Ha meghallod a hangját, meghűl a vér az ereidben

Az aranysakál az 1990-es évek második felében jelent meg újra Magyarországon. A hírközlő, majd a szakmai sajtóban megjelenő tudósítások ekkor már egyre gyakrabban számoltak be hitelesnek tekinthető előfordulásokról, és később már vadászzsákmányként is egyre gyakrabban került terítékre. Az aranysakál hangja olyan hatást vált ki, hogy meghűl tőle a vér az ereiben. 

Az aranysakál hangja félelmetes

Az aranysakál őshonos faj, a magyar történelemben régóta ismert, a népnyelv „nádi farkasnak” vagy „toportyánnak” nevezte.
– Magam az első sakálokat 1999-ben láttam élőben, majd 2000-ben találkoztam vele kézzelfogható, elejtett formában – meséli Göbölös Péter, a Gyulaj Erdészeti és Vadászati Zrt. vezérigazgatója. – Az első megpillantásuk felejthetetlen emlék számomra. Közel harminc éve él bennem a téli, havas élmény, amikor nem is hittem a szememnek, magam sem voltam biztos benne, hogy valóban azt láttam, amit gondoltam.

Az aranysakál hazánkba a Balkán-félsziget felől, Bulgárián, Horvátországon és Szerbián keresztül jutott el. Visszatelepülésének eredeti okairól megoszlanak a szakmai vélemények, melyek közül több csupán feltételezés. Göbölös Péter szerint a sok verzió együtt, részben mind igaz lehet. Egy lehetséges okként említhető a délszláv háború: a faj északi irányú terjeszkedése időben valóban akkor indult el Baranya, Somogy, majd Bács-Kiskun vármegyék déli részein, amikor a háborús pusztítás, katonai összecsapások és az állandó zavarás a sakált a balkáni élőhelyéről kiszoríthatta.

Ezen túlmenően több tudományos alaposságú teória is ismert: a klímaváltozás és az e miatti táplálékállatok számának növekedése, valamint az egyre nagyobb nagyvadállomány, a természetes elhullások gyakoribbá válása, a könnyen zsákmányolható fiatal példányok (borjak, vadmalacok, gidák) számbeli gyarapodása, illetve a vadászat során keletkező jelentős mennyiségű vadzsigerek mind segíthették a faj terjedését és szaporodását.

A vadgazdálkodók és a természetvédelmi szakemberek ezzel párhuzamosan a faj viselkedését is kutatni kezdték. Óriási segítséget jelentettek a mozgásérzékelős, éjszaka is működő ún. vadkamerák és azok videófelvételei. Ma már jelentős kutatások folynak, a befogott és GPS-jeladós nyakörvvel ellátott példányok mozgásának napi, havi és éves aktivitását is elemzik.

Hogyan tudott elszaporodni, miközben szabadon vadászható volt?

– Ez egy összetett kérdés – mondja Göbölös Péter. – Az aranysakál 1989-ben a Vörös Könyvben még veszélyeztetett fajként szerepelt, majd az előbb említett folyamatokkal összefüggésben 1997–1999-től már egész évben vadászhatóvá vált. A faj kiváló alkalmazkodóképességének köszönhetően állománya hihetetlen ütemben kezdett növekedni. Ez a növekedés egyes térségekben már kritikus mértéket is elért, sőt, több megyében ezt jócskán túllépte. Ezért 2013-tól már törvényesen is egész évben vadászható.

A vadászat állandó lehetősége ellenére a faj létszámát kordában tartani nehéz – egyes régiókban ez gyakorlatilag nem is sikerül. Az aranysakál ma már a vadászható fajok közé tartozik, miközben jelenléte a védett állatfajokra is hatással lehet.

Hogyan lehet kordában tartani a populációt?

Az aranysakál páratlanul intelligens és rendkívül óvatos vad. Óvatossága és eszessége a farkaséhoz közelít. Kiváló alkalmazkodóképessége miatt sokféle élőhelyen képes megélni, így egyre közelebb merészkedik a lakott területekhez, majorságokhoz, sőt, nagyvárosok külső lakóövezeteihez is. Ezeken a helyeken nemcsak a hangja válik ismertté, hanem a háziállatokban okozott kártétele is.

Ritkán magányosan, gyakrabban kisebb csoportokban vagy falkában mozog. Utóbbi esetben kiválóan szervezett hierarchia mentén működik a társas kommunikációjuk. Rendkívül jó csapdaészlelő képességgel rendelkezik: ha bármi gyanússá válik számára, azonnal elkerüli azt. Főként esti és éjszakai aktivitású, bár napközben, sőt verőfényes délben is előfordulhat a megjelenése. Ez a vadászatát jelentősen megnehezíti, mivel a sikeres elejtéshez jó helyismeret, kiváló megfigyelőképesség és rejtőzködés szükséges.

A fegyveres vadászat a faj terjedését csak korlátozottan képes lassítani; a robbanásszerű szaporodást – főként lokálisan – nem tudja érdemben megakadályozni.

Tovább gyarapszik majd?

A vadgazdálkodási tevékenységgel összefüggő vadászatok legjobb esetben is csak stagnáltatni képesek a sakálállományt, de a tapasztalatok szerint a létszámuk inkább folyamatosan nő. A természet önszabályozó mechanizmusai – betegségek, paraziták – bizonyosan működésbe lépnek egy ponton, ám hogy jelenleg hol tart az állománynövekedés ehhez képest, azt még megbecsülni sem lehet.

– Rövid és középtávon azt gondolom, hogy a mennyiségük tovább fog nőni – véli Göbölös Péter.

Az aranysakál – ahogyan már említettem – rendkívül óvatos állat. Az embert messziről elkerüli, így a vele való találkozáshoz különleges véletlenek együttállása szükséges. Azok, akik megfigyelni szeretnék – vadászok, biológusok, természetfotósok –, ezt csak körültekintő cserkelés vagy gondosan kialakított leshely segítségével tehetik meg.

A sakál hangja leginkább a falka területi dominanciájának és belső kommunikációjának kifejezője. Az ember számára nem veszélyes, nem kell tőle tartani – annak ellenére sem, hogy a sakálordítás valóban hátborzongató élmény.”