Kós Zoltán 
„El tudjuk képzelni Magyarországot Balaton nélkül? Nincsenek strandok, vitorlások, és a nyári naplementék is csak emlékek lennének. Hihetetlenül hangzik, de az elmúlt 300 évben többször is komolyan tervezték, hogy lecsapolják a Balatont.
A történelem során sokan tekintették a tavat nem másnak, mint egy haszontalan mocsárnak. A cél egyértelmű volt: eltüntetni a vizet, és termőföldet, ipari területeket létrehozni a helyén. A Balaton sorsa azonban újra és újra fordulatot vett. Hatalmas ötletek, még nagyobb kudarcok, és végül felismerések mentették meg a tavat.
Haszontalan mocsár szántóföld helyett!
A 18. században nem a naplementék szépsége vagy a fürdőturizmus vonzotta az embereket a Balaton környékére, hanem a mocsaras vidék nyűgjei és problémái. Az akkori uralkodó, Mária terézia úgy vélte, hogy a tó csak egy betegségeket hordozó, szúnyogokkal teli akadály. A háborúk miatti élelmiszerhiány csak ráerősített az alternatív megoldások keresésére. A mérnökök elhatározták, hogy lecsapolják a magyar tengert, és a felszabadult földeket mezőgazdasági célokra hasznosíthatják.
A lecsapolás terveiben a Sió-csatorna kapta a főszerepet. A mérnökök szerint a tó vizét ezen keresztül lehetett volna elvezetni, és hatalmas termőföldek szabadultak volna fel. Az ötlet túlságosan költségesnek bizonyult, és a technológiai fejlettség sem tette lehetővé a kivitelezést. A Balaton tehát megmenekült, de ez csak a kezdet volt.
Trianon után győzött a turizmus
A trianoni békeszerződés után Magyarország jelentős területeket veszített, ami hatalmas nyomást helyezett az ország gazdaságára. Újra felmerült az ötlet, hogy a Balaton vizét lecsapolják, és a felszabaduló területeket mezőgazdasági célokra hasznosítsák. A földművelés előnyei mellett azonban megjelent egy új szempont is: a turizmus.
A két világháború közötti időszakban a Balaton partján elkezdtek kiépülni az első üdülőhelyek. Fürdőhelyek, hajókirándulások, és a magyar vendégszeretet gyorsan a turizmus fellendülését hozták. A Balaton ekkor már nem csupán egy tó volt, hanem az ország egyik gazdasági motorja.
A szocialista iparosítás árnyékában
Az 1950-es években, a szocialista iparosítás időszakában újra veszélybe került a Balaton. Egyes tervek szerint tó vizét ipari célokra használták volna fel, akkor is a tóparti mocsarakat lecsapolták volna le, hogy helyet biztosítsanak a mezőgazdaságnak és az építkezéseknek.
A tudomány fejlődése és a környezetvédelem elsődleges szempontjai megakadályozták a terv megvalósítását. A szakértők felismerték, hogy a Balaton nem csupán gazdasági érték, hanem ökológiai kincs is, amit meg kell őrizni.
Mi lenne, ha a Balaton eltűnt volna?
Képzeljük el, milyen lenne Magyarország Balaton nélkül! Nem lenne vitorlázás, fesztiválok, és a part menti strandolás is csupán egy emlék volna. Az ország egyik legismertebb szimbóluma, a Balaton helyét ipari létesítmények vagy mezőgazdasági területek foglalnák el.
Szerencsére a történelem máshogy alakult. Ma a Balaton nemcsak Magyarország egyik legnagyobb természeti értéke, hanem a világ számára is különleges látványosság.”
Fotó: Németh Levente
Eredeti írás: HAJDÚ MARIANNA
Nagy István 
