„Az állandó bombázások ellenére önkéntesek csapata tartja életben Gázában a háború sújtotta területeken élő macska- és kutyapopulációt. Elhatározták, hogy biztonságban tartják ezeket az állatokat, és ha lehetőségük nyílik rá, akkor újra egyesítik őket gazdáikkal.
Az október 7-i Hamász-támadás és az ostromlott enklávé elleni izraeli megtorló bombázások óta palesztinok százezrei kényszerültek elhagyni otthonaikat. Ők nemcsak személyes tárgyaikat és emlékeiket hagyták maguk után, hanem kutyáikat, macskáikat, lovaikat és szamaraikat is, amelyek mára a lepusztult tájon kóborolnak, nagyrészt elfeledve.
Házikedvencek az arab világban
Az arab világban az állattartás – különösen a kutya és a macska – tekintetében eltérő szokások jellemzőek az egyes országokban és régiókban. Általában a macskatartás az elterjedtebb, ugyanis a macskák nagy tiszteletnek örvendenek az iszlám kultúrában, részben azért, mert állítólag Mohamed próféta is kedvelte őket. Ennek köszönhetően sok arab országban gyakoriak a házi macskák.
A kutyatartás viszont kevésbé elterjedt, mivel az iszlám vallásban tisztátalan állatoknak számítanak,
és sok országban inkább a kóbor kutyák látványa a megszokott, semmint hogy lakásokban tartanák őket. Ennek ellenére bizonyos funkciókra, például őrzésre, sok helyen tartanak kutyákat. Ezenfelül az utóbbi években egyes városi területeken már házikedvencként is megjelentek, különösen a fiatalabb generációk körében, akik nyitottabbak a nyugati kultúrára.
A háború pusztításának csendes tanúi
Néhány évvel ezelőtt egy kutyamenhely épült az észak-gázai Zajtúnban. A Gáza egyetlen állatjótékonysági szervezete által működtetett menedékhely kosárlabdapálya méretű volt, beltéri és kültéri játszóterekkel és kennelekkel, amelyekben mintegy 400 kóbor állat lelt otthonra. A megmentett állatok számára még egy hűsítő medencét is biztosítottak, hogy óvják őket a tűző napfénytől. A terület mára viszont kiürült, egykori lakóinak sorsa ismeretlen.
Amikor az izraeli kormány evakuálási parancsot juttatott el hozzájuk, az állatmentő tulajdonosa, Szaíd al-Err és a központ sok önkéntese menekülni kényszerült, és a kutyáknak vissza kellett térniük az utcákra, ahonnan kimentették őket.
Helyi megfigyelők szerint Gáza lakosságának nagy részéhez hasonlóan a túlélő állatok is élelmiszerhiánytól szenvednek, mivel a blokád korlátozza a létfontosságú készletek bejutását az enklávéba. A Gázai övezet nagy részéhez hasonlóan a betegségek kockázata az elveszett házi- és kóbor állatok körében is megugrott.
Gáza lakosságának 85 százaléka arra kényszerült, hogy elhagyja eredeti lakóhelyét és ez körülbelül 1,9 millió embert jelent. Néhány palesztin családnak sikerült magával vinnie házikedvencét új szálláshelyére, de ezeknek az állatoknak új kihívásokkal kellett szembenézniük.
A macskák nem férnek hozzá a szokásos táplálékukhoz, és kenyeret kénytelenek enni, sokuk emiatt megbetegedett. A kutyákat pedig egyáltalán nem engedik be a gázai házakba, így nem élhetnek a kitelepítettek között az iskolákban vagy egyéb menedékhelyeken. Vannak, akik találtak olyan helyeket, ahová elvihetik a kutyájukat, de gyakran egész napra ki kell kötözni ezeket az állatokat, hogy ne szökjenek el.
Kevés az állatorvos
Az állatorvosi ellátás hiánya és a Gázában való szabad mozgás képtelensége csak fokozza a bonyodalmakat. Az állatorvosok, másokhoz hasonlóan, el vannak foglalva az életben maradással, és legtöbbjük nem a megszokott módon dolgozik. Tehát az ellátás korlátozott, és a legtöbb állat nem jut hozzá megfelelő segítséghez. Emellett az emberek gyakran nem engedhetik meg maguknak az ellátás költségeit, mivel megtakarított pénzüket a legsürgetőbb szükségletek kielégítésére költik. Mindezekhez hozzájön, hogy az emberek nem mozoghatnak úgy a Gázai övezetben, mint korábban; sok út túl veszélyes, másokat pedig romok zárnak el.
Az elveszett házi kedvencek és az utcákon kóborló állatok közül – bombák, éhezés, betegségek következtében – sok elhullott. Ez alsó hangon több tízezerre tehető, különösen, ha beleszámítjuk az olyan munkára használt állatokat, mint a lovak és a szamarak, amelyek szintén nagy számban pusztultak el.
Nem adják fel
A növekvő kihívások és akadályok ellenére egyesek továbbra is küzdenek az állatokért. Időközben sikerült egy állatorvosi pontot is létrehozni Rafahban, ahol ingyenes kezelést kínálnak.
Az egyik önkéntes elmondta, hogy a menekülttáborokat járják, és kezelik a lakóhelyüket elhagyni kényszerültek állatait. Ezen felül elviszik azokat a háziállatokat, amelyekről a tulajdonosok már nem tudnak gondoskodni. Gyakran az is megesik, hogy sérült, kóbor állatokkal kapcsolatban kapnak hívásokat.
Sokak szerint az egyik legnagyobb probléma, hogy az övezet északi részét szinte lehetetlen elérni. Észak volt Gáza kereskedelmi csomópontja, tehát a takarmánykészlet legnagyobb része az evakuálás során ott maradt. Az önkéntescsapat lassan tíz hónapja nem tud bejutni az északi területekre, amihez szükségük volna az izraeliek engedélyére és a Vöröskereszt bevonására. A szakértők szerint a tűzszünet elérése, valamint az állati takarmányokhoz és állatgyógyászati készletekhez való akadálytalan hozzáférés elengedhetetlen a probléma hatékony kezeléséhez.
Ezen elkötelezett önkéntesek munkája rávilágít a konfliktus gyakran figyelmen kívül hagyott áldozataira: az elhagyott és elveszett háziállatokra. Tevékenységük enyhíti a házi kedvencek szenvedését, reményt hoz a zűrzavar közepette. Miközben a gázai helyzet továbbra is bizonytalan, a csoport állatvédelem iránti elkötelezettsége példaértékű marad.
A szerző a Neumann János Egyetem Eurázsia Központ és az MCC Migrációkutató Intézet vezető kutatója.”
Címlap fotó: Egy kutya sétál egy izraeli tank előtt 2024. január 7-én Gáza északi részén. Fotó: Noam Galai / Getty Images
Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
