„Az egyik legtöbb magányossal rendelkező ország Dél-Korea. Évente több ezer – zömében középkorú férfi – hal meg csendben, egyedül, családjától elvágva. Holttestüket csak napokkal vagy hetekkel később találják meg. A magányos halálra külön kifejezést használnak Koreában, és ez a godoksa.
A probléma mára már olyan égetővé vált, hogy a héten a dél-koreai főváros, Szöul vezetése bejelentette, mintegy 320 millió dollár értékű wont fordítanak a következő öt évben a probléma felszámolására, a „Teremtsük meg a várost, ahol senki sem magányos” szlogennel. A kezdeményezés értelmében 24 órás szolgálatot indítanak, ahol a telefont magányosságmegelőző tanácsadók fogják felvenni. Emellett hasonló szolgáltatásokat kínál egy új online felület is, valamint személyesen fogják felkeresni és tanácsokkal ellátni azokat, akik ezt igénylik.
A főpolgármester szerint a magányosság és az elzártság nem egyedi probléma, hanem olyan feladat, amelyet a társadalomnak közösen kell megoldania.
Azt is tervezik, hogy meghosszabbított idejű pszichológiai tanácsadást indítanak, különleges táplálkozási tervet készítenek az arra rászoruló középkorúaknak és időseknek, valamint egy keresőrendszert vezetnek be, hogy felkutassák mindazokat, akiknek valóban segítségre van szükségük. Ezzel együtt a szabadtéri közösségi programokra fektetnek hangsúlyt, ahol az emberek együtt lehetnek, mint amilyen a sport vagy a könyvklubok.
Ugyanakkor vannak olyan szakemberek, akik arra figyelmeztetnek, hogy bár ezek a kezdeményezések jók, kérdéses azonban a hatékonyságuk.
Egyre több a magányos halál
A magányosság kérdését már egy évtizede problémaként kezelik, de különösen az utóbbi években került fókuszba, amikor megszaporodott azoknak a fiataloknak a száma, akik gyakran hetekre vagy hónapokra megszakítják a kapcsolatot a külvilággal, és otthonukba zárkóznak. Erre a jelenségre – amely Japánban terjedt el – a hikikomori japán kifejezést használják. Becslések ezeknek az eseteknek a számát 2022-ben már 224 ezerre tették.
Dél-Koreában egyértelműen emelkedik a magányos halálok száma. Az egészségügyi minisztérium most közzétett adatai szerint tavaly 3661 ilyen esetet regisztráltak, szemben a 2022-es 3559-cel és a 2021-es 3378-cal. A számok részben azért is nőttek, mert a hatóságok kibővítették azoknak az eseteknek a körét, amelyeket a magányos halálhoz soroltak. Másfelől idesorolhatók az ország demográfiai problémái is, az idősödő társadalom, illetve a születések csökkenő száma – amiből az következik, hogy összességében nőtt az éves halálozások száma a délkelet-ázsiai országban.
Persze nem csak a fővárosi hatóságok léptek Dél-Koreában. A kormányzat már tavaly is érzékelte a probléma súlyosságát, ezért elindították a magányos halál megakadályozását célzó programot, amely kötelezi a kormányt egy átfogó terv kidolgozására, és időről időre jelentést kell készíteni a társadalmi probléma állapotáról. De nem csupán az időseket célozza meg a szöuli kormány. 2023-ban fogadtak el egy törvénymódosítást, amely a veszélyeztetett fiatalok támogatásába bevonta a társadalomtól elzárkózókat (hikikomori), és bizonyos havi összeggel segíti visszailleszkedésüket a normális mindennapokba.
Egy júniusban megjelent tanulmány azt vizsgálta, hogy mennyiben különlegesek a koreaiak a magányosság szempontjából más nemzetekhez képest. Arra jutottak, hogy a koreaiak zöme akkor válik magányossá, amikor úgy érzi, hogy sikertelen, elégtelen abban, hogy hatással legyen másokra vagy a társadalomra. Hajszolhatják a közösségi médiában magukat, még kapcsolataik is lehetnek, de amikor a végén felteszik a kérdést, hogy hasznos vagyok-e vagy mit nyújtok én a társadalomnak, és a válasz egyértelmű sikertelenség, akkor eluralkodik rajtuk a magányosságérzet.
A tanulmány emellett más faktorokat is kiemelt. Ilyen például az egyszemélyes háztartások számának kiugró emelkedése, a munka utáni társas és családi kapcsolatok, érintkezések számának csökkenése, a közösségimédia-felületeken töltött túlzott mennyiségű idő, ami oda vezet, hogy az amúgy is eredményorientált koreai társadalomban egyre többen teszik fel maguknak a kérdést, hogy nem vagyok-e alkalmatlan, megfelelek-e a velem szemben felállított kihívásoknak, elvárásoknak, feladatoknak.
A koreai társadalom nagy elvárásokat támaszt a kollektív közösségi élettel szemben, ugyanakkor kevéssé tolerálja az egyéneket, pláne, ha azok magányosak, vagy az örökös megfelelés gondjai feszítik őket – teszi hozzá az egyik ismert koreai pszichológus.
Az elmagányosodás nemzetközileg is probléma
A problémára korábban az Index ebben a cikkében hívta fel a figyelmet. Dél-Korea nincs egyedül a magányosság elleni harcban. Japánban például – ahol elsőként ismerték fel a hikikomorit – külön minisztert neveztek ki az elmagányosodás és elzárkózás elleni küzdelem minisztériuma élére már 2021-ben. Napi 24 órás lelki tanácsadói szolgálatot szerveztek, és működik egy szociális program, amely kizárólag az elmagányosodókkal foglalkozik.
A magány okozta gondokkal például az Egyesült Királyságban is önálló tárca foglalkozik. 2023-ban pedig az amerikai tiszti főorvos figyelmeztetett arra, hogy az elmagányosodás járványa fenyegeti az amerikai társadalmat. Még ugyanabban az évben a WHO is felállított egy bizottságot, amelynek feladata az elmagányosodás vizsgálata és a felvetett egyre súlyosabb egészségügyi kihívásokra való válaszkeresés volt.
Szakértők minderre pedig azt mondják, hogy a fizikai kapcsolatok, találkozások számának sűrítése nem jelent megoldást a problémára, hiszen egy-egy egészségügyi stratégiaváltás nem biztos, hogy azonnali megoldást kínál. Azt sem szabad elfelejteni, hogy az elmagányosodás már nagyon sokfelé jelen van, és eltérő kultúrákban más és más lehet a gyökere.”
Címlap fotó: Idős nő Dél-Koreában 2020. február 24-én© Fotó Chung Sung-Jun / Getty Images Hungary
Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
