A brit politikai rendszer a tőkés váltógazdálkodás klasszikus példája. A konzervatívok mennek, a munkáspártiak jönnek, a brit kapitalizmus pedig éli világát. Keir Starmer, a Brit Munkáspárt vezére most az új messiás, akitől a társadalmi stabilitás fenntartását, a „populista jobboldal” megállítását várja a brit tőke. Starmer sok embert meg fog téveszteni. Nem fog fellépni a kapitalizmus ellen, anélkül pedig folytatódik a válság és a háború.