Egyelőre tehát nem jutottunk közelebb a várva várt békéhez.
„Donald Trump azonnali tűzszünetre és a béketárgyalások megkezdésére szólította fel az orosz–ukrán háború feleit. Szerinte azért van szükség sürgős megállapodásra, mert a két oldal együttvéve már egymillió katonát veszített a harcmezőn. Első körben, más-más indokkal ugyan, de Moszkvában és Kijevben is elutasították az új amerikai elnök által javasolt tűzszünetet.
Az elmúlt napokban a nagy többséggel megválasztott amerikai elnök és Volodimir Zelenszkij ukrán államfő hétvégi párizsi találkozójától volt hangos a sajtó. Mint ismert, az új amerikai elnök a hatalmas orosz és ukrán veszteségekkel indokolta a háború mielőbbi lezárását és sürgetett azonnali tűzszünetet. Oroszország vonatkozásában 600 ezer, Ukrajna esetében 400 ezer elesett katonáról beszélt. Azóta Zelenszkij cáfolta Trump állítását, az ukrán elnök 43 ezer elhunyt ukrán katonáról tett bejelentést. Ugyanakkor azt elismerte, ukrán részről 370 ezren szereztek sebesülést a fronton. Ezzel szemben Zelenszkij azt állítja, az oroszok 200 ezer katonát veszítettek és 550 ezer sebesültjük van. Az a sanda gyanúm, a valós számokat soha nem fogjuk megtudni. És amúgy is tudvalevő, amíg egy ember halála tragédia, millióké statisztika…
Az ukrán vezető szerint a Trump által sürgetett tűzszünet semmit sem ér megfelelő, valódi biztonsági garanciák nélkül. Érvelése szerint igazi garanciát csak a NATO-ba való meghívás jelentene. Erről viszont nem Trumppal óhajt tárgyalni. Kifejtette: amíg még nem ő a Fehér Ház ura, addig a nagy többséggel megválasztott amerikai elnökkel nem látja értelmét Ukrajna esetleges NATO-meghívásáról beszélni, helyette ezt a témát Joe Biden leköszönő elnökkel kívánja inkább megtárgyalni. Ez az elkapkodott kijelentése kissé diplomáciai otrombaságnak tűnhet. És nemcsak azért, mert a bukott amerikai elnöknek megvannak számlálva a napjai, hanem azért is, mert talán bele sem gondolt, hogy az ő legitimitása is kérdéseket vethet fel a Fehér Ház következő gazdájának szemszögéből. Abba pedig végképp nem érdemes belemenni, hogy a pillanatnyi helyzetben mennyire reális Ukrajna NATO-csatlakozása. Zelenszkij arról is szólt, amíg országának várnia kell az észak-atlanti tanácsi tagságra, addig üdvözölné, ha külföldi csapatok érkeznének Ukrajnába.
Trump párhuzamosan és nagyon helyesen Oroszországra is igyekszik nyomást helyezni a diplomáciai rendezés kikényszerítése érdekében. Szerinte Moszkva meggyengült, elsősorban Ukrajna és a rossz gazdasági helyzet miatt. A geopolitikai csatározásokba hirtelen beejtőernyőzött a szíriai felfordulás is, ami kétségtelenül jelentős presztízsveszteség Vlagyimir Putyin számára, hacsak nem valami grandiózus háttéralkuról van ott szó. Amennyiben mégis, azt hamarosan úgyis látni, érzékelni fogjuk.A Kreml szóvivője azzal érvelt, hogy még mielőtt bármilyen diplomáciai rendezés elkezdődhetne, Ukrajnában hatályon kívül kell helyezni azt a határozatot, ami megtiltja az ország vezetőinek, hogy tárgyalóasztalhoz üljenek Oroszországgal. Ezt azonban Kijev nem teheti meg, számára az felérne egy politikai öngyilkossággal.
Egyelőre tehát nem jutottunk közelebb a várva várt békéhez. Oroszország változatlanul ragaszkodik nemcsak a Krím és a Donbász elcsatolásához, hanem magáénak követeli Zaporizzsja és Herszon megye teljes területét is, valamint hallani sem akar Ukrajna NATO-integrációjáról. Persze történhetnek még olyan dolgok, amelyek változtatásra kényszeríthetik Moszkvát. Az ukrán álláspont az, ami inkább enyhült az elmúlt hónapokban. Zelenszkij is elismerte, az ukrán hadseregnek nincs kapacitása katonai úton visszaszerezni az annektált területeket, ezért diplomáciai úton próbálják azt meg. Ugyanakkor a front befagyasztásába csak úgy lennének hajlandók belemenni, ha Kijev meghívást kap a NATO-ba, addig pedig külföldi csapatok állomásoznának az ország területén. Az ukrán fővárosban attól tartanak, ha nem kötnek tartós, kiszámítható békét, akkor az oroszok erőgyűjtésre használnák fel a fegyverropogás ideiglenes felfüggesztését, s később kettőzött erővel esnének neki szomszédjuknak. Lássuk be, ez a veszély reális. S egyáltalán nem garantált, hogy egy újabb orosz agresszió esetén a mostani háborúba rettenetesen belefáradt ország még egyszer képes lenne olyan hősies és önfeláldozó ellenállásra, amint azt 2022 februárjában tette.”
Fotó: KISZó
Eredeti írás: Dunda György
