„Munkahelyi „baleset”
Egy különleges és borzalmas esemény vonta magára a város figyelmét. Tömegek gyűltek össze a pécsi törvényszék épülete előtt. Berdin Gyula, egy fiatal pincérlegény brutális módon megölte munkáltatóját, Sinkó Józsefet. A pécsi rablógyilkos súlyos büntetést kapott.
Sinkó József, a népszerű vendéglős, a pécsi „Sátortáborhoz” címzett vendéglő után újabb korcsmát bérelt a Hal téren. 1892. november 14-én este Sinkó nyomtalanul eltűnt. A rendőrség gyors nyomozást indított, különösen mivel jelentős pénzösszeg – mintegy 500 forint – is eltűnt vele együtt. Az eset nem csupán a városban ébresztett élénk érdeklődést (a Pécsi Napló közel húsz cikkben foglalkozott vele), de az országos sajtót is bejárta. Mint kiderült, pécsi rablógyilkos végzett vele, aki ráadásul az alkalmazásában állt.
A nyomozás áttörést akkor ért el, amikor egy Szabaday Róza nevű tanú azt vallotta, ő hallotta, amint Sinkó a pince mélyéből kétségbeesetten kiáltotta: „Gyula, ne bántson, úgyis végem van!” A hatóságok ezután a pince átkutatása mellett döntöttek, ahol megtalálták Sinkó holttestét.
A gyanú azonnal Berdin Gyulára terelődött, aki később beismerte tettét, bár állítása szerint nem előre megfontolt szándékkal gyilkolt, hanem hirtelen felindulásból.
„A vérszomjas fenevad szíve nem lágyult meg, felrúgta a halálra vált embert, s hátulról oly erővel sújtott a nyakához, hogy a széles bárd teljesen átmetszette a szerencsétlen vendéglős nyakcsigolyáját. Aztán leoldva saját nadrágsziját a nyakára hurkolta, s úgy vonszolta a pince végében lévő gödörbe” – olvasható a Pécsi Napló hátborzongató tudósítása a gyilkosságról 1892 decemberéből.
A pécsi rablógyilkos tárgyalása
A tárgyalás április 24-én kezdődött, a tárgyalás iránti érdeklődés hatalmas volt; már az ítélethirdetés előtt órákkal megtelt a bíróság terme. Az elnök, Sávér Kálmán szigorú kérdésekkel igyekezett fényt deríteni a részletekre.
- Berdin azt állította, hogy Sinkó felesége többször is felbujtotta őt a gyilkosságra, mert nem volt elégedett férje bánásmódjával.
- A vádlott azt is elmondta, a végzetes éjszakán Sinkó hívta őt a pincébe, ahol a lépcsőn leesett, majd ezután Berdin kétszer fejbe vágta egy kalapáccsal.
- A bűncselekmény brutalitása azonban ellentmondott Berdin védekezésének.
Az orvosi boncolási jegyzőkönyv szerint Sinkó fején öt mély vágásnyomot találtak, amelyeket egyértelműen fejsze okozott. Berdin azonban tagadta, hogy fejszét használt volna, és továbbra is azt állította, nem tervezte a gyilkosságot.
Az 1893. április 26-án kihirdetett ítélet szerint Berdin Gyulát gyilkosság és rablás bűntettében bűnösnek találták, és kötél általi halálra, valamint tíz év hivatalvesztésre ítélték.
Berdin Gyula az ítélethirdetés során eleinte azt hitte, hogy a halálbüntetést elengedték, amikor azonban a törvényszék elnöke tisztázta vele, hogy kötél általi halál vár rá, hirtelen megtántorodott, és zokogásban tört ki. Ez a váratlan érzelmi összeomlás kontrasztban állt korábbi hidegvérű viselkedésével, amely a közönséget és még a bíróságot is megdöbbentette.
A kivégzés
A fellebbezések és kegyelmi kérvények elutasítása után 1894-ben Berdin Gyula kivégzését Kozárek, a kor hírhedt hóhéra hajtotta végre Pécsen. A Berdin-ügy hosszú időre a város történetének egyik legsötétebb epizódjaként maradt fenn. A történet nemcsak a bűntett brutalitása, hanem az igazságszolgáltatás drámai eseményei és súlyos ítélet miatt is mély nyomot hagyott a helyi közvéleményben. A Pécsi Napló 1913 márciusában emlékezett vissza arra, hogy 1894-ben végezték ki a gyilkos Berdin Gyulát, ez után nem is zajlott több kivégzés a városban akkoriban. Előtte sem volt gyakori, Berdin előtt 1887-ben végeztek ki egy Dakos nevű a pécsváradi gyilkost.”
Fotó: bama.hu, ChatGpt
Eredeti írás: