Húsz éve, 2004. december 5-én népszavazás volt hazánkban. Az egyik kérdés így hangzott: „Egyetért-e Ön azzal, hogy az egészségügyi közszolgáltató intézmények, kórházak maradjanak állami, önkormányzati tulajdonban, ezért az Országgyűlés semmisítse meg az ezzel ellentétes törvényt?” Magyarul, eladják-e a kórházakat, vagy sem.
A kórházak privatizációját az MSZP-SZDSZ-kormány akarta, a népszavazást a Munkáspárt kezdeményezte.
Az egészségügy vonzó, csábító falat. Sok pénz van benne. A tőke mindig oda megy, ahol nagyobb profitot lehet szerezni. 2004-re már alig volt mit privatizálni, mivel az előző kormányok mindent eladtak. Külföldi kézre került az élelmiszeripar, a gyógyszeripar, az élelmiszerkereskedelem. A Horn-kormány jeleskedett, eladta a bankokat, a gáz-nés áramszolgáltatást, a Hungarocamiont, a BÁV-ot és rengeteg mást. Maradt az egészségügy.
A magát szociáldemokratának valló MSZP mellett a nyíltan liberális SZDSZ volt a koalíciós partner, amely megígérte a nyugati támogatóknak, hogy keresztülverik a kórházak eladását. És ekkor jött a Munkáspárt népszavazási kezdeményezése.
A Munkáspárt kemény munkával összegyűjtötte az ajánlásokat. A Fidesz és a Munkáspárt nem működött együtt, de a Fidesz arra biztatta a híveit, hogy bátran írjanak alá, jó ügyről van szó. Később az Alkotmánybíróságon megvédték a munkáspárti kezdeményezést a liberálisok támadásaival szemben.
Az embereket azonban sikerült megzavarni. A kormány teljes gőzzel bizonygatta, hogy a magánkórház ezerszer jobb lesz, mint az „átkostól” örökölt állami. December 5-re kiírtak még egy népszavazást, a külhoni magyarok kettősállampolgárságáról. Ez teljesen összezavarta az embereket.
Így a választóknak csak 37,49 százaléka jelent meg, azaz 3 millió ember jelent meg. 1,9 millióan igent mondtak arra, hogy az egészségügy maradjon állami. Jogilag a népszavazás így nem volt érvényes, de a kormány mégis visszahőkölt. Megértették, hogy a népharag elsodorhatja őket.
Gyurcsány három évvel később, 2007-ben egy trükkel próbálkozott. Bevezették a vizitdíjat, átlagban 300 forintot kellett az embereknek fizetniük, amikor orvoshoz mentek. Újabb népszavazás következett, ezúttal 2008-ban a Fidesz kezdeményezésére. A Munkáspárt mintegy 50 ezer aláírást gyűjtött össze. Ezúttal 4 millió ember ment el, és 3,3 millióan a vizitdíj ellen szavaztak. A politikai következmény nem maradt el. Az SZDSZ kilépett a kormányból, 2009 áprilisában megbukott Gyurcsány is.
A Munkáspárt 2004-es népszavazási akciója hozzájárult ahhoz, hogy az egészségügy állami maradjon. Az állami egészségügy értékét megmutatta a covid-járvány. Az Orbán-kormány azért tudta az erőket koncentrálni, a hadsereget bevetni a kórházak irányítására, az oltások szervezésére, mert a rendszer állami volt.
A covidot túléltük, de a tőke profitéhségét lehetetlen leküzdeni. A Fidesz-kormány nem privatizálta a kórházakat, de támogatta a magánegészségügy fejlesztését. A kormány keveset költ az állami intézményekre, az ellátás romlik, a várólisták nőnek. Egyre többen mennek a privátrendelőkbe. És nem csak a gazdagok. Azok is, akik gyógyulni, élni akarnak, és az életükért óriási áldozatokat vállalnak.
A Munkáspárt 2004-es népszavazási kezdeményezése önmagában nem vezetett az MSZP-SZDSZ-kormányzás megdöntéséhez, de hozzájárult egy olyan politikai folyamat elindításához, ami 2010-ben véget vetett országlásuknak.
Gyurcsány megbukott, de sikerült magával vinni az MSZP egy részét, és az új párt, a Demokratikus Koalíció köré és alá nyomni a sokszínű ellenzéket. A hatalomba azonban immár 14 éve nem tudtak visszatérni.
A Munkáspárt kiállt az állami és ingyenes egészségügy mellett, de ez majdnem kamikaze akciónak bizonyult. Az MSZP nem felejtett. Frontális támadást indított a Munkáspárt ellen. Felbiztatták a párt belső ellenzékét, jórészt azokat, akikkel az önkormányzatokban együttműködtek, hogy döntsék meg a párt vezetését.
Nem sikerült! Csepeli kongresszusunkon kizártuk az MSZP-t kiszolgáló ellenzékieket, akik bírósághoz fordultak egykori társaik ellen. A bíróság érvénytelennek nyilvánította a csepeli kongresszust és új kongresszust írtak elő.
Mi tiltakoztunk. Kijelentettük: ez a tőkés bíróság bosszúja. Bepereltek bennünket a bíróság megsértéséért. 2007-ben meghurcolták a Munkáspárt teljes vezetését. Rendőrségi vizsgálat volt, bírósági tárgyalások egész sora. Börtönbüntetés fenyegetett bennünket. Végül győzött a józan ész. A legfelsőbb bíróság döntött úgy, hogy a bíróság is közszereplő, többet kell elviselnie, mint egy átlag polgárnak.
Nem csuktak le bennünket, nem tudták a pártot szétverni, de sikerült meggyengíteni. A 2006-os választásokon már nem tudtuk elérni az 1 százalékot.
A harcot folytatjuk, a nép ügyéért akár kamikaze akciókat is. Olyan egészségügyet akarunk, ahol az ember az első, nem a profit! Mindenki számára hozzáférhető, ingyenes, magas szintű állami ellátást! Gyógyulni és élni akarunk! Ugye, Ön is?
