatt az utasok a fedélzet bal oldalán tömörültek, hogy jobban lássák a versenyt. Ez a döntés végzetesnek bizonyult.
A Pajtás gőzhajó története egészen 1918-ig nyúlik vissza, amikor az újpesti Shlick-Nicholson Hajógyárban megépítették és a háborúig a Dunán közlekedett II. néven. A második világháború alatt a Markó utcánál aknára futott és elsüllyedt. 1946-ban kiemelték és felújították.
A hajó dőlni kezdett, pánik tört ki, az utasok pedig átszaladtak a másik oldalra, tovább rotva ezzel a hajó ingatag állapotát. Az imbolygó Pajtás végül felborult. A fedélzeten kitört a káosz, az emberek rémülten menekültek. Vámosi Gyula fűtő – hogy megelőzzön egy végzetes tragédiát – hősiesen kiengedte a kazánból a gőzt, megelőzve a robbanást, de ő maga a hullámsírban lelte halálát.
Az oldalára dőlt Pajtás félig kiállt a vízből, az utasok kétségbeesetten próbáltak kapaszkodni rajta, amíg megérkezett a segítség.
Dolesch Iván, a versenybíró hangosbemondón keresztül kiadott utasítására a vitorlásverseny résztvevői azonnal a Pajtás felé vették az irányt, és próbáltak minél több embert kimenteni a vízből. Minden erőfeszítésük ellenére 22 ember vesztette életét, köztük egy hétéves gyermek, akik a eldőlt hajótest alá szorultak.
A vitorlásverseny résztvevői, mint Halmosi Lajos, hősiesen mentették a bajbajutottakat. Szabady Tibor – egy korábbi felderítő és vadászpilóta – egyesével húzta ki az úszni nem tudó embereket a felborult hajó utasteréből.
A fennmaradt visszaemlékezések alapján, a tragédia után Rákosi Mátyás teljes hírzárlatot rendelt el. Az ÁVH emberei lezárták a helyszínt, elkobozták a turisták fényképeit, és megfenyegették a szemtanúkat. A korabeli újságok csak 12 halottról és néhány sérültről számoltak be, bagatellizálva a tragédia súlyosságát. Az állam mindent megtett, hogy elhallgattassa a történteket és útját állja a további információk kiszivárgásának.
A káosz közepette készült néhány fotó is, dokumentálták a mentést és a tragédia részleteit.
A baleset után a Pajtás gőzhajót ismét kiemelték, motorhajóvá alakították, és átkeresztelték Siófokra, majd később Dömsödre. Újra szolgálatba állt egészen 1987-ig, amikor végleg nyugdíjazták.
Balatonfüreden, a Tagore sétányon 1999-ben avatták fel Raffay Béla szobrát, amely emléket állít a Pajtás gőzhajó tragédiájának és a magyar hajózás egyik legsötétebb napjának. A szobor és a túlélők visszaemlékezései mindmáig őrzik a Pajtás gőzhajó tragédiájának emlékét, amely a magyar hajózás történetének egyik legmegrázóbb eseménye maradt.”
Fotó: Fortepán/Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum / BAHART Archívum
Eredeti írás: HAJDÚ MARIANNA