„Egy balatoni pecás 50 év után kifogta élete első angolnáját a tóból. Az eseményről a Magyar Haltani Társaság „Mit fogtam?” elnevezésű rovatában is beszámolt, és egy fotót is mellékelt a halról. Kiderült, hogy az angolna súlyosan fertőzött.
A balatoni pecás azt írta: „A Balatonból fogtam ki egy ikrával teli angolnát. 50 év alatt sose láttam, vagy fogtam egyetlen egyet sem. Szép ezüst színű volt, kishal csalival fogtam. Azon sem csodálkoznék, ha leívna a Balatonban.”
A Magyar Haltani Társaság szakértői azonban válaszukban rámutattak, hogy az angolna valójában súlyos fertőzéssel küzdött. A pecás által készített képen az angolna úszóhólyagjában található Anguillicoides crassus úszóhólyag-parazita súlyos fertőzésének tünetei láthatók.
A parazita véres, savós, gázképződéssel járó gyulladást idéz elő, amely „buborékokat” hoz létre. Az angolna az úgynevezett gymnovarian típusú petefészekkel rendelkezik. Ennek a típusnak az a jellemzője, hogy a petefészket nem veszi körül semmilyen elválasztó fal, így az érett ikraszemek közvetlenül a hasüregbe hullanak. Ebben az állapotban az ikrák még szabad szemmel láthatatlanok, méretük később sem haladja meg az 1 mm-t. Anguillicoides crassus fertőzés hatására az úszóhólyag fala jelentősen megvastagodik és nem tudja ellátni a feladatát, így a hal nem képes tetszőleges vízmagasságban lebegni” – részletezte a Magyar Haltani Társaság.
Az angolna őshonos
Az angolna a Balaton, és a Duna vízgyűjtőjén élő őshonos hal, de sem méret, sem darabszám korlátozása alá nem esik, és nincs tilalmi ideje sem.
A balatoni angolnaállomány telepítések hatására jött létre, az első telepítésre 1890-ben került sor. Az állomány az 1961, és 1991 között zajló intenzív telepítések hatására vált jelentőssé. Egyre ritkábban akad horogra, mert kevés van belőlük a tóban.
Az 1960-as években betelepített angolna nem szaporodik a Balatonban, ugyanis csupán a világ egyetlen helyén, a Sargasso-tengerben képes ívni. Szomorú hír, hogy az európai angolna (Anguilla anguilla) vörös listás faj, egy kategóriában a tigrissel, tehát kihalófélben lévő állat.”
Fotó: Haltani Társaság
Eredeti írás: KRAUSZ ANDREA