A Magyar Nemzeti Bank elnöke, Matolcsy György kiosztotta a kormányt, mondván, hogy Magyarország 2021 óta gazdaságpolitikai útvesztésben van.
Ez utóbbit nem nagyon értem, de nem is én vagyok az MNB elnöke. Azt látom, hogy az árak egyre nőnek, miközben persze a statisztikai átlag mindig megnyugtató.
Azt is látom, hogy milliárdok mennek fegyverkezésre, de ezt is megmagyarázzák azzal, hogy a békéhez fegyver kell.
Azt is látom, hogy az egészségügy rossz, bár államtitkár úr Mandiner-interjúja szerint ennek éppen az ellenkezője az igaz. Lehet, hogy nem ugyanoda járunk.
Szóval sok mindent látni, de hogy útvesztés lenne? Lehet, hogy az út nem jó, vagy nem olyan, ami az MNB-elnök szerint kívánatos, de mindenesetre út.
A világon sok helyütt, persze nem a liberális nyugaton, méltányolják azt is, hogy minden nehézség ellenére stabilitás van. Ha nem lenne, aligha jönnének a befektetők és a kínaiak is meggondolnák, hogy adnak-e milliárdos hiteleket.
Az MNB elnöke egy független intézmény feje, nem alárendeltje a kormánynak. De akkor is!
Miért pont a Közgazdász-vándorgyűlésen kell kitálalni?
Az MNB elnöke nyilván tudja a miniszterelnök titkos mobilszámát, és a miniszterelnök nyilván fel is veszi, ha ilyen fontos ember keresi. A nemzetgazdasági miniszterrel lehet, hogy nem puszipajtások, de mindketten ismerik egymás helyét és szerepét.
Akkor miért a közgazdászok előtt? Mert, ott többen hallják? Mert ott igazságmondóként ünneplik a bankelnököt? Vagy mert erről biztosan ír a média, ami nélkül, ugye egy modern bankelnök se létezhet?
Persze, az is lehet, hogy ez a politikai-gazdasági elit nagy trükkje. A miniszterelnök globális világpolitikai, sőt civilizációs kérdéseket feszeget, a bankelnök meg kiengedi a gőzt. Lehet, ki tudja.
Egyet azonban biztosan tudok: egy Magyarország van. Ez az ország az én hazám is, és nem szeretem, amikor játszadoznak vele.
Igen, lehet, hogy a gazdaságban nagy bajok vannak. Ha vannak, akkor tessék szíves lenni megoldani. Az MNB alapokmánya két szóval kezdődik: függetlenség és felelősség. Az MNB lehet független a kormánytól, de nem lehet független a magyar emberektől.
Furcsáltam a kormány reagálását is. A miniszterelnök politikai igazgatója az egészet azzal magyarázta, hogy ez a nemzetgazdasági miniszter és a bankelnök személyes vitája.
Megmondom őszintén: nem érdekel! Csak az érdekel, hogy vannak-e komoly bajok, és ha vannak, az ország vezetése a kormánnyal és az MNB-vel együtt mindent megtesznek-e a gondok megoldására. Végül is az ország lakosságának többsége rájuk bízta saját sorsát, családja és a magyar haza boldogulását. Nem utolsó sorban ezért adunk nekik meglehetősen szép fizetést.
Le kellene ülni, és beszélni az emberekkel, amíg nem késő. Nem tudjuk jó szemmel nézni, hogy a főváros és a kormány emberei egymásra mutogatnak, a város pedig szétrohad.
Nem tudjuk elviselni azt sem, ha a magyar közélet tavaszi meglepetése hirtelenjében minden kérdésben osztja az észt. Bírál, leleplez, ahelyett, hogy azt ajánlaná minden szereplőnek, hogy emberek, fogjunk össze.
A magyar EP-képviselőkből is elege van a legtöbb embernek. A magyar választók azért küldték őket az EP-be, hogy ott képviseljék a magyar érdekeket. És nem azért, hogy ott belépjenek valamilyen klubba és onnan dumáljanak bele a magyar belpolitikába. Mi pedig ítéljünk el mindenkit, aki a magyar szavazók bizalmával a háta mögött idegen érdekeket szolgál ki.
Nincs két Magyarország! Nincs külön Orbán-Magyarország és külön ellenzéki Magyarország, akárhogyan is hívják majd az ellenzék vezérét.
A Munkáspárt több mint három évtizede ugyanazokat az elveket követi a közügyeket illetően. Mi támogatunk mindent, ami jó a dolgozóknak, jó a népnek, és nem számít, hogy ki mondja, ki csinálja. Csak legyen jó!
De nemet mondunk mindenre, ami árt a dolgozóknak, kárt okoz a népnek, és ez esetben sem érdekel, hogy ki mondja. Az ügy a fontos!
A 2000-es évek közepén felléptünk a kórházak privatizálása ellen, pedig a Medgyessy-kormány nagyon megpróbált átcsábítani bennünket.
A háború ellen most is készek vagyunk bárkivel összefogni, mert a béke valamennyiünk életét eldönti. Támogatjuk a kormány békeerőfeszítéseit, de nem hallgatunk akkor sem, amikor a kormány meghajol a nyugat előtt.
Mi azt mondjuk: különbséget kellene tenni a pártérdekek és az ország érdekei között! Mi támogatjuk a stabilitás fenntartását, pedig lehet, hogy a párt akkor jutna több támogatóhoz, ha keményen nekimennénk a kormánynak.
Miért tesszük ezt és miért tanácsoljuk mindenki másnak? Nos, talán azért, mert Magyarország csak egy van!
